Uppaladájiká (Martinusz Mária)

Nakula, a szeplőtelen pár

A Bhaggák országa a Gangesz völgyében terült el; volt ott egy Krokodil hegy (Szumszumara giri) nevű város, ahol Bódhi herceg lakott. Itt időzött a Magasztos a tanítással töltött 55 esős évszak egyike alatt.
Egyszer, amikor a Buddha a város utcáin sétált, egy polgár leborult a lábaihoz, és így kiáltott: „Ó, drága fiam, miért nem látogattál meg minket soha? Kérlek, legalább most tiszteld meg otthonunkat, hogy idős anyád is reád emelhesse szemét!”
Ez az ember nem volt őrült. Valójában ő és a felesége a Bódhiszatta szülei voltak, mégpedig nem is egyszer, hanem százszor, korábbi megtestesüléseikben. Ennek halvány emléke megmaradt bennük, és a Magasztos láttára az öregembert teljesen elöntötték és és magával ragadták az emlékek. Ázsiai országokban olykor még ma is megtörténnek ilyen dolgok.
Az öregember Nakula-pita (Nakula apa) gazda volt, feleségét pedig Nakula-mata (Nakula anya) néven ismerték. A Buddha együtt említi őket legkiemelkedőbb világi hívei között, amit főleg egymás iránti töretlen hűségük miatt érdemeltek ki. A kánonban található rövid leírás szerint mindketten isteni szeretettel szerették egymást, amit a Buddhába vetett osztatlan hitükön alapuló teljes bizalom kísért.
Amikor a Buddha meghívást kapott otthonukba, Nakula apa beszámolt neki a házasságukról. Habár nagyon fiatalon házasodott, mesélte, az eltelt évek során soha nem volt hűtlen a feleségéhez, még gondolatban sem, nemhogy cselekedetben. Nakula anya ugyanezt mondta magáról. Sem a férj, sem a feleség nem szegték meg egymás iránti hűségüket.
Egymás iránti odaadásukban mindketten kifejezésre juttaták vágyukat, bárcsak a következő életükben is újra együtt lehetnének, és megkérdezték, mit tehetnének annak érdekében, hogy e kívánságuk biztosan valóra váljon. A Buddha nem utasította el a kérdést, és nem is helytelenítette vágyukat. Így válaszolt: Ha egy férj és egy feleség egymás társaságát kívánják élvezni ebben az életben, és az elkövetkezőben is találkozni szeretnének, igaz hitet, igaz erényt, igaz önmegtartóztatást és igaz bölcsességet kell gyakorolniuk. Akkor újra fognak találkozni elkövetkező életeikben. Ezután a Buddha a következő verset mondta:
Ha mindketten tiszta életűek és hűségesek,
Erényesek és önmegtartóztatók,
A szerelmes újra meg újra rátalál kedvesére,
És szerelemmel telve udvarol.
A legmagasabb áldás az övék,
Elmondhatatlan örömben időznek,
Miközben a Gonosz visszahőköl
Legyőzetve a tiszta pártól.
Dicső módon leélt életük,
Mely erényben gazdag, egyenes, hibátlan,
Az istenek birodalmába juttatja őket,
Ahol földöntúli gyönyörben élnek.
(Anguttara-nikája, IV, 55.)

Máshol azt is elmagyarázza a Magasztos, hogyan éljen a magasztos vágy által vezérelt férfi erénytől átitatott életet női társával. Ezek szerint nemcsak az öt szilát tartja be a két szerelmes, de még ezeken túlmenően is erényesek és nemeslelkűek; ha segítséget kérnek tőlük, sohasem utasítják vissza, és soha nem vetik meg, vagy sértegetik az aszkétákat vagy a szent embereket. Ezeknek a szavaknak a fényében könnyen beláthatjuk, hogy egy ilyen párral szemben milyen sok az elvárás: nemcsak vallásos jámborság szükséges, de olyan szív is, amely elég rendíthetetlen ahhoz, hogy függetlenítse magát a hétköznapi élet kisszerű eseményeitől és minden alantas vagy közönséges szemponttól. A fehér ruhás upászakáról gyakran mondják, hogy nem utasít el kérést, és könnyen lemond saját kívánságairól és örömeiről. Ez mutatja, hogy nem kötődik az emberekhez és dolgokhoz, hanem képes elengedni a dolgokat ahelyett, hogy ragaszkodna hozzájuk. Ebből fakad az a belső szabadság, amely a bölcsesség gyakorlásának egyetlen biztos alapja. Erény a tettekben, önmegtartóztatás a szívben, bölcsesség a tudatban: ezek a tényezők biztosítják a harmonikus és gyengéd közös életet.
Indiában azokban az időkben általános volt az újjászületés és a kedvező újjászületéshez vezető utak ismerete. A Nakula pár esetében, mivel több korábbi újjászületésükre is ténylegesen emlékeztek, nem volt szükség további magyarázatra. Csak a Magasztos teljes válaszára volt szükségük.
A harmonikus házasélet előfeltételeit a Buddha részletesebben is elmondta. A Dígha-nikája 31. szútrájában azt olvashatjuk, hogy ha a férj – aki felelős a kezdeményezésért – betart öt tennivalót, jólét lesz a jutalma. Tisztelettel kell bánnia feleségével, és nem szabad lekezelnie őt; hűségesnek kell lennie hozzá; a háztartás vezetésének döntéseit rá kell bíznia, és el kell látnia őt mindazokkal a szükséges dolgokkal és ékességekkel, amelyeket módjában áll biztosítani. Ha így viselkedik, akkor a felesége büszke lesz arra, hogy gondoskodhat róla, zökkenőmentesen vezeti a háztartást, a vendégekkel és szolgákkal udvariasan bánik. Hűséges lesz, védi férje tulajdonát, ügyesen és kötelességtudóan végzi munkáját.
A Nakula párt nemcsak a kedvező újjászületés foglalkoztatta, hanem az emberek életét irányító törvényszerűségek és a lét mélyebb problémái is érdekelték őket. Egyszer Nakula apa megkérdezte a Magasztost, miért van az, hogy egyes emberek elérik a megszabadulást, mások nem. A válasz a következő volt: „Aki folyton megragadja az érzékek által felfogható tárgyakat, nem érheti el a megszabadulást. Aki véget vet a megragadásnak, felszabadul.” Ez olyan válasz, amit a maga koncentrált tömörségében csak a Dhammát jól ismerő ember érthet meg teljesen, Nakula azonban rögtön felfogta a jelentését.

Egy másik alkalommal Nakula-pita elment, hogy tiszteletét tegye a Buddhánál. Mondván, hogy már idős és gyenge, és csak ritkán tudja meglátogatni a Magasztost, kérte a Buddhát, hogy adjon neki valami olyan spirituális útmutatást, amit becses kincsként őrizhet. A Buddha így válaszolt: „A test betegségeknek és romlásnak van kitéve. Mivel a testi forma még a legjobb körülmények között is teher, az embernek ekként kell gondolkodnia: ’Bár a testem beteg, a tudatomnak nem szabad betegnek lennie.’”
Nem sokkal ezután Nakula találkozott a tiszteletreméltó Száriputtával, aki így szólt hozzá: „A viselkedésed nyugodt, gazda, a vonásaid pedig derűsek. Attól van ez, hogy ma beszéltél a Mesterrel?”
„Így van” – felelt Nakula. „A Magasztos ma ambrózia szavaival vigaszt nyújtott nekem. Ezt hallva a tiszteletreméltó Száriputta részleteiben is elmagyarázta a Buddha rövid tanácsát, kifejtve, hogyan kell meghaladni a fizikai betegséget oly módon, hogy nem azonosulunk az öt khandával. Amikor eljön az idő – és ez elkerülhetetlenül bekövetkezik –, hogy nyilvánvalóvá válik a dolgok múlékonysága, aki helyesen képezte magát, az nem esik kétségbe, hanem higgadtan fogadja a dolgot. A teste elhervad, de a szíve erős marad.
Nem csupán Nakula apa törekedett a bölcsességre annak érdekében, hogy meghaladja a halált. A felesége ugyanígy tett, amint erről egy másik történet tanúskodik. Amikor Nakula, a férj komolyan megbetegedett, felesége ezekkel a szavakkal vigasztalta őt: „ Ne szomorkodj, azt gondolván, hogy hátrahagysz. Gyötrődés így meghalni; a Mester tanácsa épp ellenkező. Hat jó oka is van annak, miért nem kell aggódnod miattam: ügyesen fonok, így képes leszek a gyerekeket eltartani; miután tisztán éltem veled tizenhat évig, nem gondolok arra, hogy új férjet vegyek magam mellé; soha nem maradok el a Mester és a bhikkuk mellől, sőt még gyakrabban látogatok majd el hozzájuk; az erényem rendíthetetlen; elértem a tudat békéjét; legvégül pedig biztos alapot találtam a Dhammában, és a teljes megszabadulás felé tartok.” (Ezzel arra célzott, hogy elérte a folyamba lépett szintet).
Ezeken a szavakon felbuzdulva Nakula felépült betegségéből. Amint képes volt járni, elment a Buddhához, és elmesélte, mit mondott a felesége. A Mester egyetértett vele, hogy az ilyen feleség valóban áldás. Azt mondta: „Valóban áldott vagy, gazda, hogy tiéd Nakula anya, aki tanítód, tanácsadód, gondoskodik rólad, és aggódik jólétedért. A fehér ruhás női hívek közül, akik tökéletes erényűek, elméjük csendes, és biztos alapot találtak a Dhammában, s akik senki másra, csak a Mester rendelésére hagyatkoznak, Nakula az egyik.” (Anguttara-nikája, VI, 16.)
Itt megoldást kapunk az élet látszólag ellentétes tendenciáira, melyek egyfelől a férj és feleség közötti mély szeretet, másfelől pedig a megszabadulásra való törekvés. Megértően szemlélve a Nakula pár történetét, arra juthatnánk, hogy nem feltétlenül szükséges az önmegtartóztató élet, ha a házaséletet ennyire példamutatóan éljük; vagy hogy a kötődést és az elengedést össze lehet egyeztetni. Ha azonban közelebbről megnézzük a dolgot, azt látjuk, hogy távolról sem könnyű hűen követni e nemes pár életének példáját. Nem elég ugyanis figyelmesnek lenni, és jó tanácsokkal ellátni egymást. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az erényes házasélet előfeltétele a kapcsolat tisztasága. Azok a hitvestársak, akik érzéki beteljesülésben leélt fiatalkori házasságuk után ezt az utat választották, nem csupán idős korukban tartózkodtak a testi kapcsolattól, amikor az érzékeik már lecsillapodtak, hanem jóval korábban is önkéntes szexuális megtartóztatásban éltek. A Nakula pár tizenhat évig élt fizikai kapcsolat nélkül, amint azt a Mesternek tett vallomásuk is tanúsítja.
Így aki szeretné megtenni a megszabadulás felé vezető út első lépéseit, tegye fel magának a kérdést, melyik könnyebb: a családi otthon környezetében maradni, és megpróbálni túlnőni az ezzel járó érzéki kísértéseken, vagy a Szangha tagjaként, a szent életű testvérek rokonlelkű társaságában meghaladni a világiságot. Amíg a Megvilágosodott, az emberek páratlan tudású vezetője személyesen vezette a Rendet, ez a döntés nem volt olyan nehéz. Az ember azonban még ma is hajlamos azt gondolni, hogy aki nem érzi magát alkalmasnak arra, hogy szerzetesi közösségben éljen, annak valószínűleg nem elég erős a jelleme ahhoz sem, hogy az ösvényen való haladásnak szentelt házaséletben mondjon le a szexuális kapcsolatról. Mindkét életút megköveteli az önmegtartóztató viselkedést.

In: Hellmuth Hecker: Lives of the Disciples I., The Wheel publication No. 115, p. 18-24, Buddhist Publication Society, Kandy, Shri Lanka, 1967.

Fordító: 
Uppaladájiká (Martinusz Mária)
Szerző: 
Hellmuth Hecker
facebook
A weboldalunk cookie-kat használ azért, hogy a legmegfelelőbb szolgáltatást tudja nyújtani.
A weboldal további használatával jóváhagyod a cookie-k használatát.