Tanulmányok összes írása

Ez a fontos írás a női és férfi princípiummal kapcsolatos indiai eszmék világába kalauzol el bennünket. A szerző rámutat arra az ősidőktől fogva létező felfogásra, mely a női lényeget és ezáltal a természetet is szelleminek, sőt isteni eredetűnek látja. A női szellem azonban nem a férfiisten alternatívája, ahogyan azt a férfias versengési komplexustól áthatott modern feminizmus vagy az elnyomó patriarchális szellemiség egymással nagyon is összhangban érti, hanem annak társa, kiegészülése, ellentétes pólusa: a férfi és nő nem két szembenálló princípium, hanem az egy Isten két arca.

A mettá meghatározása szerint olyan szeretet, amely nem támaszt feltételeket. E szeretet szívtudatunk valódi természetének – a buddha-természetnek – szerves része. A hétköznapi valóságban azonban mindez ritkán képes megnyilvánulni. Abban az életkorban, amikor ezt kibontakoztathatnánk, a gyermek teljes függősége és rászorultsága a korlátozott és feltételekhez kötött szülői szeretetbe ütközik, s mindkét félnek meg kell tanulnia ezzel együtt élni...

Miután a vallási, faji, társadalmi helyzet szerinti és hasonló meghatározások az én és mások azonosítására szolgálnak, ezek is az én-illúzióban gyökereznek, s ezért maguk is szükségszerűen szenvedést okoznak. Bármely fogalmi megkülönböztetés egy adott helyhez és időponthoz kapcsolódó nézőponton és körülhatárolt, korlátozott tapasztaláson alapul...

Miközben az evolúciós gondolat mára mélyen átitatta nemcsak a tudományt, hanem a modern ember egész világszemléletét, kevés publicitást kapnak azok az érvek, amelyek az evolúcióelméletet még tudományos kritériumok szerint is erősen vitathatónak mutatják. Buddhista szempontból azonban egy gondolati modell, így az evolúcióelmélet értékelésénél nem az a kérdés, hogy igaz-e, hanem hogy milyen célokat szolgál, milyen értékeket fejez ki, és ezen célok és értékek eszközeként milyen társadalmi hatásokkal jár?

Az időnket kétféle módon töltjük el: meditációval és meditáción kívüli tevékenységgel. Ha a a meditáción kívüli időt helyesen használjuk ki, akkor egész életünk tartalmassá válik, és a Dharma szolgálatába állítható. Ha viszont a gyakorlások közötti időszakot kihasználatlanul hagyjuk, akkor a meditációban végzett szellemi gyakorlás is hatástalanná válik.