A Buddhista Misszió, hazánk legrégebbi buddhista egyháza csaknem hatvan éve találkozóhelye mindazoknak, akik a Kelet szent tudásában egyetemes emberi értékeket látnak, és megkísérlik ezeket a kincseket önmagukban is felszínre hozni. A rendszerváltás óta eltelt húsz év során jelentős fejlődésen ment keresztül: saját eszközök nélküli, baráti társaság módjára szerveződő kisközösségből két központtal és stabil anyagi alapokkal rendelkező kisegyházzá nőtte ki magát.
Örömmel jelenthetjük be, hogy Őszentsége 2010 őszére tervezett budapesti látogatása a megvalósulás szakaszába lépett. A szeptember 18-19-i hétvégén lesznek a nyilvános tanítások. A nyilvános programok megszervezését hazai buddhista egyházakból alakult szervező bizottság végzi, melynek a Buddhista Misszió is tagja.

A szerző meselemzései újszerű, izgalmas megvilágításba helyezik gyermekkorunk kedvelt népmeséit. Megmutatják, hogy a mesék mélyebb értelme rólunk, saját életünkről szól. Mi vagyunk a hős királyfi, aki szembenéz a kihívásokkal és hetedhét országon át, mindenféle veszéllyel megküzd, hogy elnyerje a királylány kezét, megszerezze az aranyalmát, vagy visszahozza a Napot és a Holdat, amit a sárkány elrabolt az égről...
Az üdvösen etikus viselkedésnek nem feltétele a steril belső tisztaság és az életellenes önmegtartóztatás. Ellenkezőleg: csak aki "izzani képes", az hordozza magában azt a belső intenzitást, ami az önmagunkon túlemelő szellemi fejlődés lángját be tudja gyújtani.
A mettá meghatározása szerint olyan szeretet, amely nem támaszt feltételeket. E szeretet szívtudatunk valódi természetének – a buddha-természetnek – szerves része. A hétköznapi valóságban azonban mindez ritkán képes megnyilvánulni. Abban az életkorban, amikor ezt kibontakoztathatnánk, a gyermek teljes függősége és rászorultsága a korlátozott és feltételekhez kötött szülői szeretetbe ütközik, s mindkét félnek meg kell tanulnia ezzel együtt élni...

Miközben az evolúciós gondolat egyes vallási fundamentalistákat kivéve mára mélyen átitatta nemcsak a tudományt, hanem a modern ember egész világszemléletét, kevés publicitást kapnak azok az érvek, amelyek az evolúcióelméletet még tudományos kritériumok szerint is erősen vitathatónak mutatják. Buddhista szempontból azonban egy gondolati modell, így az evolúcióelmélet értékelésénél nem az a kérdés, hogy igaz-e, hanem hogy milyen célokat szolgál, milyen értékeket fejez ki, és ezen célok és értékek eszközeként milyen társadalmi hatásokkal jár?
108-szor kell leborulni, 108-szor mantrázni; A vaisnava 108 szent helyet ismer, a buddhista és a hindu mala 108 gyöngyszemből áll, a buddhizmusban 108 arhatot tartanak számon. Kiterjed e szám a mikrokozmosz és makrokozmosz kapcsolatára. de gyakran feltűnik az indiai mitológiában is. Eredetileg talán a teljességet jelentő 18-at képviselte.
Itt, Nyugaton a buddhizmust kizárólag az önmegváltás útjának tekintik. Aki azonban élt már hagyományosan buddhista országban, az jól tudja, hogy a kegyelem dimenziója, ha más formákban is, mint a kereszténységben, de ott is kifejezésre jut. Az alábbi írás e formákat és azok tanulságait veszi szemügyre.
A buddhizmus növekvő népszerűségének titka, hogy nem csupán utat mutat az embereknek a belső és a külső békéhez, hanem azt is megtanítja, hogyan lehet ezen az úton lépésről lépésre haladni. A nyugati emberek nagyra értékelik, hogy a Buddha tanítása konkrét módszereket ad a kezükbe, melyek segítenek abban, hogy jótékony változtatások révén életük mesterévé váljanak.
A Buddha saját tanítását gyakran határozza meg középútként. A közép első megközelítésben a szélsőségek, vagyis két ellentét között helyezkedik el. Mi itt, Közép-Európában ugyancsak szélsőségek – földrajzi, történelmi, politikai és társadalmi ellentétek – között élünk. Ezért érdemes megvizsgálnunk, mit is jelenthet számunkra az, amit a Felébredett a "közép" alatt ért.

A sztúpa egy olyan kultikus építmény, amely a buddhizmust megelőző korokból származik,de a buddhizmus őrizte meg egészen napjainkig, és ruházta fel olyan szakrális jelentőséggel, hogy ember és világ végső természetének, az úgynevezett dharmadhátunak (magyarul: végső igazság-elemnek) az építészeti megfogalmazásává vált.
Az időnket kétféle módon töltjük el: meditációval és meditáción kívüli tevékenységgel. Ha a a meditáción kívüli időt helyesen használjuk ki, akkor egész életünk tartalmassá válik, és a Dharma szolgálatába állítható. Ha viszont a gyakorlások közötti időszakot kihasználatlanul hagyjuk, akkor a meditációban végzett szellemi gyakorlás is hatástalanná válik.
A korai buddhista hagyomány sajátossága, hogy az előkészítő gyakorlatokat követő két fő gyakorlási irány - a lehiggadás és a fölismerés gyakorlatai - kiegészülnek egy harmadik fő meditációs módszerrel, az ún. »éberség« gyakorlatokkal.

Ha megpróbáljuk letagadni, hogy minden folyton változik, elveszítjük az élet szentségének értelmét. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a dolgok természetes rendjébe tartozunk.