Szádhana

A meditáció az egyetlen út 
ahhoz a felismeréshez,
 hogy valójában nincs szükségünk 
semmiféle meditációra.

A meditáció azon hármasság egyike, amibe a tanulás és a tanultakon való elmélkedés is beletartozik. A hagyományban ezt úgy szokták érzékeltetni, hogy a Dharma halgatása és memorizálása olyan, mint a szem, amely látja a dolgokat, a meditació pedig mint a láb, amely elviszi tudatunkat saját ismeretlen szegleteibe. Ebből világosan kitűnik, hogy a meditáció önmagában még nem elég a megvilágosodás megvalósításához, hiszen olyan dolgokon is lehet meditálni, amelyek nem igazán visznek közelebb bennünket a realizáláshoz. Természetesen ebből azt a következtetést is le lehet szűrni, hogy a megvalósításhoz önmagában a tanulás is kevés. E két dolognak, a tanulásnak és a meditációnak tehát kéz a kézben kellene haladnia.

Ez persze eleinte nem könnyű. Nehéz ugyanis a hétköznapi struktúrák sűrűre szőtt rácsába beilleszteni egy olyan dolgot, ami ellentmond a merev és rideg ösztönerőknek. Ezen a ponton már maga az a feladat is tanulságos és érdekes — s önmagában is egyfajta gyakorlattá válhat —, hogy hogyan tudunk rést ütni a szokásainkon, és teret engedni a gyakorlásnak.

Eleinte jó, ha minden nap ugyanabban az időben gyakorolunk, mert ezáltal rászoktatjuk magunkat arra, hogy ezt az időt semmi másra ne használjuk. Nagyon jó alkalmak erre például a hétvégi közös meditációk, ahol feltöltődve inspirációval és erővel, az otthoni gyakorlatainkat is könnyebben keresztülvihetjük. Ha elég kitartóak vagyunk, akkor a gyakorlásra szánt idő természetes módon elkezd hosszabbodni. A kezdeti időszakban rendkívül fontos a kitartás, mert a meditációnknak eleinte még nincs olyan inspirációs töltöttsége, ami biztosítaná, hogy bárhol és bármikor le tudjunk ülni. A kitartás révén a meditációnk lassan megtelik értéssel, értelemmel, odaadással és bizalommal, ami kinőve a gyakorlás kereteit idővel túlcsordul, s kiárad a mindennapi életünkbe is.

Sokan úgy állnak hozzá a dologhoz, hogy jól begyakorolnak egy gyakorlatot, majd ezt követően félreteszik, mert úgy gondolják, hogy az már megvan, már az övék; és keresnek helyette egy másikat. Tévednek, mert az egyetlen dolog, aminek valóban birtokában vagyunk, az a képességünk, hogy ezeken a gyakorlatokon keresztül megnyissuk magunkat, s kitárjuk tudatunkat a létezés azon rétege felé, ahol mind önmagunk, mind a környezetünk irányában teljesebb emberekké válhatunk.

Valójában nem a gyakorlás mikéntje a döntő, hanem az a szellem vagy attitűd, amivel a gyakorlásban résztveszünk, illetve az a tudatállapot, amit a meditációból magunkal viszünk a hétköznapjainkba. A meditáció olyan, mint egy vízen úszó szivacs: eleinte ide-oda dobálják a hullámok, de egy idő után átitatódik, és alámerül a mélybe. A meditációban is eleinte csak a felszínen bukdácsolunk, kiszolgáltatva érzelmeink szeszélyes hullámainak. A kitartás és türelem révén azonban idővel mi is átitatódunk a meditációnk alatt szerzett tapasztalatokkal, s alámerülünk tudatunk végtelen óceánjában.

A döntés végeredményben rajtunk áll. Hiszen mindannyian sokat hallgattuk már avatott tanítók gyakorlásra ösztönző érveit és inspiráló eszmefuttatásait. Tudatunk habituális ösztönerői azonban e felismeréseink ellen hatnak, és kifogások tucatjait sorakoztatják fel, hogy eltereljenek bennünket a gyakorlástól. Mindig akad valami fontos aktuális teendőnk, ami miatt halogatjuk gyakorlataink elvégzését. Ezért jó, ha tudjuk: ha ilyen mentalitással állunk hozzá a szellemi utunkhoz, akkor sohasem fogunk azon igazán elindulni. Ezek a mindig éppen aktuális, fontos dolgaink ugyanis olyanok, mint a szakáll — minél többet vágják, annál sűrűbbé és erősebbé válik. Egy pontos és éles elhatározásra, céltudatos döntésre van tehát szükségünk arra vonatkozóan, hogy mi is az, ami igazán fontos, és ami mind saját magunk, mind pedig rajtunk keresztül a környezetünk számára is a legjobb. Meg kell ráznunk magunkat, s el kell engednünk, át kell látnunk és fel kell oldanunk a bennünket korlátozó erőket és a saját szellemi utunk megvalósításától eltérítő kifogásokat.

Ehhez kívánok sok sikert, inspirációt és buzgalmat mindenkinek, aki úgy dönt, hogy belevág, és erős hitet és törekvést kifejlesztve végigjárja ezt az utat saját maga és minden lény üdvére.

facebook
A weboldalunk cookie-kat használ azért, hogy a legmegfelelőbb szolgáltatást tudja nyújtani.
A weboldal további használatával jóváhagyod a cookie-k használatát.