Eredeti neve Ernst Lothar Hoffmann, született 1898. május 17-én Waldheimben (Németország), elhunyt 1985. január 14-én Mill Valley-ben (Kalifornia, USA). Buddhista filozófus és tanító, festőművész és költő. Gyermekkora óta tanulmányozza a nagy világvallásokat. Filozófiai tanulmányok a Freiburgi Egyetemen.
Tibet szimbólumává vált mindannak, amire a ma embere annyira vágyódik – akár azért, mert már elveszett, akár pedig azért, mert még nem sikerült megvalósítani, vagy mert az a veszély fenyegeti, hogy az emberiség végleg szem elől téveszti…
Utunk során nincs az a mások üdvéért hozott áldozat, amely hiábavaló volna, még ha nem is ismerik fel, vagy ha az a személy, akinek a javára cselekedtünk, visszaél ezzel. Hiszen minden áldozat lemondás, önmagunkon való felülkerekedés, tehát egyben megszabadulás is. S minden ilyen cselekedet – külső hatásától teljesen függetlenül – egy lépéssel közelebb visz bennünket célunkhoz...
A buddhizmusban a mantrikus hangok és formák gondosan kidolgozott rendszere fejlődött ki. A kolostorokban és könyvtáraikban találhatók olyan könyvek, melyekben szinte az összes mantra fel van sorolva, valamint az is, hogy a mantrák hogyan kapcsolódnak a tantrikus vizualizációk egyes alakjaihoz.
Egyes buddhisták úgy tartják, hogy az ember annál jobban szenved, minél több szeretetteli vonzalmat érez más lények iránt. De vajon e szenvedés nem csekély ár-e azért a kiváltságért, hogy szerethetünk? Én a magam részéről inkább magamra venném a más lények iránti szeretetből származó szenvedést, mintsem hogy képtelen legyek a szeretetre...
A Buddha nem lépett fel azzal az igénnyel, hogy őt magasabbrendű természetfölötti lénynek vagy olyasvalakinek tekintsék, aki egy ilyen lény kinyilatkoztatásában részesült. Ezért mindenki előtt nyitva áll a lehetőség, hogy az ő útját járja és üzenetét kövesse, anélkül, hogy hinni kényszerülne olyasfajta dolgokban, amelyek ellentmondásban állnak az értelemmel vagy a természeti törvényekkel.
Az üdvösen etikus viselkedésnek nem feltétele a steril belső tisztaság és az életellenes önmegtartóztatás. Ellenkezőleg: csak aki "izzani képes", az hordozza magában azt a belső intenzitást, ami az önmagunkon túlemelő szellemi fejlődés lángját be tudja gyújtani.
Láma Anagarika Govinda 1998 május 17-én lenne éppen 100 éves. Gyakran a buddhizmus nyugati úttörőjének nevezik őt, aki hidat vert kelet és nyugat között. Azóta a Dharma gyökeret eresztett nyugaton, és tisztázódott számos félreértés, amelyek szétoszlatásán Govinda Láma az ötvenes és a hatvanas években oly sokat fáradozott.

Ne zsúfoljátok tele lelketeket haszontalan gondolatokkal. Minek rágódni a múlton, elébe menni a jövőnek? Maradjatok a jelen pillanat egyszerűségében.