Egy spirituális család

Kalszang Püncog Bártfai Attila Márk:

Egy spirituális család

A tibeti buddhista hagyományban a tiszteletnek örvendő megvalósító éppúgy lehet szerzetes, mint magányos jógi vagy családos ember. A négy legnagyobb iskola – a Nyingmapa, Kagyüpa, Szakjapa és Gelugpa – vonalhordozói, az általuk vitt vonalak vezetését illetően különböző tradíciókat ápolnak.

E nagyhatású hagyományvonalak élén a tibeti gondolkodás szerint különleges lények fejtik ki tevékenységüket minden lény javára. A Karma Kagyüpa rendtől ered például a tulkuk intézménye, amelyet részben a többi rend is átvett. Az első tulkuk a tibeti történelemben a Karmapák voltak. A Gelugpa rendben is létezik a tulkuk intézménye, élükön a Dalai Lámával; ám az kevésbé közismert, hogy a Gelugpa hagyomány hivatalos feje nem a Dalai Láma, hanem a Ganden Tripa, azaz a Ganden kolostor mindenkori apátja, aki ezt a címet nem születésével, hanem egyéni érdemeivel, tudományos és gyakorlati tevékenységével nyeri el.

És mi a helyzet a családdal, hagyomány esetében a dinasztiával? Ilyen is létezik. A Szakjapa rendben a vonal vezetése a Khön családban száll apáról fiúra, több mint ezer esztendeje. A Khön család minden tibeti szerint égi eredetű. Még a buddhizmus előtt ereszkedtek alá a mennyekből és az egyikük Tibet földjén maradt. Később, amikor Triszong Decen király meghívására Padmaszambhava kifejtette áldásos és nagy erejű tevékenységét az országban, a király egyik minisztere, a Khön család akkori feje, Khön Nagendrarhaksita is Guru Rinpocse legbelsőbb tanítványainak körébe tartozott, és rendkívüli megvalósítást ért el a Vadzsrakilaja praxis segítségével. Maga Padmaszambhava jelentette ki, hogy tanítványa elérte a nyolcadik bódhiszattva-szintet. Ezután a Khön család évszázadokig a Nyingmapa hagyomány fontos hordozója volt.

Amikor azonban a régi tantrák számos eleme napvilágra került, akkor a családfő, Khön Serab Cültrim a fiatalabb testvérét, Khöncsog Gyalpót a nagy fordítóhoz és mesterhez Drogmi Locavához küldte tanulni, és elrendelte, hogy új tantrákat kell gyakorolni. Ekkor kerültek a tibetiek kapcsolatba a rendkívüli mágikus képességeiről híres Virupa mahasziddha által a világunkba bevezetett Hévadzsra tantrával és a lam-dre hagyománnyal. Ettől kezdve a Khön család ezeknek hordozójává vált, noha valamennyi tagjuk részesül a teljes Nyingmapa átadásban is.

A Szakjapa rend (Szürke föld iskola) a nevét egy jóslat nyomán kapta, amelyet Palden Atisa nyilatkoztatott ki, mikor meglátott egy elefánt formájú hegyet egy szürke tájon, és ezzel egy időben megjelent előtte két vad jak, egy HRI, hét DHI és egy HUM szótag. A nagy kadampa mester felismerte, hogy azon a helyen Mahakála Panjdzsrata és egy másik haragvó védelme mellett egy Avalokitésvara, hét Mandzsusri és egy Vadzsrapáni emanáció fog megjelenni és hatást gyakorolni az érző lények javára. A Mandzsusri-tantrában már Buddha Sakjamuni, valamint később Padmaszambhava is megjövendölték, hogy ezen a területen a tanok terjesztésében egy kolostornak nagy jelentősége lesz.

A kolostort negyvenesztendős korában kezdte építtetni Khön Köncsog Gyalpó. E kolostor őrizte mindig is Tibet legnagyobb könyvtárát, itt rendszerezte és zárta le a tibeti kánont Butön Rincsendrub. Itt tanított Szakja Pandita, és e rend alakította ki a láma-patrónus rendszert először a történelemben. A Szakjapa rend élén tehát egy család áll. Esetükben elválaszthatatlan a család és a vonal. Noha ebben az esetben egy különleges, szellemi eredetű és tevékenységű családról van szó, melynek férfi tagjai Mandzsusri, női tagjai pedig Vadzsrajógini megnyilvánulásai, ez mégis valamennyi családos ember számára mély bizonyosságot nyújthat, hiszen úgy tűnik, hogy a szellemi megvalósítás és a családban való élet nem zárják ki egymást.

Mindazonáltal nekünk, hétköznapi embereknek nem árt az elménkbe vésni Csögyam Trungpa Rinpocse szavait: „Sok száz ember járja ugyanazt az utat. Nem csupán a családodról van szó. Sok százan, akik most itt ültök, ugyanazt az utat járjátok. Ugyanakkor azt is fontos tudni, hogy a saját élményeidet soha nem fogod tudni teljes mértékben megosztani senkivel. A közlés rendelkezésünkre álló módjai a szavak és a helyzetek, ezek azonban a kommunikáció nagyon pontatlan és suta eszközei. Végső soron csak egyetlen lehetőségünk van: az egyedüllét. Nyugodtan magaddal viheted a családodat és a barátaidat, és együtt élhettek át bizonyos helyzeteket, de ez nem jelenti, hogy e helyzetek minden pillanatát megoszthatod velük. Tehát nincs más alternatíva, mint az egyedüllét.”