A meditáció

A meditáció

A buddhista út a problémákkal való szembenézéssel veszi kezdetét, s a meditáció célja éppen a szenvedés okainak legyőzése és pozitív tulajdonságaink kifejlesztése. A gyakorláshoz nem kell hátat fordítanunk eddigi életünknek és magunk mögött mindent felégetve remeteségbe vonulnunk. A legtöbb meditációt éppen emberi kapcsolatainkban, hétköznapi ténykedéseinkben lehet a legjobban alkalmazni.

A négy isteni állapot

Valamennyi buddhista iskola megegyezik abban, hogy a négy brahmavihára vagy isteni állapot kifejlesztése a legfontosabb meditációs gyakorlat. Ebből is látszik, hogy a buddhizmus nemcsak a szenvedésről szól, hanem sokkal inkább pozitív emberi tulajdonságaink erősítésére törekszik. E négy meditációt – a mérhetetlen szeretetet, mérhetetlen részvétet, mérhetetlen együttérző örömöt és mérhetetlen egykedvűséget – azért nevezik isteni állapotnak, mert aki ezeket kibontakoztatja, az már itt a földön isteni minőségű életet tud élni.

Ezek közül talán csak az egykedvűség szorul némi magyarázatra. Ez alatt nem közömbösséget értünk, hanem a túlfűtött érzelmektől való mentességet és az elfogulatlanságot. Az ember a vágyain és a személyes érdekein felülemelkedve képes olyannak látni a dolgokat, amilyenek azok valójában, s nem teszi hozzá azokhoz saját elképzeléseit, kivetítéseit.

A belső béke megvalósításához a négy brahmavihárát önmagunk és más lények felé egyaránt ki kell fejlesztenünk, enélkül nincs felszabadulás. A buddhizmus az én-érzetet káprázatnak tartja, s a megszabadulás érdekében el kell jutnunk annak fölismeréséhez, hogy az „én” és ”más” között nincs valódi különbség. A másokkal való közösség fölismeréséhez nagyon fontosak az emberi kapcsolataink. Sőt, a buddhisták a lények nagy közösségébe nemcsak az embereket, hanem minden más lényt – így az állatokat, isteneket, a poklok lakóit és más szellemi lényeket – is beleértik.

Az éber tudatosságot az úgynevezett szatipatthána gyakorlatok segítségével fejleszthetjük ki. Ennek néhány alapvető gyakorlata:

A légzés tudatosítása

Egyszerűen a légzésünk tudatos követéséről van szó. Nem kell befolyásolnunk, visszatartanunk vagy erőltetnünk, hanem csupán átlelkesülten figyelnünk. A gyakorlat bármilyen helyzetben és körülmények között végezhető, akár buszon is, hiszen csak a testünk és levegő kell hozzá. Bár megtévesztően könnyűnek és egyszerűnek látszik, valójában nem az. Gyakorlással egyre finomabb különbségeket is képessek leszünk észrevenni. S hogy mért érdemes gyakorolni? A légzés tudatosításának meditációja önmagában is elvezethet bennünket akár egészen a Felébredésig.

Testhelyzetek tudatosítása

Tudatában lenni a testünknek, bármit teszünk is éppen: akár ülünk, akár megyünk, akár fekszünk. Ha e gyakorlatot tiszta megértéssel végezzük, akkor még az olyan egyszerű dolgok is, mint mondjuk a fésülködés, a meditáció részévé válnak.
Egyéb testtel kapcsolatos gyakorlatok a testhez kötöttség nem vonzó jellegén való elmélkedés; a test négy elemre bontása (föld, víz, tűz, levegő); valamint a test halál utáni állapotáról folytatott elmélkedés.

Az érzések szemlélése

A megismerést mindig valamilyen érzés kíséri: ez kellemes, kellemetlen vagy semleges lehet. Az érzetek másfelől aszerint is csoportosíthatók, hogy milyen fajta megismerések váltják ki azokat. Eszerint vannak látási, hallási, szaglási, ízlelési, testi és közvetlen tudati érzések. Ebben a gyakorlatban a felmerülő érzéseket szemléljük anélkül, hogy azonosulnánk azokkal. Az érzések könnyen felszínre hozzák rejtett tudati szennyeződéseinket, melyeket így fölismerhetünk és megtisztíthatunk. Például ha kellemes érzés bukkan fel, akkor gyakran megjelenik a mohóság érzete is, amely megpróbálja a gyönyörteli érzést megragadni és megtartani. A kellemes érzésnek azonban nem kell feltétlenül mohósághoz vezetnie, sőt, a megragadástól megtisztult tudat képes igazán az elengedett örömet tapasztalni.

A tudatállapotok szemlélése

A buddhista tudat-tan nagyon sokféle tudatállapotot különböztet meg: pl: vágyteli tudatot, vágy nélküli tudatot, ellenszenvvel teli tudatot, ellenszenv-mentes tudatot, feszélyezett, görcsös, szétszórt tudatot, összpontosított, elengedett és higgadt tudatot, fejlett és fejletlen tudatot és így tovább. A meditálónak mindig tisztában kell lennie azzal, hogy éppen milyen tudatállapotban van.

Fejlettebb szinten a meditáló minden jelenséget úgy szemlél, hogy azokban a Dharma végső igazságának kifejeződését látja.

Előkészítő gyakorlatok

A buddhista szellemi útra történő rálépéskor elkezdjük tanulmányozni a tanításokat. A tanulmányok során belátjuk, hogy életünk minőségének javulása csak abban az esetben lehetséges, ha a tanultakat átültetjük a gyakorlatba, más szóval elkezdjük szellemi útként élni az életüket. Az út elején hagyományosan az előkészítő gyakorlatok állnak, ezek teremtik meg a megértés és a további gyakorlás alapját. Tetteink és gondolataink szellemi értéke ugyanis nem azok tartalmától, hanem a belső attitűdünktől, szándékainktól függ. Mindaddig, amíg nem adtuk fel világias szemléletmódunkat, a szenvedés körében maradunk még akkor is, ha gondolatainkat vagy tetteinket valamelyik nagy szellemi hagyományból merítjük. Ezért lényeges, hogy legfőbb szellemi célunknak saját szemléletmódunk átalakítását tekintsük, és türelmesen dolgozzunk ezen mindaddig, amíg a Tökéletes Belátás teljesen természetünkké nem válik. Fontos a rendszeres gyakorlás, amely nem pusztán meditatív üldögéléseket jelent, hanem át kell, hogy hassa mindennapi tevékenységeinket is.

Gyökérjóga

Az úgynevezett »gyökérjóga« az indiai és tibeti gyémántút-buddhizmus ősi gyakorlatrendszere, amelyet tanítóink a nyugati buddhista gyakorlók számára alkalmas formába öntöttek, és magyar nyelvre is lefordítottak. Alapvető, egyszerű gyakorlatokat tartalmaz, amelyek kezdő és régebb óta az úton járó gyakorlók számára egyaránt ajánlottak.

A gyakorlások a helyes motiváció gerjesztésével kezdődnek, mert ez biztosítja az erőfeszítéshez szükséges energiát. Ennek során négy fontos gondolaton elmélkedünk: a szabad és szerencsés emberi születésünkön; arról, hogy milyen nehéz ezt elérni; az okok és következmények összefüggéseiről, valamint a mulandóságról. Az első két elmélkedésben arra emlékeztetjük magunkat, hogy jelenleg megvan a lehetőségünk a gyakorlásra, életminőségünk javítására, önmagunk és mások szenvedéseinek csökkentésére. Az állatok pl. kiszolgáltatottságuk és kötöttségeik következtében erre nem képesek. Ugyanakkor a tanítások figyelmeztetnek, hogy az értékes emberi újjászületésre nagyon nehéz szert tenni. Gondoljunk csak bele, hogy embertársaink között legtöbben szélsőséges nyomorban élnek, ahol a szellemi gyakorlás lehetősége nincs meg. Csekély a valószínűsége, hogy a halál után a mostanihoz hasonló kedvező körülmények közé születünk újjá. Ez az elmélkedés megtanít bennünket elfogadni és megbecsülni emberi testünket, és létrehozza bennünk a vágyat, hogy az általa biztosított életet szép és nemes célokra fordítsuk.

Az okok és következményeik elemzése rávilágít arra, hogy minden, amit teszünk, hatással van önmagunkra és másokra. A nem üdvös tettek szenvedéshez, az üdvös tettek pedig boldogsághoz vezetnek. Az igazi boldogsághoz azonban nem elég az üdvös tett, hanem ehhez arra is szükség van, hogy helyesek legyenek a szándékaink, és jó legyen a tett eredménye. Ennek eléréséhez pedig nem elég bizonyos szabályokat követni, hanem bölcsességre is szert kell tennünk. A következő lépés a mulandóságról folytatott elmélkedés.

El kell fogadnunk a tényt, hogy egyszer minden elmúlik. Meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy minden szüntelenül változik: megszületik, fejlődik, majd megszűnik. Ugyanígy van ez saját testünkkel is. Megszületünk, felnőtté válunk, megöregszünk, majd amikor eljön az idő, meghalunk. A halál perspektívájából mindennapi életünk átértékelődik, és megszokott tevékenységeink új megvilágításba kerülnek. Sok szükségesnek vélt dolog, amire oly nagyon vágyunk – pl. ruhák, szórakozás, egzotikus nyaralások stb. – hirtelen elvesztik a érdekességüket, és más értékek kerülnek előtérbe.

A meditáció minden esetben a cél tudatosításával kezdődik. Ez a lépés azért nélkülözhetetlen, mert enélkül nem tudhatjuk azt sem, hogy haladtunk-e egyáltalán, vagy csak vakon körözünk egyhelyben.
A meditáció másik kulcsa a helyes éberség. Az éberség tudatosságot, jelenlétet és emlékezést jelent. Az emberi lét három síkján – a testünkben, beszédünkben és tudatunkban – egyaránt megtanulunk nagyon tudatosan jelen lenni. A gyakorlás hatására nyitottá válunk minden tapasztalt jelenségre. Nem fojtunk el semmit, de nem is bonyolódunk bele a gondolatainkba, hanem csupán szemlélődünk. Ezáltal előítéleteink és megszokásaink sűrű hálója lazábbá, áttetszőbbé válik, és megmutatkozik valódi - szabad és világos - természetünk.

A meditáció másik kulcsa a koncentráció. Ha nem vagyunk képesek hosszasan egy választott tárgyra összpontosítani, akkor energiáink szétfolynak, s a meditációnk is csupán szétszórtságunkat erősíti meg. A koncentráció fejlesztésére sokféle gyakorlat létezik, ilyen a légzés folyamatának tudatosítása.

A légzésre irányuló éberség gyakorlása közben üldögélünk és egyszerűen tudatában vagyunk a be- és a kilégzésnek anélkül, hogy befolyásolnánk azt. Ahogy a Buddha tanította, a szerzetes “hosszan belélegezvén, tudja: ’Hosszan belélegzem’; hosszan kilélegezvén, tudja: ’Hosszan kilélegzem’; röviden belélegezvén tudja: ’Röviden belélegzem’; röviden kilélegezvén tudja: ’Röviden kilélegzem’.” Ezen kívül másra nincs is szükségünk. Hagyjuk a kósza gondolatokat és belső képeket jönni-menni, nem akadályozzuk felmerülésüket, de nem is bonyolódunk bele ezekbe.

Ezután következik az előkészítő gyakorlatok négy alapgyakorlata: a menedékvétel és leborulás, a Vadzsraszattva meditáció, a mandala felajánlás és a gurujóga.

Menedékvétel

A menedékvétel a bizalom kifejezése a tanítást megszemélyesítő mester és a Buddha által kinyilatkoztatott tanítás iránt. Ezzel a jelképes gesztussal kötelezzük el magunkat a felébredésre való törekvés, az igazság és a megvilágosodás útján járók közössége mellett. A menedékvételt leborulásokkal is megerősítjük, majd ezt követően együttérzést és szeretet fejlesztünk ki az összes élőlény irányában. Ez jelenti a kulcsot a harmonikus élethez, s mélyíti el törekvésünket a megvilágosodásra.

Vadzsraszattva meditáció

A Vadzsraszattva meditáció során egy olyan istenséghez fohászkodunk megtisztulásért, aki a tökéletesen tiszta tudatot személyesíti meg. Ez a gyakorlat segít elhárítani a szellemi út során felmerülő testi-szellemi akadályokat. A megtisztulás azért érhető el, mert a Buddha-természet mindannyiunkban jelen van. Ha ezt valójában megértjük, akkor minden erőlködés és kényszer nélkül, természetes módon harmóniába kerülünk a világgal és önmagunkkal.

Mandalafelajánlás

A mandalafelajánlás során képzeletben felépítünk egy világegyetemet, majd azt felajánljuk a megvilágosodottaknak. A gyakorlat hatására megszűnik bennünk a görcsös ragaszkodás a tárgyakhoz, nem rettegünk többé a dolgaink elvesztésétől, sem bármilyen más veszteségtől. Ezáltal felülemelkedetten és szabadon élhetünk.

Gurujóga

A gurujóga gyakorlata során saját mesterünket tökéletesen megvilágosodott Buddhaként képzeljük el és áldását kérjük. Az áldás hatására közvetlenül részesülhetünk a guru tiszta tudatállapotában. Ez lehetővé teszi, hogy intuitív módon megéljük, mintegy elővételezzük a megvilágosodottabb tudatállapotokat.

Tárá meditáció

Tárá női Buddha volt, aki a buddhaság elérése előtt sok-sok életen át hétköznapi emberi lényként gyakorolt. Fogadalmat tett, hogy női alakban fogja elérni a megvilágosodást, és azt követően is újra meg újra nőként fog megszületni. Így kívánta szolgálni valamennyi lény megmentését. Neve csillagot jelent, mert ahogy a csillag utat mutat az éjszakában, úgy vezeti át ő is a lényeket a szamszárán, az élet szenvedésteli körforgásán. Segítő erejéről régi legendák és mai történetek egyaránt szólnak; sok embert valóban megmentett veszélyes helyzetekben. Aki részt vett már néhány Tárá meditáción a közösségben, maga is kipróbálhatja mantrájának segítő, lelket-tudatot megvilágosító erejét.

Elsősorban védelemért és biztonságért fohászkodunk hozzá. Olyan istenség ő, aki minden kívánságot képes teljesíteni, még a megvilágosodás erőivel is fel tud ruházni bennünket. A nőiség alapelvét hordozza, amely életet ad, világra hoz, táplál és véd bennünket, de amelyhez a másik oldalon hozzátartozik az élet fogyatkozásának elfogadása is. Ezt a bölcsességet a természettől elszakadt modern ember szinte már elveszítette, ezért is fontos meditálnunk a Tárá által felmutatott jellegzetességeken.

Tárá azonban nemcsak szelíd, békés nő, nemcsak jótékony angyal, akinek egyetlen dolga, hogy minden kívánságunk teljesítse: “Lábai dobbantásával megrázkódtatja az egész Földet, sőt az egész világegyetemet… ellenségei halálra rémülnek, hacsak meghallják kacaját”. A megvilágosodás kifejlesztéséhez ezeket az intenzív, erőteljes energiákat is fel kell fedeznünk önmagunkban és a világban, nőknek és férfiaknak egyaránt.

Avalókitéshvara, az együttérző istenség

Tárán kívül még sok más meditációs istenségünk is van, akik közül Avalókitéshvara, a nagy részvét megtestesítője az egyik legfontosabb. Avalókitéshvara, vagy tibeti nevén Csenrézi Tárával is kapcsolatban áll: a hagyomány szerint Tárá Avalokitéshvara könnycseppjéből született, amely a világ iránti részvét hatására gördült ki az istenség szeméből. Gyakran ezer karral ábrázolják. Ez a sok kar arra utal, hogy az istenség egyidejűleg számtalan szenvedő lényen képes segíteni. A tenyerek közepén azonban mindenütt egy szemet is találunk, amelyek azt jelzik, hogy segítőkészsége bölcsességgel párosul. Képes arra, hogy ne csak a szenvedést, de azok rejtett okait és a valódi szükségleteket is fölismerje. Az istenség bármilyen formát fel tud ölteni annak érdekében, hogy valamely szenvedő lénynek segítséget nyújtson. A szíve előtt összetett két kezében vörös drágakövet tart. Ez a mani, a minden kívánságot teljesítő drágakő, amely a hatalmas részvétet jelképezi. További kezei közül az egyikben málát vagy imafüzért tart, amely az imádság és a koncentráció eszköze. Ennek segítségével szoktuk mantráinkat mondogatni. Ahogy azonban a virág szirmait nem lehet erőszakkal kinyitni, úgy a tudatot sem kényszeríthetjük megnyílásra. A mala és a mantra a tudat megnyitásának és fejlesztésének ügyes eszköze.

Egy újabb kezében lótuszt (tavirózsát) tart, amely a szellemi út kibontakozását jelképezi. Ez valamennyi virág közül a legértékesebb. Valamennyi Buddhát és Bódhiszattvát lótusztrónuson ábrázolják. A lótusz vízi virág, mely a legpiszkosabb pocsolyákban terem, maga a virág azonban meg sem érinti a víz felszínét, hanem a felett 20-25 cm-re bontja ki szirmait. Így egyben a tisztaság szimbóluma is. A buddhista tanítás szerint saját szellemünk is a világ szennyéből sarjad ki, s érzelmeink vize táplálja és öntözi, mégis ez a világ legtökéletesebb, legtisztább jelensége.

Harmadik pár kezében egyik oldalon a Tan Kerekét – a Dharmacsakrát – tartja, amely az állandó változást és az arról szóló tudás erejét szimbolizálja. A másik oldalon pedig íj és nyíl, amely a nyitott és mégis egyirányú, koncentrált, energiával teli tudatot jelképezi.

Egy további kezével az adás (dána) gesztusát mutatja be, az ezzel átellenes kezében tartott vázából pedig az örök élet vizét önti. A víz az érzelmeket és magát az életfolyamatot is jelenti. Amikor ez az állandó áramlás megszakad, az maga a halál. A tanítás szerint az áramlást nem az elmúlás szakítja meg, hanem éppen ellenkezőleg, a halált a változás megrekedése okozza. Az állandó változás az élet áramlása: ez a halhatatlanság kulcsa, ez jelenti az élet végtelenségét és örökkévalóságát. Mindaddig, amíg a víz be van zárva a vázába – vagyis amíg érzelmeink be vannak zárva testünk börtönébe, amíg elválasztva tartjuk és elszigeteljük azokat a körülöttünk lévő világtól –, a halált is tapasztalnunk kell. Az adás gesztusa ezzel szemben megnyitja az élet áramlását: a dolgokat nem törekszünk többé megtartani magunknak, hanem elengedjük és odaadjuk őket. Vagyis a halhatatlanságot azon keresztül érhetjük el, hogy megtanulunk adni, s nyitottá tesszük magunkat a körülöttünk lévő világra.

Még sokáig elmélkedhetnénk az istenség által viselt egyéb díszítések és szimbólumok jelentésén, s ennek során nagyon sokféle összefüggést tudnánk felfedezni. E szimbolikus jelentésrétegek felfejtése nagyon színessé teszik a meditációt. Sokféle ötletünk és ösztönzésünk támad közben, amelyekből inspirációt tudunk meríteni. Az ilyen istenség-meditációk célja azonban nem csupán abban áll, hogy ráébresszen bennünket az életünket mozgató rejtett fonalakra, hanem rajtuk keresztül tudunk kapcsolatot teremteni önmagunk magasabb lehetőségeivel. Az istenségekkel való azonosulás, az általuk megtestesített út követése nyomán tudjuk mi magunk is megvalósítani ugyanazokat az eszményeket: az önzetlenséget, együttérzést, tudást, bölcsességet, erőt, nyitottságot és belső szabadságot.

facebook