A kismacsek és a locsolás

Többször jutott eszembe különböző helyzetekben, hogy tennem kell-e valamit vagy nem. Mikor mi a helyes? Gondoljuk végig.

Először is a nem cselekvés az, ami biztosítja a nyugodt áttekintést. Ettől válhat a cselekvés a megoldás, a kibontakozás eszközévé.

Ha kinyitjuk a kerti csapot, és az udvaron ledobott locsolótömlőből szabad folyást engedünk a víznek, láthatjuk, hogy az a talaj adottságaitól függően különböző irányokba szalad szét. Alapos megfigyeléssel, a terepviszonyok átlátásával elég pontosan meg tudjuk határozni az egyes erecskék útvonalát és végállomását. Látjuk, hogy melyik fut az udvar közepén levő mélyedés felé, amelyben tavacskává duzzad. Látjuk, hogy egy másik ág egyenesen a virágágyás felé tart, míg a harmadik az árnyékban szunyókáló cirmost készül kimosni éppen.

Ha a víz növényekhez történő eljutását hasznosabbnak véljük, mint a macsek békés nyugalmának megzavarását, megtehetjük, hogy egy követ rakunk a felé vezető ág útjába, megváltoztatva ezzel a nem kívánt folyamatot. Míg ha látjuk, hogy a cicus – a eredendő bölcsességétől vezérelve – egy dombon ütött tanyát, így a felé áramló víz nem érheti el, felesleges bármit is tennünk

A harmadik a tavacska kérdése, mely esetünkben a halogatás szimbóluma.

A tavacska szintje nő, s vele nő a bizonytalanság és a feszültség. Mert a víz ott is áttörhet, ahol arra nem is számítottunk. Mehet a virágágyás felé, ami jó. Rázúdulhat a macskára is, ami – főleg az ő szempontjából nézve – kevésbé az. Viszont az egész sáros lé befolyhat például a szomszéd pincéjébe is, aminek – ha ő éppen nem rizst termeszt benne –, rendkívül csekély a haszna. És ha ezt az egész folyamatot a szomszéd az ablakából, egyre növekvő aggodalommal végignézi, tovább nőhetnek a negatív következmények.

A benne növekvő feszültség már önmagában is az, de ha őt ez arra sarkallja, hogy maga oldja meg a problémát, az tovább súlyosbíthatja a helyzetet. Ebben az esetben a nem cselekvés olyan súlyos károkat is okozhat, amit aztán nagyon nehéz helyrehozni. Míg ha a kezdetek kezdetén, a helyzetet tisztán átlátva, ha kell, egy aprócska mozdulattal a helyes mederbe tereljük az eseményeket, minden a megfelelő irányba fog haladni.

Hát igen. Milyen szép is ez így! De akik már próbálták, tudják, hogy olykor a hegyen kell utat törnünk a pataknak. Cica ide, kavics oda, azért legyen nálunk csákány!