A Buddhista Misszió rendezvényeinek többsége jelenleg kötelező belépő díjak nélkül, a résztvevők önkéntes adományaira támaszkodva működik. Mivel nálunk még nem megszokott ez a módszer, és sokan zavarba jönnek tőle – nem tudják, mennyit „illik” adni, vagy mekkora költségekkel jár egy-egy rendezvény –, a legtöbb helyen tájékoztatásképpen megadjuk a hasonló jellegű belépődíjas programok ma Magyarországon szokásos árait. Hogy ki-ki mennyit ad, azt senki sem ellenőrzi, a felajánlásokat a rendezvény helyszínén elhelyezett adománygyűjtő dobozba kérjük bedobni.
Jóllehet a kötelező tandíj mellett is felhozhatók érvek, a szellemi úthoz szükséges tudás megszerzésénél mégis a felajánláson alapuló rendszer látszik előnyösebbnek. Ezáltal senki nem szorul ki a tanulás lehetőségéből szerényebb jövedelme miatt; felajánlását mindenki saját lehetőségeihez igazíthatja.
Talán még ennél is fontosabb, hogy a résztvevők a felajánlással gyakorolhatják az adás tökéletességét és a nagylelkűség erényét, s átélhetik saját belső nemességüket. Amikor egy szolgáltatás fogyasztójaként költjük el esetleg ugyanazt az összeget, akkor önközpontú tendenciáinkat erősítjük meg, még akkor is, ha tanítást vásárolunk. A felajánlással viszont átélhetjük a szabaddá válás örömét és a közös ügyünkért való felelősségvállalás jóleső érzését.
Mindazonáltal felhívjuk a résztvevők figyelmét, hogy az önkéntes tandíjmegállapítás nem ingyenességet jelent. A tanítások anyagi síkon történő megjelenítése költségekkel is jár. Az önkéntes rendszer hosszú távon csak akkor tartható fenn, ha valóban beérkezik annyi adomány, amiből ezeket fedezni tudjuk.


Az igaz gyakorlás az illúziók, a frusztráció közepette valósul meg. Ha valamilyen hibát követsz el, éppen ott kell a gyakorlásodat megalapoznod. Nincsen más hely a számodra, ahol a gyakorlásodat kialakíthatnád.