A vágy nem is oly titokzatos tárgya

Közvélemény-kutatást tartottam barátaim és ismerőseim között, hogy milyen témákról hallanának szívesen a buddhizmus tükrében.

Sokan kíváncsiak arra, hogy mit gondol a buddhizmus a szexről és szerelemről, a családi kapcsolatokról, vagyonszerzésről és kapzsiságról, sorsról és végzetszerűségről, elmúlásról, előző életekről és életörömről.

Érdekes, hogy ezek a témák összecsengenek azokkal a kérdésekkel, amiket szellemi útra lépéskor mindenkinek tisztáznia kell magában. Ha józanul belegondolunk abba, hogy mikor vagyunk boldogok, akkor nem kétséges, hogy bizonyos etikai és erkölcsi szabályok betartása előfeltétele a boldogságunknak. Például ha mindig igazat szólunk, akkor a környezetünk megbízik bennünk, ami erősíti a barátságos létkör kialakulását. Vagy ha kerüljük a goromba beszédet és durva viselkedést, akkor a környezetünkben elő emberek keresni fogják a társaságunkat, és nem fordulnak el tőlünk.

Vajon mi a helyzet a vagyonszerzéssel? A testi és szellemi egészség fenntartásához elengedhetetlen bizonyos anyagi feltételek megléte. Például szükségünk van élelemre, hogy erősek és egészségesek legyünk. Szükségünk van ruhákra, amelyek megvédenek bennünket az időjárás viszontagságaitól. Szükségünk van lakásra, ahol alhatunk. Nem is ezekkel van a probléma.

A gond ott kezdődik, hogy olyan dolgokra vágyunk, amelyeknek a megszerzése nem nyújt igazi kielégülést. Amikor pedig megszerezzük a rég áhított dolgot, akkor máris száz másik dologra vágyunk. Vagy kegyetlenekké válunk kapzsiságunk következtében, és nem törődünk azzal: kit és mikor sértünk vagy károsítunk meg az áhított dolog megszerzése közben. Ami a legérdekesebb az egészben, hogy megmagyarázzuk magunknak, hogy miért helyes és miért jogos az, amit teszünk. Például azt gondoljuk, hogy ha a másik embernek szabad, akkor nekünk mért nem? De valójában a másik ember viselkedése is megkérdőjelezhető.

A buddhista menedékvételkor a szellemi útra lépők megfogadják, hogy nem vesznek el semmit, ami nincsen önként odaadva.

Ez nem pusztán erkölcsi vagy etikai fogadalom. A történeti Buddha tanításaiban rávilágít arra, hogy szenvedéssel teli világunk három gyökérokra vezethető vissza. Ezek a mohóság, az ellenszenv és a hamistudat. A vágyakozás vagy mohóság beszűkíti a tudatunkat. Amikor vágyakozunk, akkor szinte csak a vágyainkra tudunk gondolni, és nem vesszük észre az élet változatosságát és szépségét. Más oldalról viszont a vágyakozás mindig elképzelésen alapul. Az elképzelések viszont szinte mindig hiányosak vagy tévesek.

A buddhista gyakorlók a vágyakozást meditációs tárgyként használják fel. Vagyis a vágyak természetének megértésével megzabolázzák az ide-oda csapongó, válogató gondolataikat. Ezáltal nem szenvednek, ha nem szerzik meg a vágyott tárgyat, autót, lakást.

Ha egy kicsit a vágyaink mögé nézünk, akkor kiderül, hogy sokuknak nincs is értelme. Ha egy kicsit lazábban, felülemelkedettebben viszonyulunk hozzájuk, illetve magához a ragaszkodásunkhoz, akkor sokkal felszabadultabban és örömtelibben élhetünk.

Ha sikerül belátnunk, hogy jól kitűzött céljaink és helyesen megválasztott vágyaink építő jellegűek, a mások kárával járó haszonszerzésünk viszont végső soron bennünket is megrövidít, akkor máris közelebb kerül hozzánk az a buddhista nézet, miszerint semmit ne vegyünk el mástól, amit nem jó szívvel adnak.