A kálámák számára tartott tanítóbeszéd (Káláma-szutta)

Így hallottam. Egyszer a Magasztos, amikor egy nagy szerzetesi közösség kíséretében Kószala tartományban vándorolt, a káláma nép által lakott Készaputta városába érkezett. A kálámák, Készaputta lakói, hallották, hogy „A tiszteletreméltó Gótama, a szerzetes, a szákiják fia Kószala tartományban vándorolva Készaputtába érkezett. A tiszteletreméltó Gótamáról az a jó hír járja, hogy „A Magasztos egy valóban beérkezett, teljesen fölébredett, tudással és gyakorlattal rendelkező nagyszerű lény, a világok páratlan ismerője, a megszelidítendő emberek vezetője, isteni és emberi lények tanítója, megvilágosodott, áldott. Feltárja hallgatói számára e világot annak lényeivel, máráival és brahmáival, teremtmény-csoportjaival, szerzeteseivel és brahminjaival, isteni és emberi lényeivel együtt, ahogyan ezt ő maga közvetlen tudása révén tisztán megértette. Egy olyan Dharmát tanít, mely jó az elején, jó a közepén és jó a végén, s jelentését és megfogalmazását tekintve egyaránt hibátlan és minden tekintetben teljes; továbbá a szent életet hirdeti, mely tökéletesen tiszta. Igazán nagyszerű egy ilyen beérkezettet látni.”
Ekkor a kálámák, Készaputta lakói a Magasztoshoz járultak. Megérkezvén egyesek hódolatukat fejezték ki neki és helyet foglaltak egyik oldalán; mások kölcsönös üdvözlések után szívélyes és emlékezetes társalgást folytattak vele, majd helyet foglaltak egyik oldalán; voltak, akik összetett kezüket felemelve köszöntötték őt, majd helyet foglaltak egyik oldalán; mások bemutatkoztak nevük és családjuk szerint, és helyet foglaltak egyik oldalán; s voltak olyanok is, akik semmit sem szóltak, csak leültek egyik oldalán.

A kálámák, Készaputta lakói, a Magasztos oldalán ülve így szólították meg őt:
– Vannak szerzetesek és brahminok, tiszteletreméltó Urunk, akik el szoktak látogatni Készaputtába. Csak a saját tanaikat fejtegetik és magyarázzák, miközben mások tanait megvetik, becsmérlik és darabokra szedik. Tiszteletreméltó Urunk, kétség és bizonytalanság van bennünk velük kapcsolatban: Vajon e tiszteletreméltó szerzetesek és brahminok közül melyik mondott igazat, és melyik szólt hamisan?

– Helyesen teszitek, kálámák, hogy kételkedtek és bizonytalanok vagytok; olyasmivel kapcsolatban ébredt bizonytalanság bennetek, ami kétséges. Hallgassatok ide, kálámák! Ne hallgassatok mendemondákra, hagyományokra, napi véleményekre, szent iratok tekintélyére, puszta észokokra, logikai következtetésekre és kiagyalt teóriákra; ne hallgassatok előnyben részesített véleményekre, személyes erények benyomására és egyetlen egy Mester tekintélyére sem! Ha azonban, kálámák, ti magatok felismertétek, hogy a világi dolgok tökéletlenek és megvetendők, s a bölcsek helytelenítik ezeket a dolgokat, továbbá megértettétek, hogy ezek szerencsétlenséghez és szenvedéshez vezetnek, akkor képesek is lesztek arra, hogy feladjátok azokat.

– Mit gondoltok, kálámák? A mohóság javára vagy kárára válik-e annak, akiben megjelenik?

– Kárára, tiszteletreméltó Urunk.

– Ha az ember átadja magát a mohóságnak és a mohóság lelkileg magával ragadja és legyűri őt, akkor ez az ember életet fog kioltani, lop, házasságtörést követ el és hazudik, s ráadásul másokat is hasonlóra bíztat. Hosszan lesz-e kára és baja ebből?

– Igen, tiszteletreméltó Urunk.

– Mit gondoltok, kálámák? A gyűlölet javára vagy kárára válik-e annak, akiben megjelenik?

– Kárára, tiszteletreméltó Urunk.

– Ha az ember átadja magát a gyűlöletnek és a gyűlölet lelkileg magával ragadja és legyűri őt, akkor ez az ember életet fog kioltani, lop, házasságtörést követ el és hazudik, s ráadásul másokat is hasonlóra bíztat. Hosszan lesz-e kára és baja ebből?

– Igen, tiszteletreméltó Urunk.

– Mit gondoltok, kálámák? A káprázat javára vagy kárára válik-e annak, akiben megjelenik?

– Kárára, tiszteletreméltó Urunk.

– Ha az ember átadja magát a káprázatnak, és a káprázat lelkileg magával ragadja és legyűri őt, akkor ez az ember életet fog kioltani, lop, házasságtörést követ el és hazudik, s ráadásul másokat is hasonlóra bíztat. Hosszan lesz-e kára és baja ebből?

– Igen, tiszteletreméltó Urunk.

– Mit gondoltok kálámák? Jók, vagy rosszak ezek a dolgok?

– Rosszak, tiszteletreméltó Urunk.

– Megvetendők, vagy nem megvetendők?

– Megvetendők, tiszteletreméltó Urunk.

– Helyteleníti, vagy dicséri őket a bölcs?

– Helyteleníti, tiszteletreméltó Urunk.

– Kárt és bajt okoz-e ezeknek a dolgoknak a művelése és gyakorlása, vagy sem? Mi a benyomásotok?

– Ezeknek a dolgoknak a művelése és gyakorlása kárt és bajt okoz. Ez a benyomásunk.

– Ezért mondottuk az előbb, kálámák, hogy „Hallgassatok ide, kálámák! Ne hallgassatok mendemondákra, hagyományokra, napi véleményekre, szent iratok tekintélyére, puszta észokokra, logikai következtetésekre és kiagyalt teóriákra; ne hallgassatok előnyben részesített véleményekre, személyes erények benyomására és egyetlen egy Mester tekintélyére sem! Ha azonban, kálámák, ti magatok felismertétek, hogy a világi dolgok tökéletlenek és megvetendők, s a bölcsek helytelenítik ezeket a dolgokat, továbbá megértettétek, hogy ezek szerencsétlenséghez és szenvedéshez vezetnek, akkor képesek is lesztek arra, hogy feladjátok azokat."

Hallgassatok ide, kálámák! Ne hallgassatok mendemondákra, hagyományokra, napi véleményekre, szent iratok tekintélyére, puszta észokokra, logikai következtetésekre és kiagyalt teóriákra; ne hallgassatok előnyben részesített véleményekre, személyes erények benyomására és egyetlen egy Mester tekintélyére sem! Ha azonban, kálámák, ti magatok felismertétek, hogy ezek a dolgok jók, ezek a dolgok nem megvetendők, ezeket a dolgokat a bölcsek is dicsérik, gyakorlásuk és betartásuk jó hatású és boldogsághoz vezet, akkor fogjatok hozzá, és tartsatok ki mellettük.

– Mit gondoltok, kálámák? A mohóság hiánya javára vagy kárára válik-e annak, akiben megjelenik?

– Javára, tiszteletreméltó Urunk.

– Ha az ember nem adja át magát a mohóságnak s a mohóság nem ragadja őt lelkileg magával és nem gyűri le őt, akkor ez az ember nem olt ki életet, nem lop, nem követ el házasságtörést és nem hazudik, és másokat sem bíztat hasonlóra. Hosszan javára és boldogságára válik-e ez?

– Igen, tiszteletreméltó Urunk.

– Mit gondoltok, kálámák? A gyűlölet hiánya javára vagy kárára válik-e annak, akiben megjelenik?

– Javára, tiszteletreméltó Urunk.

– Ha az ember nem adja át magát a gyűlöletnek, s a gyűlölet nem ragadja őt lelkileg magával és nem gyűri le őt, akkor ez az ember nem olt ki életet, nem lop, nem követ el házasságtörést és nem hazudik, és másokat sem bíztat hasonlóra. Hosszan javára és boldogságára válik-e ez?

– Igen, tiszteletreméltó Urunk.

– Mit gondoltok, kálámák? A káprázat hiánya javára vagy kárára válik-e annak, akiben megjelenik?

– Javára, tiszteletreméltó Urunk.

– Ha az ember nem adja át magát a káprázatnak, s a káprázat nem ragadja őt lelkileg magával és nem gyűri le őt, akkor ez az ember nem olt ki életet, nem lop, nem követ el házasságtörést és nem hazudik, és másokat sem bíztat hasonlóra. Hosszan javára és boldogságára válik-e ez?

– Igen, tiszteletreméltó Urunk.

– Mit gondoltok kálámák? Jók vagy rosszak ezek a dolgok?

– Jók, tiszteletreméltó Urunk.

– Megvetendők, vagy nem megvetendők?

– Nem megvetendők, tiszteletreméltó Urunk.

– Helyteleníti, vagy dicséri őket a bölcs?

– Dicséri, tiszteletreméltó Urunk.

– Jó hatású és boldogsághoz vezet-e ezeknek a dolgoknak a művelése és gyakorlása, vagy sem? Mi a benyomásotok?

– Ezeknek a dolgoknak a művelése és gyakorlása jó hatású és boldogsághoz vezet. Ez a benyomásunk.
Ezért mondottuk az előbb, kálámák, hogy „Hallgassatok ide, kálámák! Ne hallgassatok mendemondákra, hagyományokra, napi véleményekre, szent iratok tekintélyére, puszta észokokra, logikai következtetésekre és kiagyalt teóriákra; ne hallgassatok előnyben részesített véleményekre, személyes erények benyomására és egyetlen egy Mester tekintélyére sem! Ha azonban, kálámák, ti magatok felismertétek, hogy ezek a dolgok jók, ezek a dolgok nem megvetendők, ezeket a dolgokat a bölcsek is dicsérik, gyakorlásuk és betartásuk jó hatású és boldogsághoz vezet, akkor fogjatok hozzá, és tartsatok ki mellettük.”
A Nemesek tanítványa, kálámák, aki ilyen módon mentes a ragaszkodástól, mentes a rosszakarattól, nincs benne káprázat, tisztán értő és éber, a felebaráti szeretet gondolatával áthatva az első égtájat időzik, s ugyanígy tesz a második, a harmadik, a negyedik égtáj irányában, továbbá fölfelé, lefelé és keresztben is. Úgy időzik, hogy szerte az egész világot áthatja, az összes élőlény abban való létezése miatt, a gyűlölettől és rosszindulattól mentes felebaráti szeretet nagy, magasztos, határtalan gondolatával.

Az együttérzés gondolatával áthatva az első égtájat időzik, s ugyanígy tesz a második, a harmadik, a negyedik égtáj irányában, továbbá fölfelé, lefelé és keresztben is. Úgy időzik, hogy szerte az egész világot áthatja, az összes élőlény abban való létezése miatt, a gyűlölettől és rosszindulattól mentes együttérzés nagy, magasztos, határtalan gondolatával.
Az öröm gondolatával áthatva az első égtájat időzik, s ugyanígy tesz a második, a harmadik, a negyedik égtáj irányában, továbbá fölfelé, lefelé és keresztben is. Úgy időzik, hogy szerte az egész világot áthatja, az összes élőlény abban való létezése miatt, a gyűlölettől és rosszindulattól mentes öröm nagy, magasztos, határtalan gondolatával.
A felülemelkedett egykedvűség gondolatával áthatva az első égtájat időzik, s ugyanígy tesz a második, a harmadik, a negyedik égtáj irányában, továbbá fölfelé, lefelé és keresztben is. Úgy időzik, hogy szerte az egész világot áthatja, az összes élőlény abban való létezése miatt, a gyűlölettől és rosszindulattól mentes felülemelkedett egykedvűség nagy, magasztos, határtalan gondolatával.

A Nemesek tanítványa, kálámák, akinek ilyen gyűlöletmentes tudata, ilyen rosszindulat-mentes tudata, ilyen szennyezetlen tudata, ilyen megtisztított tudata van, olyasvalaki, aki négy enyhülést talál itt és most.

„Tegyük fel, hogy van túlvilág, és a jó és rossz cselekedeteknek van gyümölcse, van eredménye. Akkor lehetséges, hogy a halál után a test felbomlásakor a mennyei világba emelkedem, melyben az üdvösség állapota uralkodik.” Ez az első enyhülés, amit talál.

„Tegyük fel, hogy nincs túlvilág, és a jó és rossz cselekedeteknek nincs gyümölcse, nincs eredménye. Mégis ebben a világban, itt és most gyűlölettől mentes, rosszindulattól mentes, ép és boldog állapotban tartom magam.” Ez a második enyhülés, amit talál.

„Tegyük fel, hogy a rossz tett elkövetőjével rossz történik. Nekem azonban eszembe sem jut, hogy bárkinek rosszat cselekedjek. Akkor hogyan érhetne baj engem, aki nem követ el rossz tetteket?” Ez a harmadik enyhülés, amit talál.

„Tegyük fel, hogy a rossz tett elkövetőjével nem történik rossz. Akkor pedig saját magamat is mindenképpen megtisztultnak tarthatom.” Ez a negyedik enyhülés, amit talál.

A Nemesek tanítványa, kálámák, akinek ilyen gyűlöletmentes tudata, ilyen rosszindulat-mentes tudata, ilyen szennyezetlen tudata, ilyen megtisztított tudata van, olyasvalaki, aki négy enyhülést talál itt és most.

– Így van, Magasztos. Így van, Fenség. A Nemesek tanítványa, tiszteletreméltó Urunk, akinek ilyen gyűlöletmentes tudata, ilyen rosszindulat-mentes tudata, ilyen szennyezetlen tudata, ilyen megtisztított tudata van, olyasvalaki, aki ezt a négy enyhülést találja itt és most.

„Tegyük fel, hogy van túlvilág, és a jó és rossz cselekedeteknek van gyümölcse, van eredménye. Akkor lehetséges, hogy a halál után a test felbomlásakor a mennyei világba emelkedem, melyben az üdvösség állapota uralkodik.” Ez az első enyhülés, amit talál.

„Tegyük fel, hogy nincs túlvilág, és a jó és rossz cselekedeteknek nincs gyümölcse, nincs eredménye. Mégis ebben a világban, itt és most gyűlölettől mentes, rosszindulattól mentes, ép és boldog állapotban tartom magam.” Ez a második enyhülés, amit talál.

„Tegyük fel, hogy a rossz tett elkövetőjével rossz történik. Nekem azonban eszembe sem jut, hogy bárkinek rosszat cselekedjek. Akkor hogyan érhetne baj engem, aki nem követ el rossz tetteket?” Ez a harmadik enyhülés, amit talál.

„Tegyük fel, hogy a rossz tett elkövetőjével nem történik rossz. Akkor pedig saját magamat is mindenképpen megtisztultnak tarthatom.” Ez a negyedik enyhülés, amit talál.

– A Nemesek tanítványa, tiszteletreméltó Urunk, akinek ilyen gyűlöletmentes tudata, ilyen rosszindulat-mentes tudata, ilyen szennyezetlen tudata, ilyen megtisztított tudata van, olyasvalaki, aki ezt a négy enyhülést találja itt és most.

– Csodálatos, tiszteletreméltó Urunk! Csodálatos, tiszteletreméltó Urunk! Olyan ez, tiszteletreméltó Urunk, mintha valaki visszafordítaná a helyére azt, ami eddig fejjel lefelé volt, vagy felfedné, ami el volt rejtve, vagy megmutatná az utat annak, aki eltévedt, vagy lámpást vinne a sötétségben, azt gondolván „Akinek van szeme, meglátja majd a látható tárgyakat.” Így magyarázta a Dhammát sokféleképpen a Magasztos. Tiszteletreméltó Urunk, menedékért folyamodunk a Magasztoshoz, menedékért folyamodunk a Dhammához, és menedékért folyamodunk a Bhikkhuk Közösségéhez. Tiszteletreméltó Urunk, tekintsen minket a Magasztos követőinek, akik a mai naptól egész életükre menedéket vettek.

Anguttara-nikája, Tika nipáta, Mahávagga, 65. szutta.
A 4., 9. 10. és 15. bekezdés fordítását az
Árya Maitreya Mandala rend upászaka-avatási szertartásából vettük át. Fordította: Uppaladájiká (Martinusz Mária)