Kik vagyunk?

Az Árya Maitreya Mandala buddhista rend

A Buddhista Misszió ma

A magyarországi Buddhista Misszió, hazánk legrégebben működő buddhista egyháza több mint hatvan éve, 1952-ben alakult meg, s azóta a találkozóhelye mindazoknak, akik a Kelet szent tudásában egyetemes emberi értékeket látnak, és megkísérlik ezeket a kincseket önmagukban is felszínre hozni. Az egyházközösség 1953-ban a Láma Anagarika Govinda által alapított nyugati buddhista rendhez, az Árya Maitreya Mandalához csatlakozott.

Az 1989-es rendszerváltás óta eltelt évtizedek alatt közösségünk jelentős fejlődésen ment keresztül: saját eszközök nélküli, baráti társaság módjára szerveződő kisközösségből két központtal és stabil anyagi alapokkal rendelkező kisegyházzá nőtte ki magát.

A Buddha két és fél ezer éve meghirdetett tanítása lényegében minden kereső emberhez szól nemtől, nemzetiségtől és származástól függetlenül. Nem hitelveket propagál, hanem azt az utat igyekszik megérteni és megvalósítani, amely a szenvedésből és tökéletlenségből a boldogsághoz és harmóniához vezet. E szellemi út lényegi összetevői az etikus viselkedés, a meditációs gyakorlatok és a mély belátás. Ezek mindegyike, mint ahogy a buddhista út egésze is, az ember saját felelősségére épül.

A Tan megjelenési formája és kifejezési nyelve azonban változik, s alkalmazkodik a kultúra fejlődéséhez. Ez volt Govinda lámának talán a legfontosabb fölismerése: megtalálni a saját nyugati kultúránknak megfelelő vallásgyakorlási formákat, de úgy, hogy közben a Buddha által reánk hagyományozott tanítások lényegi megőrzésével bekapcsolódhassunk a buddhista hagyomány máig eleven szellemi áramába. Ez segíthet abban, hogy ne vesszünk el az aktuális divatok és rendszerek gerjesztette káprázatokban, hanem a Dharma örök igazsága korunk megváltozott körülményei között is gyökeret eresszen az emberi szívekben.

facebook

Ven. Vadzsramálá: A szellemi áthagyományozás vonala az Árya Maitreya Mandala rendben

A szellemi áthagyományozás vonala az Árya Maitreya Mandala rendben

A vonal, mint hagyomány és mint tartalom

A buddhizmusban nagy jelentőséget tulajdonítunk az úgynevezett áthagyományozási "vonalnak", amely a szellemi tanítások hitelességét és hatékonyságát szavatolja számunkra. Szinte zavarbaejtően sokféle buddhista iskola és gyakorlatrendszer létezik, amelyek mind a Buddháig visszanyúló megszakítatlan mester- tanítványi láncolatra vezetik vissza saját hagyományukat. E sokféleség magyarázata a lehetséges gyakorlók sokféleségében rejlik. A különféle iskolák azért születtek, hogy elébe menjenek a különféle hajlamú és temperamentumú gyakorlók szükségleteinek. A fontos az, hogy ki-ki ahhoz az iskolához, vagy gyakorlatrendszerhez csatlakozzon, amelyet a saját hajlamai, vonzalmai és képességei alapján önmagához a legközelebb állónak érez, amelyhez a legszorosabb rokonság fűzi. A bensőséges kapcsolatnak ez az érzése segít később áthídalni a szellemi úton számos nehézséget.

Nézetünk szerint nem is olyan nagyon fontos az, hogy valaki melyik vonalhoz, iskolához, vagy tanításhoz csatlakozva halad. Ennél sokkal lényegesebb, hogy olyan intenzitással koncentráljunk a kiválasztott gyakorlatra, hogy az valóban elvezessen bennünket a végsőkig, a bennünk lévő Buddha- természet felismeréséig. Mert ha ez sikerül, akkor utána minden más út is nyitva áll előttünk. S másfelől bármely gyakorlatot választunk is, az csak akkor fog használni a számunkra és csak akkor fog gyümölcsöt hozni, ha valóban a teljes szívünkkel veszünk abban részt.

Mindeközben ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy maguk ezek a gyakorlatrendszerek pusztán gyakorlatrendszerek, végső soron tehát ember alkotta vázak. A végső valóság minden rendszert, minden formát, minden konkrét kifejezési módot meghalad. Ahhoz, hogy ezt a végső, abszolút valóságot megértsük, előfeltétel, hogy az összes ilyen rendszert magunk mögött tudjuk hagyni, s hogy túl tudjunk lépni minden gondolati építményen. Az összes általunk használt rendszernek csupán kísérő funkciója van, s a végső szinten ezeket mind el kell tudnunk hajítani.

Látjuk tehát, hogy e tekintetben az embernek mindig két dolog között kell egyensúlyoznia: Mindaddig, amíg még magunk is személyes vonzalmakkal, ellenszenvekkel, hajlamokkal rendelkezünk, és ennek következtében a viszonylagosságok világában mozgunk, nekünk magunknak is fel kell használnunk azokat a lehetőségeket, amelyeket a viszonylagos – tehát ember alkotta – szellemi iskolázási, önnevelési módszerek kínálnak. Nem volna bölcs döntés a részünkről, ha ezeket csak úgy egyszerűen elvetnénk. Másfelől viszont soha nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mindezeken a rendszereken és hagyományokon túl létezik egy olyan tartomány, ahol ezeknek már nincs semmi jelentősége, ahol a meztelen valóság taláható , s ahová végsősoron – túllépve az összes tradíción – nekünk magunknak is el kell jutnunk. Ugyanis minden tradíció ebből a végső valóságból, ebből a végső megértésből született, és nem megfordítva.

Valójában ennek a nézőpontnak is a gyakorlás egész folyamata során a szemünk előtt kell lebegnie. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a hagyomány csodálatos és nagyon fontos dolog. Ha azonban valaki valamely hagyományhoz tapadni kezd, és azt megmerevíti, akkor ebben az aktusban a tradíció lényegében meghal. Ha pedig az ember saját maga ragad meg egy tradícióban, és akkor sem kíván azon túllépni, amikor már kimerítette annak összes lehetőségeit, akkor tulajdonképpen önmaga legjobb lehetőségéről mond le – arról a képességéről ugyanis, hogy túl tudjon lépni a formákon és a struktúrákon, túl tudjon lépni egyes gondolkodási modelleken és tovább tudjon fejlődni annak a tartománynak az irányába, amely túl van a formák körén, s amely a végső felismerést hordozza.

Ez a fokozatos, egymásra épülő megközelítés olykor megzavarja az embert. Különösen akkor, ha nem ismerjük fel, hogy ezek csak különböző lépések, s abszolutizálni igyekszünk ezeket. Az utunk kezdetén, amikor még nem is értjük igazán, mi az, amit tulajdonképpen meg akarunk valósítani, gyakran csak a hitre támaszkodhatunk. Például nagyon hiszünk valakiben, egy olyan emberben, aki megtestesíti magában mindazt, amit számunkra ez a megértés jelenthet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindörökre megmerevedhetünk e hittől túlsúlyos állapotban. Ugyanis ha valóban fejlődünk, akkor a fejlődés során ez a kezdeti hit egyre inkább saját tapasztalattá kell, hogy átalakuljon. És ez a saját tapasztalás lesz az, ami ettől kezdve továbbsegít bennünket.

A guru, vagy tanító feladata egyfelől éppen e kezdeti ösztönzés, vagy insiráció. Ő nyújtja a hiten keresztül számunkra azt a bizonyosságot, hogy a cél valóban elérhető. Ugyanis az út elején az ember még nem bízik önmagában annyira, ami az akadályok leküzdéséhez elengedhetetlen volna. Meg kell azonban említenünk a guru egy másik tulajdonságát is: az igazi guru újra meg újra megkísérli, hogy a tanítványt emlékeztesse annak saját Buddha-temészetére. Nem véletelenül tekinti a buddhizmus a szkeptikus kételyt, a vicsikiccshát az egyik fő akadálynak. Ez az egyik legnagyobb béklyó, amely a szamszárához köt bennünket. Nem más ez tulajdonképpen, mint az önmagunkban, a saját megvalósítási lehetőségeinkben való kételkedés. A kijelentés, hogy „minden lénynek Buddha-természete van“, merő szavakkal való játék marad mindaddig, amíg nem hiszünk igazán abban, hogy ez a Buddha-természet saját magunkban is bennünk rejlik.

Régi és új hagyomány. Mit jelent egy tradíció hordozójának lenni?

Mi is a feladata egy szellemi vonalnak, vagy áthagyományozási láncolatnak? Az idők során állandóan keletkeztek újabb és újabb iskolák. Ez a saját púdzsa-könyvünkben található vonal - imából is teljesen világos. Ha körülnézünk a világban, láthatjuk, hogy sok száz buddhista iskola létezik. Miért ez a sokféleség? Van ennek létjogosultsága? Úgy gondoljuk, hogy az új iskoláknak csak akkor van létjogosultságuk, ha az újonnan létrehozott hagyomány a tanítás lényegét, vagy magvát érintetlenül hagyja. Sőt pontosan azért, mert ez a lényegi mag oly fontos, veszi magának a tanító a fáradságot, hogy új formákat teremtsen, új lehetőségeket kutasson fel a tan bemutatására vagy magyarázatára, s ezeken keresztül jobban érthetővé és közvetíthetővé tegye magát a lényeget. Ezen keresztül tud alkalmazkodni annak a kornak az igényeihez, amelyben él, ezen keresztül tudja figyelembe venni azoknak az embereknek a szükségleteit, akik valamely sajátos kultúrában élnek. Amíg az új forma, illetve a tan közvetítésének új stílusa valóban az ősi tartalomban gyökerezik, és azt a tanító saját gyakorlata és tapasztalata támasztja alá, mindaddig azt lehet mondani, hogy az új formák köntösében is igazi tradícióval állunk szemben.

A dolog akkor válik veszélyessé, ha valaki, aki szellemi kérdések iránt érdeklődik, még nem hatolt el a Dharma gyökeréig, hanem egyszerűen csak spekulálni kezd Istenről és a világról, és aztán ezt a spekulációt publikálja, mint új tradíciót. Ez itt nyugaton elég gyakran megtörtént a múltban, s megtörténik jelenleg is. Úgy véljük, nekünk nyugatiaknak is szükségünk volna bizonyos kritikai képességre, hogy meg tudjuk ítélni, vajon egy tanítás igazi gyökerekkel rendelkezik-e, vagy pedig csupán emberi kreáció. A másik oldalon viszont azt is látni kell, hogy ha valaki egyszerűen csak követ egy régi tradíciót, és merő megszokásból tovább csinálja azt, amit már több száz éve mindig is csináltak, akkor nagyon könnyen megtörténhet, hogy ő lesz az adott tradíció utolsó láncszeme. Az ilyen magatartásnak gyakran az az oka, hogy bizonytalanok vagyunk saját magunkban, szorongunk, és ennek következtében a tanításokat, amelyekben részesültünk, megpróbáljuk örökre rögzíteni Ebben az esetben azonban rendszerint csak utánzunk, s valójában nem váltunk a tradíció edényeivé, hordozóivá . Olyasvalakitől ugyanis, aki valóban fenntart egy tradíciót, elvárható, hogy képes legyen az adott tradíciót alkotó módon továbbvinni, képes legyen azt új eszmékkel gazdagítani.

A vonalhordozókat – akik a szellemi vonalat tartják – gyakran nevezik vidjádháráknak. A "dhar" szó szankszritül azt jelenti, hogy tartani – ebből a gyökből származik maga a Dharma szó is. A vidjá szellemi tudást, tisztánlátást jelent. Ebből teljesen nyilvánvaló, hogy mi is az, amit a vonalhordozó tart. A tudás és szellemi látás az, amit tartania kell, s nem feltétlenül a formát. Ráadásul ennek a dhára szónak van még egy aktív jelentése is – olyasfajta tartásra utal, mint ahogyan pl. Vadzsrapáni vagy Padmapáni a vadzsrát, vagy a lótuszt a magasba emeli, tehát aktívan felmutatja. Jól figyeljük meg ezt az ikonográfiai ábrázolást: az istenség a jelképet tartja, s nem pedig megragadja, vagy fogja, és ez igen lényeges különbség. A tudásnak ez a fenntartása, állandóan újrateremtve, újjáalakítva, újraképezve történő megőrzése jelenti egy valóban eleven módon megélt hagyomány ismérvét, s egy ilyen hagyomány hordozóját is ez kell, hogy jellemezze. Azoknak, akik a formákat megmerevítik, vagy bizonyos rendszerekhez és nevekhez ragaszkodnak, a valódi indítékuk leggyakrabban bizonyos világi hatalom és befolyás elveszítésétől való félelem. Hogy félre ne értsük, ezt a gondolatot nem én találtam ki, hanem Dudjom Rinpocsétől idéztem. Igazsága azonban teljesen nyilvánvaló. Abban a pillanatban ugyanis, hogy valamit megváltoztatunk, elkerülhetetlenül bizonyos kockázatot vállalunk magunkra. Az emberek többsége az állandóságot szereti és nem a változást, s a legtöbb ember kockázatvállaló készsége rendkívül alacsony. Mi azonban úgy gondoljuk, hogy ha a Buddha vállalta a megvilágosodás kockázatát, akkor az ember az ennél kisebb jelentőséggel bíró dolgokat nyugodtan kockára teheti.

Annak idején a kadampából először a gelukpa rend vált ki, aztán később megalakult a szakja rend, s a mai napig létezik a kargyü és a nyingma hagyomány is. E hagyományok mindegyike kifejlesztette a maga sajátos vonásait. Ezek a sajátos formák azonban egyúttal rögtön korlátot is képeztek, bizonyos behatárolódást hoztak létre. És persze mindig voltak olyan mesterek is, akik semmit sem alapítottak a saját vonalukon. Milarepa pl. csak ült a barlangjában és nem tartotta szükségesnek, hogy bármit is alapítson. Ellenben Tsongkapa rögtön egy egész rendet alapított, mert számára a tibeti szerzetesek életvezetési stilusa nem volt eléggé szigorú. Ennek ellenére a szigorú gelukpa rendből sok szerzetes később ismét remeteségbe vonult vissza azért, hogy kimeneküljenek a kolostori élet mindennapi rutinjából és formalizmusából. Ha ugyanis valaki valamilyen speciális meditációt kívánna gyakorolni, valamilyen egyéni rendszert , akkor erre a kolostorban gyakran csak korlátozottan van lehetősége. Úgyhogy sokan fogták magukat és ismét kivonultak a barlangba, mert túlságosan korlátozva érezték magukat egy olyan rendszerben, ahol a formális gyakorlásra helyeződött a hangsúly. És ez valószinűleg jól is van így. Ha túlságosan hozzákötjük magunkat bizonyos jó szokásokhoz, például azért, mert nagyon nagy fáradságunkba került, amíg ezekre a szokásokra rá tudtuk magunkat nevelni, akkor könnyen megtörténhet, hogy a szellemi utunk meg is reked ezeknél a jó szokásoknál.

Látjuk tehát, hogy a dolgok mindig kétértelműek. Egyfelől alá kell vetnünk magunkat egy forma fegyelmének, a hagyomány fegyelmének, s aztán amikor nagy fáradsággal annyira megfegyelmeztük magunkat, hogy az már többé-kevésbé erőfeszítés nélkül megy, akkor szükségessé válik, hogy ismét feladjuk ezeket a formákat és megszokásokat – mert végső soron ezek is csak formák, és ha nincs már szükség reájuk, akkor el kell őket engedni. Szerencsére legtöbbünk még előtte áll az ilyesfajta a megrázkódtatásoknak. Mégis szeretnék ebben az összefüggésben még egyszer utalni arra, hogy az embernek még a jó szokásait sem szabad a végsőkig magához tapasztania. Erre a területre is alkalmazható a buddhizmus egyik leglényegesebb ajánlása: semmit sem szabad sem túlságosan elutasítani, sem pedig túlságosan azonosulni vele. Akár elutasítunk ugyanis valamit, akár azonosulunk azzal, mind a két esetben elsiklunk a lényeg fölött. Ha valamit hasznosnak találunk, akkor használjuk azt anélkül, hogy hozzátapadnánk. Abban a pillanatban pedig, hogy elkezd bennünket beszűkíteni, korlátozni, tegyük nyugodtan félre ismét, anélkül azonban, hogy megtagadnánk azt a segítő befolyást, amit az adott dolog gyakorolt reánk.

Az Árya Maitreya Mandala Egyházközösség vonala

Sokszor szorongva, vagy éppen kétkedő hangsúllyal megkérdeznek bennünket: „Na és mi a helyzet a ti vonalatokkal?“ Nos, ez valóban nem egy egyszerű dolog. Govinda Láma tanítása, sok más nyugaton is elterjedt tanításhoz hasonlóan abba a körbe tartozik, amit tibetiül rimének neveznek. Ennek szellemisége a múlt században bontakozott ki egyfajta ellenmozgalom hatására. Ez az ellenmozgalom bizonyos kolostori törekvésekkel szemben jelentkezett, amelyekre az volt a jellemző, hogy megpróbálták túlságosan is szorosan magukhoz láncolni a híveket. A kialakuló rime mozgalomhoz a XIX. század legjelentősebb tibeti tanítói csatlakoztak. Ezek a tanítók, akik maguk is több tradíciót tanulmányoztak, és a szemük sarkából mindig odafigyeltek a konkurens tanításokra is, újra meg újra hangsúlyozták: nagyon rossz tendencia az, ha valaki megkísérli az embereket a saját hagyományához láncolni, és ezzel korlátozza a tanítványok szabadságát. Hiszen minden hagyományban vannak olyan apró nüanszok, amelyekben különböznek egymástól. És nem tudható, hogy valakinek nem éppen valamely másik hagyomány egy apró mozzanata fogja-e felnyitni a szemeit. Ki tudhatja ezt teljes biztonsággal kizárni egy tanítvány fejlődéséből? A rime mozgalomhoz tartozó tanítók kifejezetten ösztönözték a tanítványaikat arra, hogy keressék fel más iskolák tanítóit is, és próbálják meg mindenütt megtanulni a lényegest. Majd pedig, az elsajátított anyagot kíséreljék meg a saját tapasztalataikba integrálni.

Govinda Lámának magának is több tibeti tanítója is volt, és az ezektől a tanítóktól átvett tanítások képezik a mi munkánk tulajdonképpeni hátterét. Abban az időben, amikor ő Tibetben felkereste ezeket a tanítókat, az ilyesmi még nem volt annyira megszokott dolog egy európai számára. Másfelől arra sem volt még akkoriban módja, hogy más emberek gazdag tapasztalatanyagára visszatekintsen. Így fordulhatott elő, hogy különböző iskolák tanítóit is felkereste – mindez azonban inkább esetleges, véletlenszerű volt, nem valamilyen tervszerű elrendezés eredménye. Ugyanez azonban egy más szempontból nézve talán éppenhogy szerencsésnek tekinthető. Ugyanígy mi magunk inkább előnyösnek tekintjük azt is, hogy bár Tomo Geshe Rinpocse, Govinda Láma egyik fő tanítója gelukpa volt, mégis nagyon nyitott szellemmel rendelkezett. Tomo Geshe saját maga is folytatott tanulmányokat a többi iskolában, s emellett nagyon sok időt töltött elvonultságban és meditációban. Ennek volt köszönhető, hogy nagyobb súlyt helyezett a tartalomra, mint a formára.

Nyíltan meg kell mondanunk ugyanakkor azt is, hogy maga Govinda eredetileg a théraváda követője volt, tibeti útját megelőzően a théraváda buddhizmust tanulmányozta és annak útját járta. Részben ennek a következménye, hogy közösségünkbe a különböző tibeti tradíciókból származó tanítások mellett nagyon sok minden beáramlott a théraváda hagyományból is. A tibeti iskolákban egyébként sokhelyütt ugyancsak tanulmányozzák a théraváda írásokat; a különbség talán abban rejlik, hogy mi ezeket a szövegeket nem tibetiül olvassuk, hanem megkíséreljük őket az eredeti forrásnyelven recitálni.

Mindent egybevetve nyugodtan kijelenthetjük, hogy mi saját magunkat talán ahhoz a rime mozgalomhoz érezzük a legközelebb, ahol a más iskolákhoz történő átpislantás nemcsak, hogy nem tiltott, hanem éppen ellenkezőleg, a saját utunk szerves részét képezi. Hiszen – amint azt már mondottuk –, az ember sohasem tudhatja, hogy melyik lesz ezek közül a tanítások közül az, amelyik felnyitja a szemét. Célszerűbbnek tartjuk a saját belső érzékenységünktől, a saját intuiciónktól vezettetni magunkat, s inkább hagyatkozunk a saját növekvő megértésünkre, mint valamilyen külső előírásra.

Nyingma ihletés

Hozzánk személy szerint egyébként a nyingma tradíciót érezzük nagyon közel állónak. Többször is előfordult, hogy olyan gondolatokat fedeztünk fel – olykor szó szerint –a nyingma tanítóknál, amelyeket Govinda Láma is sokszor emlegetett. Ezért szeretném e rövid eszmefuttatást néhány olyan idézettel zárni, amelyek Thinley Norbu Rinpocsétől származnak. Ő az, aki pillanatnyilag a nyingma vonalat képviseli, miután édesapja, Dudjom Rinpocse elhunyt, Dudjom Rinpocse tulkuja pedig még nagyon fiatal. Megfogalmazása rendkívül precízül rátapint arra, ami ezeknek az áthagyományozási vonalaknak a valódi lényege. Rinpocse ugyanis nem nyingma, szakja, gelukpa és kagyüpa vonalakról beszél, hanem azt mondja, hogy ezek a vonalak mind világi vonalak. Mindezekben a világi vonalakban azonban van egy természetes és megszakítatlan bodhicsitta-vonal. E bodhicsitta-vonal arról ismerhető fel, ha valakiben állandóan tudatossá válik a minden jelenséget átható rejtett lényegiség. Ez a rejtett esszencia pedig, amely minden jelenséget áthat, nem más, mint az üresség. Abban a pillanatban, hogy valaki felismeri ezt az ürességet, ezzel egyszersmind a bodhicsittát is megvalósította. Ezt tekinti a szerző a tulajdonképpeni vonalnak. Ez a vonal nyilatkozik meg a különféle értékes minőségekben és tulajdonságokban. És ezek a tulajdonságok tudnak azután mégegyszer, másodlagos módon megnyilvánulni a különböző vallási formákban, a maguk különböző aspektusaiban.

Mi magunk is úgy gondoljuk, hogy ez a szellemi vonal lényege, nem pedig bármely történetileg kialakult forma. Továbbmenve a szerző figyelmeztet bennünket, hogy a vonallal kapcsolatban óvatosnak kell lennünk. Azt mondja, hogy abban a pillantban, amikor elveszítjük a kapcsolatot ezzel a saját magunkban lévő Buddha-természettel, a vonalunk is megszakad. Kiről is lehetne azonban azt állítani, hogy az ideje nagy részét a saját Buddha- természetében tölti? Valószínűbb, hogy a legtöbb ember igen gyakran megszakítja a saját vonalát. És minek a következtében szakad meg állandóan a kapcsolatunk ezzel a saját magunkban rejlő bodhicsittával, a bennünk magunkban rejlő üresség-tudattal? Annak következtében – mondja a szerző –, hogy a tudatunkat állandóan nézetek homályosítják el. A hagyományokkal, vagy fajokkal kapcsolatos nézetek is ilyenek. A megvilágosodásnak ugyanis a valóságban semmi köze se fajhoz, se nemzetiséghez, se származáshoz. Sőt a ranghoz, vagy politikai megfontolásokhoz sincs semmi köze. Elég csak egy kicsit is utána olvasni, hogy lássuk, a történeti buddhista iskolákon belül milyen gyakran fordultak elő politikai hátterű viták, összetűzések. Ezek valójában mind olyan sötét felhők, amelyek eltakarják a bodhicsitta tiszta egét, és éppen hogy megszakítják, s nem pedig biztosítják a Dharma-vonal fennmaradását. Amint Rinpocse fogalmaz, még ha száz tanítód volt is, és mind a száz a leghíresebb tibeti mesterek közé tartozott, akkor is megtörött benned a Dharma vonala mindaddig, amíg el vagy választva a saját természetes lényegedtől. Másfelől viszont még abban az esetben is, ha valakinek nem volt semmiféle tanítója, ám mégis kapcsolatot talált a saját szellemének ezzel az őseredeti, természetes állapotával, elmondható róla, hogy az illető rendelkezik a bodhicsitta valódi vonalával. Az ilyen személyek azok, akikről azt szoktuk mondani, hogy tudásukat közvetlenül a Buddha tudatából merítették.

A szellemi vonal helyes megértéséhez érdemes a történeti Buddhára emlékeztetni magunkat, aki maga pl. nem alakított semmiféle rendet, semmilyen hagyományt. A Buddha egyszerűen csak egy közösséget, egy szanghát hívott életre. Az a szó, hogy "szangha", egyszerűen annyit jelent, mint "közösség, együttlét, összefogás, szövetkezés, egyesülés". Amikor ezt manapság nyugati nyelvekre azzal a szóval fordítják, hogy "rend", akkor bizony az embernek ehhez egészen más képzettársítások jutnak az eszébe, mint amit a szangha szó eredetileg jelentett. Pedig a Buddha a vonalat illetően is félreérthetetlenül fogalmaz: "A félelemnélküli oroszlán Dharma-trónusának (az oroszlán itt a Megvilágosodottat jelenti) nincs birtokosa. Csak akinek a tudata telve van együttérzéssel, szeretettel és bölcsességgel, csak az tekinthető az én vonalam továbbvivőjének, csak az ülhet az én trónusomra."

Szerkesztette és fordította: Lílávadzsra (Pressing Lajos)

Szerző: 
Ven. Vadzsramálá
Fordító: 
Lílávadzsra (Pressing Lajos)
facebook

Alapvető tudnivalók a Buddhista Misszió egyházközösségéről

Alapvető tudnivalók a Buddhista Misszió egyházközösségéről

Az egyház hivatalos elnevezése:
Buddhista Misszió, Magyarországi Árya Maitreya Mandala Egyházközösség

A Buddhista Misszió 1952-ben alakult meg, mint a buddhista világvallás első Magyarországon elismert felekezete. A többi egyházhoz hasonlóan az alapító Dr. Hetényi Ernő által vezetett Buddhista Missziót is az egykori Állami Egyházügyi Hivatal vette nyilvántartásba, s felügyelte. Az egyház 1953-ban csatlakozott ahhoz az elsősorban Európában és Amerikában hódító szellemi megújulási mozgalomhoz, amelyet az európai születésű, nagyhírű buddhista tudós, Láma Anagarika Govinda kezdeményezett. E felekezet egyik megkülönböztető vonása, hogy hívei a buddhizmus keleti országokban őrzött hagyományaiból igyekeztek kiszűrni a kortól és kultúrától független, örökérvényű szellemi tanításokat; lemondtak ugyanakkor az egyes történeti iskolák ma nyugaton szokatlanul, vagy egzotikusan ható külsőségeiről.

Törekvésük egy olyan, az egyetemes buddhista vallás lényegét megőrző vallásgyakorlási forma kimunkálása volt, amely beilleszthető a nyugati kultúrába, és összeegyeztethető a mai társadalomban élő ember normális életvitelével. A felekezet Árja Maitréjáról, a buddhista Szentírás próféciáiban megjósolt eljövendő Buddháról nevezte el magát, aki a felebaráti szeretet megváltó erejét személyesíti meg. A Buddhista Misszió egészen 1993-ig az Árya Maitreya Mandala rend keleteurópai központjaként működött; mivel azonban a keleteurópai országokban lezajlott politikai rendszerváltást követően minden országban szabadon megszerveződhettek az egyes országok helyi buddhista közösségei, e funkciója feleslegessé vált és az egyház a nevét "Keleteurópai-ról" "Magyarországi" Árya Maitreya Mandala Egyházközösségre módosította. Az 1989-es magyarországi rendszerváltást követően az egyház helyzetét az új egyházjogi törvény határozta meg, melynek alapján a Fővárosi Bíróság a Buddhista Missziót 1990 július 3-án jegyezte be az egyházak és egyházi szervezetek nyilvántartásába.

Az egyház hitelveit tekintve magáénak vallja az összbuddhista hagyomány egyetemes tanításait. Ahogy a többi buddhista felekezetre, úgy a Buddhista Misszióra is igaz, hogy a többi felekezettől nem annyira hitelveiben, mint inkább a hitelvek megvalósítására alkalmazott sajátos vallásgyakorlási módszereiben tér el. Bár a buddhizmus nem vitatja a különböző isteni hierarchiák és a többi nagy világvallás kultuszának középpontjában álló egy Istennek a létezését, az emberi problémák megoldásában és az üdvözülés keresésében az emberi erőfeszítésnek tulajdonít nagyobb szerepet. A végső valóságot alapvetően szelleminek vallja, annak természetét azonban szavakban kifejezhetetlennek véli és ezért leírásával nem foglalkozik. Helyette a hangsúlyt annak az útnak a megismertetésére helyezi, amely az embert e végső valóság közvetlen tapasztalati megismeréséhez eljuttathatja. Az i.e. VI. század körül élt vallásalapító, a történeti Buddha a buddhista hívők számára olyan példakép és eszmény, aki a saját életével és szellemi teljesítményével igazolta tanításainak helyességét és az általa meghirdetett út járhatóságát.

A buddhista hitelvek legáltalánosabb megfogalmazása az ún. Négy Nemes Igazság. Az első ezek közül a létezés tökéletlen voltát, romlottságát, rongáltságát állapítja meg, ami az élőlények életében mint a szenvedés (születés és halál, betegség és megöregedés, célok meghiúsulása és veszteségek stb.) elkerülhetetlensége jelentkezik. A második Nemes Igazság e romlottság okait tárja fel: a buddhista tanítás szerint az élet nem kielégítő minőségéért maga az ember felelős, a létezés romlottságát az ember saját erkölcsi és tudati romlottsága idézi elő. Ezek közül a legfontosabbak a tudatlanság – a valóság téves megítélése, a hamistudat, a illúziók által vezérelt szemlélet –, a mohó szerzési-, birtoklási és élvvágy, az önzés, valamint a gyűlölet és agresszió. A harmadik Nemes Igazság hitelve szerint mivel a romlottság gyökerei az emberi tudatban rejlenek, az emberi tudat átalakításával, erkölcsi és megismerésbeli megtisztításával a létezés romlottsága megszüntethető, és az ember őseredeti, üdvözült élete helyreállítható. A buddhista hit szerint azonban a tudatnak ezt az átalakítását és megtisztítását alapvetően mindenki csak saját maga tudja végrehajtani, bár ehhez külső segítséget – elsősorban tanítás formájában – kaphatunk, és mások számára magunk is nyújthatunk. A tudat átalakításának útját a negyedik Nemes Igazság mutatja meg: ez az ún. Nemes Nyolcrétű Ösvény, amely minden buddhista vallásgyakorlási módszer alapját képezi. Összetevői (1) a tökéletes megismerés; (2) a vallási és szellemi értelemben helyes célkitűzés; (3) az erkölcsileg és szellemileg kifogástalan beszéd (pl. hazugság és rágalmazás kerülése, lényegre törő és mindig az igazságot megfogalmazó beszéd stb.); (4) a kifogástalan cselekvés (pl. a más élőlényeknek való nem ártás, az erőszak kerülése, mások javainak el nem vétele, erkölcstelen magatartás kerülése, a tudat tisztaságát romboló alkohol és kábítószer kerülése stb.); (5) az erkölcsileg kifogástalan és a szellemi törekvéseinkkel összhangban lévő életmód megvalósítása; (6) a helyesen alkalmazott vallásgyakorlási módszerek és erőfeszítés; (7) a teljes éberség, a tudat tisztaságának és a valóság torzításoktól és illúzióktól mentes felismerésének a kifejlesztése sajátos meditációs módszerekkel; (8) a tökéletes koncentráció, a tudat szétszórtságának megszüntetése, ami lehetővé teszi a hatékonyabb megismerést és a végső valóságra történő ráébredést.

A buddhista hagyomány fő áramlatai közül a Buddhista Misszió az ún. mahájána, vagy "nagy hordozó" útját követi. Ennek leglényegesebb vonása a létezés teljességét magába foglaló egészleges szemlélet, vagyis az a felismerés, hogy a világban minden mindennel összefügg, s az egyéni üdv csak a létezés egészébe ágyazottan, a közösség boldogulásával párhuzamosan érhető el. Ez az iskola éppen ezért fokozott súlyt helyez a világban és a társadalomban való aktív, jobbító részvételre; tartózkodik azonban az eszmei térítési szándéktól, s törekvéseit a belátáson, együttérzésen és segítőkészségen keresztül látja megvalósíthatónak. Beállítottságuknak megfelelően a mahájána iskolák az egyéni meditációs módszerek mellett nagyobb teret adnak a vallásgyakorlás közösségi formáinak: a szertartásoknak, az együttes gyakorlásnak, a hitvallást tömören kifejező szimbólumok és képi ábrázolások alkalmazásának, a szakrális szövegek recitálásának stb.

A Buddhista Misszió fő szertartása az ún. rendi púdzsá. Ez olyan összetett rituális cselekmény, amelynek eszközei és motívumai szimbolikusan kifejezik és lejátsszák a buddhista szellemi út lényeges mozzanatait és annak megvalósítására ösztönöznek. Egyben hála- és tiszteletadás a vallási tanítást kinyilatkoztató megvilágosodottaknak és szenteknek. A púdzsá rituális részét a tanítás ősi szövegeinek recitálása, valamint csendes meditáció követi. A púdzsá a buddhista tan első kinyilatkoztatásának ősi nyelvein, szanszkrit és páli nyelven zajlik. Egyéb fontos szertartások még a vallási törekvések megerősítését szolgáló ún. menedékvétel; a testi-lelki-tudati megtisztulást szimbolikus eszközeivel elősegítő Vadzsraszattva-gyakorlat; az önzetlenség, lemondás és odaadás kifejlesztését szolgáló Mandala-felajánlás; tiszteletadó szertartás a szellemi tanításokat továbbadó mestereknek; valamint speciális szertartások egyes szellemi képességek fejlesztésére. A rendi púdzsá, valamint a szertartásokban szereplő néhány szakrális idézet kivételével a szertartások rendszerint magyar nyelven zajlanak.
A buddhista célkitűzésből és hitelvekből következően a vallásgyakorlásban az egyéni meditációk, imádságok és erkölcsgyakorlat a meghatározó: minden hívőnek elsősorban önmaga tökéletesítésén kell fáradoznia. A közös gyakorlásban rejlő ösztönzőerőt azonban az egyház rendszeres közösségi rendezvények, szertartások, együttes meditációk szervezésével igyekszik kihasználni.

Az egyház legfontosabb jelképei a Dharma-kerék és a kettős gyémántjogar. A Dharma-kerék a buddhista tan mindent átható voltát és mindenki számára való elérhetőségét jelképezi; nyolc küllője a Nemes Nyolcrétű Ösvény egyes gyakorlatainak felel meg. Az egymást keresztező kettős gyémántjogar a megvilágosodó tudat bölcsességének, valamint a világban működő tevékeny, segítő együttérzésnek és szeretetnek az egységét szimbolizálja. Az egyházi ünnepek közül a legfontosabbak a Buddha születése és megvilágosodása emlékének szentelt kora tavaszi Vészákh ünnep, valamint az eljövendő Buddha – a visszatérő világosságot és szeretetet megszemélyesítő Maitréja – ünnepe, a téli napforduló tájékán.

facebook

Láma Anagarika Govinda életrajza

Láma Anagarika Govinda életrajza

Eredeti neve Ernst Lothar Hoffmann, született 1898. május 17-én Waldheimben (Németország), elhunyt 1985. január 14-én Mill Valley-ben (Kalifornia, USA). Buddhista filozófus és tanító, festőművész és költő. Gyermekkora óta tanulmányozza a nagy világvallásokat. Filozófiai tanulmányok a Freiburgi Egyetemen. 1920-1928 között Kaprin él egy művészkolónián, itt kezd el meditálni és itt festi első képeit. Közben archeológiai kutatásokat végez Nápoly és Cagliari környékén, valamint Észak-Afrikában a tumuli sírokról.

1928-ban Ceylonba utazik és buddhista szerzetes lesz Ven. Nyanatiloka Mahathera vezetése alatt. Intenzív páli és Abhidhamma tanulmányokat folytat Ceylonban és Burmában. 1931-től 1937-ig buddhista filozófiát, pszichológiát és archeológiát tanít különféle indiai egyetemeken, t.k. Shantiniketánban, Patnán, Allahabadban, Benáreszben. 1935-45 között a "Nemzetközi Buddhista Egyetemi Társaság" főtitkára.

1931-ben, Dardzsilingben találkozik tibeti mesterével, Tomo Geshe Rinpoche-vel, aki beavatja őt a mahájána és a vadzsrajána buddhizmus hagyományába. Tibeti nyelvi tanulmányokat folytat. 1933. február 14-én, az indiai Dardzsilingben megalapítja az "Árya Maitreya Mandala" buddhista közösséget azzal a célkitűzéssel, hogy hidat építsen kelet és nyugat szellemisége között.

1932-től 1938-ig kutatóexpedíciókat vezet és zarándokutakat tesz Sikkimbe, a tibeti Chumbi völgybe és Dél-Tibetbe. A 2. világháború évei alatt internálják. 1947-től 1949-ig újabb expedícók Dél-, Közép- és Nyugat-Tibetbe (”Tsaparang-expedíció”). 1955-től a Himalája lábánál lévő Almorában (Kasar Devi Ashram) telepedik le és itt írja meg életművét.
1952-ben az indiai Sanchiban létrehozza az Árya Maitreya Mandala nyugati ágát, amelyhez 1956-ban a Magyarországi Buddhista Misszió is csatlakozik.

1960-tól nagy előadókörutakat tesz Európában, az USA-ban és Japánban, valamint a világ más országaiban. 1978-tól haláláig főleg az USA-ban él. Műveit eredetileg angol és német nyelven írta, később azokat számos más nyelvre, részben magyarra is lefordították.

Kiállításai: Kalkutta 1934, Allahabad és Lucknow 1936, Delhi 1939, Kalkutta 1945, Bombay 1946, Basel és Bonn 1977, Stuttgart 1984, Konstanz 1996.

Könyvei: Die Grundgedanken des Buddhismus (Leipzig 1920), Rhythmische Aphorismen (Dresden 1926), Gedanken und Gesichte (Dresden 1927), Abhidhammattha Sangaha – Ein Compendium buddhistischer Philosophie und Psychologie (München 1931), Art and Meditation (Allahabad 1936), Die psychologische Haltung der frühbuddhistischen Philosophie (Allahabad 1939), Stupa Symbolism (Allahabad, London 1940), Grundlagen tibetischer Mystik (1956), Der Stupa -Psychokosmisches Lebens- und Todessymbol (1976), Mandala - Gedichte und Betrachtungen (1961), Der Weg der weißen Wolken (1966), Schöpferische Meditation und multidimensionales Bewußtsein (1977), Die innere Struktur des I Ging (1981), Buddhistische Reflexionen (1983), Lebendiger Buddhismus im Abendland (1986).

Magyar fordításban: A fehér felhők útja (1983/2009), OM MANI PADME HUM, A Vajrayána misztika a hat szent szótag ezoterikus tanai alapján (1984), A buddhista sztúpa pszicho-kozmikus szimbolikája (1986), A korai buddhista filozófia lélektani attitűdje (1993)

facebook

Közösségünk

A Buddhista Misszió közössége

A Buddhista Misszió közössége

A Magyarországon működő Buddhista Misszió tagjai ugyanolyan mindennapi életet élnek, mint a legtöbb ember. Ebbe igyekeznek beilleszteni a meditációkon és elvonulásokon tanultakat. A diáktól a nyugdíjasig minden életkorú, rendű és rangú tagunk van. Ez is mutatja, hogy mindannyiunkban van valami közös. Szívünk mélyén mindannyian vágyunk az élet megértésére, a mélyebb-magasabb igazságok tanulmányozására. Vagy egyszerűen csak jobbá szeretnénk tenni életünket.

Sokan merő kíváncsiságból fordulnak a buddhizmus felé, mások segíteni akarásból vagy jó szándékból. Néhányan megmagyarázhatatlan vonzódást éreznek a Kelet iránt, és ezért jönnek hozzánk. Vagy elolvasnak egy könyvet, és ez kelti fel bennük a bizalmat a tanítások iránt.

Sokan világmegváltó szándékkal érkeznek, de aki megérti a Buddha tanításait, hamar rájön, hogy ennek a jobbító szándéknak a megvalósítását önmagunkon kell kezdenünk. Ez néhányunknak bizony nem könnyű feladat, ezt kár is lenne tagadnunk.

A Buddhista Missziót 1952-ben alapította Budapesten Láma Dharmakírti Dr. Hetényi Ernő. A Misszió 1957-ben csatlakozott a Láma Anagarika Govinda (1898-1985) által Indiában alapított Árya Maitreya Mandala Rendhez. Govinda Láma eredetileg a “kis szekér” buddhizmust tanulmányozó szerzetes volt Ceylonban. Később azonban, tibeti tanítók hatására áttért a mahájána ösvényre. Több expedíciót vezetett a nyugatiak számára akkoriban még nehezen megközelíthető Tibetbe. Itt számos nagy lámától nyert beavatást a gyémántút buddhizmus titkos tanításaiba. Fő tanítója Tomo Geshe Rinpoche volt. Ő bíztatta arra, hogy a tibeti vadzsrajána meditációkat a nyugati ember számára is megérthető és gyakorolható formába öltöztesse. A Rinpocse elérkezettnek látta az időt arra, hogy a tanítások Tibetből nyugatra vándoroljanak. Ehhez azonban érthetővé kellett tenni a nyugatiak számára idegenül ható szimbólumrendszereket, le kellett fordítani és meg kellett magyarázni a szent szövegeket, a rohanó nyugati világban is gyakorolható formát kellett adni azoknak. Rendünk szellemi vezetője, Ven. Vadzsramálá – aki Govinda Láma közvetlen tanítványa volt – rendszeresen tanít Magyarországon.

facebook

Ven. Vadzsramálá

Ven. Vadzsramálá

Ven. Vadzsramálá

Sabine Thielow
Életrajz: 

Buddhista családban születik újjá, ami már gyermekként lehetővé teszi a számára, hogy megismerje az indiai és távolkeleti bölcselet tanításait. Különösen a buddhizmus különféle megnyilatkozási formái ragadják meg figyelmét, s több tanító mellett folytat buddhista gyakorlatot és tanulmányokat. Világi tanulmányait pedagógusként zárja. 1972-ben találkozik Láma Anagarika Govindával, aki a buddhizmus egyik első megismertetője volt nyugaton, s egészen annak 1985-ben bekövetkezett haláláig személyes tanítványaként marad mellette. Több éves kiképzést követően Govinda Láma 1983-ban vadzsrácsárjává (meditációs mesterré) nevezi ki, s egyben megbízza életművének és beavatási vonalának továbbvitelével. Ezt követően sok éven át folytat szervező- és oktatómunkát Németország egyik legrégebbi buddhista közösségében. Jelenleg is a németországi Überlingenben él, ahol a Mahákála Oktatási és Meditációs Központot vezeti.

Vajramálá varázslatos egyénisége a személyes találkozás meggyőző erejével, bármely elméleti tanításnál hitelesebben közvetíti számunkra a Buddha-Dharmában rejlő igazságot, a bölcsesség és a részvét egységét és erejét. Tanítása egyszerű és közérthető, mégis a megértés minden szintjén inspirál.

A Buddhista Misszió, a Magyarországi Árya Maitreya Mandala Egyházközösség Ven. Vajramálát vonalhordozójaként tiszteli.

facebook
facebook

Ven. Lílávadzsra

Ven. Lílávadzsra

Ven. Lílávadzsra

Dr. Pressing Lajos
Életrajz: 

1953-ban Veszprémben születik újjá. Kora gyermekkora óta vonzódik a jóga, a buddhizmus és a keleti bölcselet tanításaihoz. Világi tanulmányait 1977-ben okleveles pszichológusként zárja; 1979-ben doktorál bölcsészetből az ELTÉ-n. Tíz évig praktizál az egykori Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézetben mint klinikai pszichológus. Kiképzést nyer különböző egyéni és csoportos pszichoterápiás módszerekben, 1983-tól maga is tevékenykedik, mint kiképző.

Az egykori Kőrösi Cs. Sándor Buddhológiai Intézetben folytatott ötéves tanulmányokat követően 1984-ben találkozik indiai tanítójával, aki több éven keresztül személyesen tanítja őt a tantrikus jóga egy figyelemreméltó, szokatlan fajtájára. Személyes meditációs élményei győzik meg a Buddha-Dharma mély igazságáról, ezért menedéket vesz, majd 1987-től teljesen a jóga és a buddhizmus felé fordul. Ettől kezdve a Buddhológiai Intézet jóga tanszékének vezetőjeként dolgozik dolgozik; 1988-ban szentelik a Magyarországi Buddhista Misszió papjává, ekkor kapja a Lílávadzsra nevet. Életvezetésével, előadói stílusával és rendkívüli felkészültségével hamarosan a magyarországi buddhizmus egyik meghatározó egyéniségévé növi ki magát.

1990-ben a németországi Überlingenbe költözik, ahol a gyémántút buddhizmust tanulmányozza és gyakorolja. Vajramálával együtt megalapítja a Mahákála Oktatási és Meditációs Központot. 1997-ben a magyarországi Buddhista Misszió ügyvivőjévé választják, ettől kezdve ingázik a két ország között. Ugyanebben az évben mesterétől Dharma-tanítói megbízást kap. A 2000-es évek elején újjászervezi a Buddhista Misszió oktatási tevékenységét, s vezetésével megépül Budapest első buddhista temploma. 2007-ben vonalhordozó meditációs mesterré (vadzsrácsárjává) szentelik.

Számos buddhista szútra és szertartásszöveg magyar nyelvre történő lefordításával jelentősen hozzájárul a magyar nyelvű buddhista kultúra kibontakoztatásához. Emellett tanítványai ösztönzésére fontos eredeti munkái is megjelennek könyvek és esszék formájában. Inspiratív, személyes belátást ébresztő előadási stílusa gyakran vonz nagy közönséget, akik számára tanítása különleges szellemi élményt jelent.

Könyvei: Meditáció és pszichoterápia -- a Saturnus archetyposa (1985); A Boldogság mint misztérium (Budapest, 1986/1993); A Yoga-meditáció sajátosságai Patanjali Yoga-Sutrái alapján (1986); Phoenix (1988); Hová tűntek a csodák? (Budapest 1994); Reggeli üldögélések (1995), Szellemi tanítások a magyar népmesékben I. Az égig érő fa (2009), Szellemi tanítások a magyar népmesékben II. Az élet vizet (2011).

facebook
facebook

Rev. Amóghavadzsra

Amóghavadzsra

Hargitai Gábor
Életrajz: 

1970-ben születik a Nyilas jegyében. Szüleitől nem kap vallásos nevelést, ennek ellenére már fiatal korában kibontakozik érdeklődése a különböző szellemi utak iránt. Modern meditációs eljárásokkal ismerkedik meg, melyek arra ösztönzik, hogy felkutassa e gyakorlatok gyökerét, eredetét. Így fordul figyelme a keleti szellemi hagyományok felé.

A Buddha tanításával a tiszteletreméltó Lílávadzsra előadása révén kerül kapcsolatba, s ez a találkozás egész életét és szellemi útját gyökeresen meghatározó eseménnyé válik.1992 óta rendszeresen látogatja a Buddhista Misszió rendezvényeit és elvonulásait. 1996-ban formálisan is menedéket vesz, illetve kéri felvételét a Magyarországi Arya Maitreya Mandala Egyházközösségbe, mint világi hívő.

Hogy szellemi gyakorlását megalapozza, 7 hetes magányos elvonulást tart a Maitréja Házban. Elvonulásának fő gyakorlata Vadzsraszattva tisztító meditációja.

1996-tól Sopronban rendszeresen vezet meditációs foglalkozásokat, s tart a buddhista filozófiával kapcsolatos előadásokat. Szervezője a soproni közösség életének. A tiszteletreméltó Vadzsramálá a közösségnek a Tusita Szangha nevet adja.

Két buddhista tárgyú fordítása jelenik meg (Lílávadzsrával közösen) az Orient Press gondozásában: A buddhista ürességmeditáció fokozatai és a Különleges tudatállapotok a buddhizmusban címmel.

A Buddhista Misszió követeként 2005 óta vesz részt az Európai Buddhista Unió munkájában.

2006-ban rendtagjelölti fogadalmat tesz.

2009-ben a Buddhista Misszió képviselőjeként szervezője a Kelet Fénye fesztiválnak, melyet hagyományteremtő szándékkal szerveztünk a soproni közösség fejlesztése céljából.

2013-ban, a Vészákh ünnepség keretében rendtaggá avatják, ekkor kapja az Amóghavadzsra nevet.

2014-től a Dharma - a nyugati buddhizmus lapjának főszerkesztője.

Rendszeresen tart szemináriumokat, előadásokat és meditációs foglalkozásokat Budapesten a Buddhista Misszió központjaiban.

Világi tanulmányait tekintve pedagógus, kommunikáció szakot végzett bölcsész. Házas, két gyermek apja.

Központ: 
Tusita Szangha - Sopron
facebook
facebook

Upáli

Upáli

Juhász Krisztián
Életrajz: 

Nevem Juhász Krisztián, 1976-ban jelentem meg ebben a világban.

Már fiatal koromban érdeklődtem a spiritualitás iránt, főleg tudományos oldalról. Először 1990-ben Vidzsajavadzsra testvérünk jóvoltából találkoztam a buddhizmussal.

1992-től két évig Thai Chi Chuan harcművészetet tanultam, amelynek révén kapcsolatba kerültem a Buddhista Misszióval. Ettől kezdve törekedtem a tanítások egyre mélyebb megértésére. A buddhizmusban a valóság kommunikálásának kristálytiszta tudása ragadott meg.

2000-ben értem meg a Menedékvétel fogadalmainak letételére. Tanítómtól ekkor kaptam az Upáli nevet. 2001-ben kezdtem el Szellemi Jóga tanulmányaimat Mesteremnél.

2007-ben tettem le a rendtagjelöltségi fogadalmat. 2008-ban az Egyházi Tanács tagjául választották, mint a rendtagjelöltek képviselőjét.

Először 2008-ban vettem részt a szatipatthána meditáció oktatásában, jelenleg a Tárá gyakorlókörben segítem a jelenlévők meditációját.

facebook
facebook

Csittadnyána

Csittadnyána

Csittadnyána

Simcsik László
Életrajz: 

1959-ben születik Miskolcon, ahol jelenleg is él.

1980-tól érdeklődése a keleti kúltúrák (hinduizmus, buddhizmus ) felé fordul.

1983 Baján műszaki főiskolát végez, vízellátás - csatornázás szakon.

1986 Menedékvétel az Arya Maitreya Mandala hagyományvonalban.

1989 Első találkozás Ven .Vadzsramálával, akiben Gyökérguruját tiszteli.

1992 Ven .Vadzsramálá vezetésével elkezd tantrikus gyakorlatokat végezni. Az ez évben alapított Maitreya Buddhista alapítvány egyik alapítója.

1993 A nagyhideghegyi elvonuláson leteszi a rendtagjelölti fogadalmakat.

2000 - 2005 között Ven. Vadzsramálá bevezeti a Vadzsjrajóginí tantrába.

2004 Budapesten bódhiszattva fogadalmat tesz. Rendi neve Kútadantáról Csittadnyánára változik.

2005 Ven. Vadzsramálától beavatást nyer a Maitréja szádhanába.

2005 Lam-rim tanulmányok végzése, vizsgákkal Ven. Lílávadzsra vezetésével.

2007 Miskolcon meditációs foglalkozásokat indít. Lílávadzsra inspirációja alapján.

facebook
facebook

Gópika

Gópika

Gópiká

Vermes Paula
Életrajz: 

1983-ban születtem Budapesten.

Középiskolás koromban, egy tanárom hatására kezdtem érdeklődni a spiritualitás iránt. Tizenhat éves koromban kerültem kapcsolatba a buddhizmussal, akkor még a Gyémánt Út Buddhista Közösség budapesti csoportjában. A menedéknevem Gópiká lett.

2006-ban csatlakoztam a Buddhista Misszióhoz.

2009-ben tettem le a rendtagjelölti fogadalmat, és ugyanazon az elvonuláson kaptam meg a beavatást is Tárá Istennő szádhanájába Lílávadzsra testvérünktől.

2010-ben kezdtem el tartani a Pradnyápáramitá szemináriumot, amely a Szív Szútra tanítását fejtette ki.

2011-től ismét egy szemináriumot vezetek, ezúttal a korai buddhista filozófia témájában.

facebook
facebook

Szubhá

Szubhá Horváth Diána

Szubhá

Horváth Diána
Életrajz: 

A szerencsés karmámnak köszönhetően 1986-ban születtem újra emberként egy vidéki keresztény családban.

Kiskoromban a legtöbb időt és erőfeszítést az udvarunkban található végtelen számú macska „nyúzására”, és arra szántam, hogy ki tudjam mondani az „R” betűt. Ez utóbbi ovi végére már aránylag jól ment. Iskolásként új hobbim a fúrás-faragás, és –szüleim hatására- a hittanórák és a templom buzgó látogatása lett. Már gimnáziumban megfogalmazódott bennem, hogy a kereszténységet, mint vallást nem érzem magaménak, ezért elkezdtem keresni és rögtön a keleti vallások felé fordultam (micsoda „nem véletlen”). Sokat olvastam a krisna tudatról, a hinduizmusról, de egyik sem fogott meg igazán, hála hatalmas szabadságvágyamnak.

2004-ben elkezdtem a buddhizmussal foglalkozni, majd 2007-ben elérkezettnek láttam az időt, hogy felvegyem a kapcsolatot egy buddhista közösséggel. Csalhatatlan intuícióm, na meg az internet segítségével rátaláltam Lílávajra hétfő esti előadásaira és gyakori látogatóvá váltam a Keleti Kulturális Központban (KKK). Minél többet tudtam meg a buddhizmusról, annál világosabbá vált, hogy ez az, amit eddig kerestem.

Lelkesedésem addig fokozódott, hogy 2010 májusában, a Vészakh ünnepségen menedéket vettem. Mesteremtől, Lílávajrától a Szubhá nevet kaptam. Ugyan ebben az évben kezdtem el járni Lílávajra Szellemi jóga tanfolyamára, hogy tudatom mellett a testemet is hajlékonyabbá varázsoljam.

2011-ben végeztem az ELTE kommunikáció-művelődésszervező szakán, majd önkéntes programszervezőként kezdtem segíteni a Missziót.

A szaporodó feladatoknak köszönhetően 2012-től félállásban, 2013-tól pedig teljes állásban dolgozom az egyháznak mint programszervező és könyvtárvezető. Nagy örömmel tölt el, hogy olyasmivel foglalkozhatok, amit értékesnek találok és egyben a meggyőződésem is.

A KKK-ban berendezett kis kuckómban mindenkit szeretettel látok.

2013-ban bátorságom akkorára duzzadt, hogy megkezdtem Szisztematikus buddhista tanulmányaimat Vajramala szárnyai alatt, majd a 4. félévben vizsgát tettem a „Karma” témaköréből.

2014 elején vezetni kezdtem a Govinda könyvklubot, melynek nem titkolt célja az volt, hogy jobban megismerjük rendünk alapítójának, Láma Anagarika Govindának életét és munkásságát.

Jelenleg a kedd esti Metta meditációkat vezetem, és törekszem arra, hogy ezt a fajta szerető kedvességet, a mettát sugározzam a környezetemben, nem megfeledkezve arról, hogy véletlenül se vegyem túl komolyan magamat. ☺

"Engem kemény fából faragtak!
Tudok magamon uralkodni.
Nem látszott rajtam semmi, pedig hosszú évek szorgalmas munkája, tehetségem elismerése, egész jövõm forgott a kockán.
-Állatmûvész vagyok - mondtam.
-Mit tud? - kérdezte az igazgató.
-Madárhangokat utánzok.
-Sajnos - legyintett -, ez kiment a divatból.
-Hogyhogy? A gerle búgása? A nádiveréb cserregése? A fürj pitypalattyolása? A sirály vijjogása? A pacsirta éneke?
-Passzé - mondta unottan az igazgató.
Ez fájt. De azt hiszem, nem látszott rajtam semmi.
-A viszontlátásra - mondtam udvariasan, és kirepültem a nyitott ablakon."

/Örkény István/

Kellemes repülést mindenkinek!

facebook
facebook

Kapcsolataink

Az Európai Buddhista Unió

Európai Buddhista Unió

A Buddhista Misszió, Magyarországi Arya Maitreya Mandala Egyházközösség az Európai Buddhista Unió (EBU) tagja. Az Európai Buddhista Unió nemzeti buddhista szövetségeket és buddhista szervezeteket magába foglaló európai ernyőszervezet. Az EBU víziójának középpontjában európai buddhisták olyan közössége áll, amely a buddhista eszméket és alapelveket az európai társadalom felé közvetíti.

Az 1975-ben Londonban megalapított EBU nyitott az Európában jelen levő valamennyi buddhista iskola és tradíció iránt, és a buddhista tanítások, valamint a szellemi barátságon és a sokféleséget méltányló együttműködés alapján kíván egységre lépni.

The Buddhist Mission, Hungarian Church of the Arya Maitreya Mandala is a member of the European Buddhist Union (EBU), the umbrella association of national Buddhist unions and Buddhist organisations in Europe. The EBU envisions a fellowship of European Buddhists, bringing Buddhist ideas and principles into European society. The EBU was founded in London in 1975, and is open to all schools and traditions of Buddhism in Europe wishing to unite on the basis of Buddhist teachings and work together in spiritual friendship and respect for diversity.

web: http://europeanbuddhism.org

facebook

Projektjeink

Dharma a börtönben

Dharma a börtönben

A Buddhista Misszió dharmatanítói tevékenységet indított a hazai büntetésvégrehajtási intézményekben

A börtönökben, fegyházakban büntetésüket töltő elítéltekkel több vallási felekezet folytat már régóta vallásgyakorlási foglalkozásokat, de a buddhista út rendszerezett tanulmányozására eddig nem volt lehetőség. Ezt a hiányt felismerve – és konkrét felkérésnek eleget téve – kezdődött el ennek kialakítása.

A Buddhista Misszió, annak ellenére, hogy a buddhizmus eredendően nem missziós tevékenységet folytató hagyomány, rendelkezésére áll mindazoknak, akik bármilyen szociális-, anyagi-, kulturális-, vagy vallási gyökerekkel érdeklődést mutatnak a Buddha tanítása iránt. Ez az érdeklődés, érthető módon, azokban is természetesen felmerülhet, akik a társadalom peremére szorultak, akik súlyosan ártó tetteik miatt elzárva kénytelenek tölteni az életüket. Ezeknek az embereknek több ponton is hasonló a helyzetük a Buddháéhoz, hiszen a szenvedést biztosan tapasztalják, ami az ifjú Sziddhártát arra sarkallta, hogy a spirituális keresés útjára lépjen; szeretnének megszabadulni a szenvedéstől és rendelkeznek azzal a veleszületett, őseredeti világossággal, aminek teljes megvalósítása, kibontakoztatása maga a megvilágosodás, a szenvedéstől való tökéletes megszabadulás.

A börtön, mint büntetés végrehajtási intézmény funkciója az, hogy az elítélt számára a büntetés kényszerítő erején keresztül világossá tegye az ártó tett következményeit, valamint, hogy az elrettentés lélektani eszközével élve átnevelje, hogy a kiszabadulása után soha többé ne forduljon újra olyan eszközökhöz, amelyek börtönbe juttatták. A Buddha nem a bűnös megbüntetését tartotta fontosnak, hanem a megtisztulást, megfordulást, a szokásoktól való megszabadulást, a belső átalakulást, ezek lehetőségét hangsúlyozta. Bűnös cselekedetekről beszélt, s ezeket elítélte, de nem bélyegezte meg azt az embert, aki ezeket megtette. Ennek köszönhetően még a hírhedt gyilkos Angulimala is, aki majd’ száz ember életét ontotta ki, képes volt ártó életmódjával szakítva a megszabadulás ösvényére lépni. Mikor a Buddha nevében bevisszük a börtönbe a Dharmát, ennek szellemében kell eljárnunk!

Az elítéltben a szenvedő embert látva, bármit is tett az illető, együttérzés ébred bennünk. Ez képezi az alapját a vele való közös munkának. Annak ellenére, hogy az elítélt ugyanazzal az alappal rendelkezik, mint maga a Buddha, azért néhány lényeges ponton jelentős hátrányban van a Felébredettel és a szabadon élő embertársaival szemben. A bezártság, a rideg környezet, a természetes szükségletek és vágyak kielégítésének akadályoztatottsága, a kényszer és erőszak mellett az elkövetett bűntett miatt érzett lekiismeretfurdalás nehezíti az élet teljességének megélését. Annak ellenére, hogy a börtönélet tulajdonképpen nem különbözik jelentősen egy szigorú szerzeteskolostor életétől, az a néhány különbség alapvetően akadályozza az elítéltet abban, hogy bezártságát lelkigyakorlatnak fogja fel. Ennek ellenére a börtönben is lehetséges intenzív lelki gyakorlatokat folytatni és azok segítségével jelentős belső átalakulás és szabadság élhető át. Erre példát adnak azok a tibeti szerzetesek, akik kínai börtönökben hosszú időt töltöttek el. Míg ezek a szerzetesek és apácák korábban, bebörtönzésüket megelőzően már megalapozták a lelki gyakorlataikat, a mi esetünkben általában ezt a munkát a legelejéről kell kezdenünk.

Ahogy már fentebb említettük, az első lépés a szenvedés tényének tudatosítása. Ez önmagában azonban nem jár együtt azzal az elhatározással, hogy buddhisták legyünk, ezért fontos hogy a Buddhista Misszió információs anyagai elérhetők legyenek a börtönökben levő elítéltek számára. Ezért a börtönkönyvtár számára könyveket és egyéb anyagokat biztosítunk. Ezek mutatják fel a megszabadulás első üzenetét. Mivel a személyes kapcsolat elengedhetetlen, a kezdeti érdeklődés felmerülésekor a tanítóink felveszik a kapcsolatot a börtön vezetőségével és ha van, börtönlelkészével, hogy a rendszeres látogatást megszervezhessük.

A börtönben élő emberek számára értékes lehetőség a vallási foglalkozásokon való részvétel, hiszen ilyenkor megtörhetik a hétköznapok nyomasztó monotóniáját, és olyan dolgokkal foglalkozhatnak, amelyek a lelki, szellemi épülésüket szolgálják, segítenek abban, hogy új életet kezdjenek.

Az általunk kínált buddhista vallási praxis hangsúlyos motívuma a buddhista út nem-szektás megközelítése. A hagyományvonalunkra amúgy is jellemző megközelítés ebben az esetben azért is jelentős, mert nem tudhatjuk, hogy az érdeklődő a buddhizmus melyik jellegzetes megnyilvánulási formájában találja majd meg a saját gyakorlási útját. Így a BuddhaDharma alapjaival, a Buddhától származó, minden buddhista közösség által elfogadott tanítások átadását tekintjük követendőnek. Mivel a saját hagyományvonalunk a buddhizmus gyémánt hordozójának, a vadzsrajánának a képviselője, ha erre kifejezett érdeklődés mutatkozik, természetesen lehetőséget nyújtunk arra is, hogy a gyakorlásnak azt az irányát folytassa az elítélt.

Az általános bevezetést követően 1 és 3 éves képzési programot ajánlunk az érdeklődőknek, amely során módszeresen végigvezetjük a résztvevőket a buddhista filozófia és meditációs gyakorlat lényeges pontjain. Ennek során megismerkednek azokkal a lehetőségekkel, amelyek a börtön falai között is megtapasztalhatóvá teszik a belső szabadság és feltételektől független boldogság elérésének lehetőségét. Megismerkedve az élet univerzális törvényszerűségeivel az életüket a valóság alapjára helyezve, illúziók fátylától mentesen, tudatosan, éberen élhetnek. Szabadulásukat követően ezek a tapasztalatok vélhetően nem múlnak el nyom nélkül, hanem éppen a megtapasztalt jótéteményei által a buddhista út akár élethossziglani gyakorlattá válhat számukra. Az együttérzés és szeretet gyakorlatai megváltoztathatják a gyakorló életfelfogását, rabtársakhoz való viszonyát, ezáltal a cella atmoszféráját. Ez olyan életminőség-változást eredményezhet, ami döntően meghatározza és értelmessé teszi a börtönben töltött éveket.

Úgy gondoljuk, hogy a buddhista út egyetemes karaktere és gyakorlatorientált beállítottsága kivételesen alkalmassá teszi arra, hogy a modern, kiábrándult, erkölcsi és spirituális válságban vívódó ember számára segítséget nyújtson. Különösen fontos és hasznos ez azok számára, akiket a társadalom a tetteik miatt megbélyegzett és kitaszított. A társadalomba való visszailleszkedés folyamatában elengedhetetlen, hogy önmagukat képesek legyenek a teljes életre alkalmasnak tekinteni, az életüket még büntetésük ideje alatt, a börtönben is értelmesnek, hasznosnak látni. A buddhista börtönmisszió célja és értelme éppen ebben áll.

Szerző: 
Amóghavadzsra
facebook

Karuna Segítő Szolgálat

Karuna Segítő Szolgálat

Rövid történet és a távlatok

A Karuna Segitő Szolgálat 2008 januárjában alakult a Buddhista Misszió karitatív szervezeteként. A közösség 15 tagja alapította azzal a céllal, hogy krónikus betegségben szenvedőknek, haldoklóknak és hozzátartozóiknak buddhista szellemi kisérést és lelki támogatás nyújtson. Az évek során több tagunk járt rendszeresen hoszpisz intézményekbe, mások egyénileg vagy a munkájukhoz kapcsolódóan láttak el kísérési feladatot. A tagok számára képzési programot és szupervíziót szerveztünk; előbbi később nyílttá vált és nagy sikerű rendszeres programmá nőtte ki magát Lilavadzsra Dr. Pressing Lajos bardo-tanításai formájában.

Néhány év elteltével szembe kellett néznünk bizonyos problémákkal, többek között azzal, hogy a haldoklókkal való foglalkozás sok segítő szándékú ember számára járhatatlan út, illetve a meglévő tagok életében is előtérbe kerültek olyan saját problémák, amelyek miatt a hoszpisz-munkájukat abba kellett hagyniuk. Ennek következtében az aktív létszám lecsökkent, és a segítés fókuszába egymás kölcsönös támogatása és az elakadásaink megosztása, megbeszélése került. Világossá vált, hogy milyen nagy szükség van egy olyan fórumra, ahová saját személyes problémáinkat bevihetjük.

A 2013-as év során több változás történt a Buddhista Misszió szervezetében, célkitűzéseiben, - az „idők szavának” megértése jegyében. A Misszió célja lépést tartani a változásokkal, amit nem csupán a képzési és gyakorlási programok megújításában, hanem nagyobb mértékű társadalmi szerepvállalásban is szeretne kifejezésre juttatni. A kultúra, amelyben élünk, keresztény alapú - bár ma már talán inkább ateista -, emiatt a buddhizmus soha nem lesz teljesen elismert és elfogadott Európában anélkül, hogy valamit felajánlana a közösségnek, vagyis egy mélyebb társadalmi elköteleződés nélkül.

Mitől buddhista a társadalmilag elkötelezett buddhizmus?

Az elkötelezett buddhizmus meghatározás Thich Nhat Hanh vietnámi zen Mestertől ered, és arra a kapcsolatra utal, ami a Dharma és a társadalom szociális, gazdasági és környezeti problémái között fellelhető korunkban.

„Amikor Vietnámban éltem, sok falut lebombáztak körülöttem. Szerzetes és apáca társaimmal együtt döntenünk kellett, hogy mit tegyünk. Vajon folytatnunk kell a gyakorlást a kolostor falai között, vagy el kell hagynunk a meditációs termeket annak érdekében, hogy a kibombázott embereken segítsünk? Úgy döntöttünk, hogy mindkettőt tennünk kell: ki kell mennünk és segítenünk az embereknek, és ezt az éberség gyakorlásával kell tennünk. Ezt neveztük elkötelezett buddhizmusnak. Az éberségnek el kell köteleződnie… Ha egyszer felébredtél, cselekedned kell... tudomást kell vennünk a világ valódi problémáiról. Azután, az éberség gyakorlásán keresztül tudni fogjuk, hogy mit kell tennünk, vagy mit nem kell tennünk azért, hogy a világ segítségére legyünk.” (Thich Nhat Hanh)

Az elkötelezett buddhizmus fő tantétele az, hogy magadat megváltoztatva megváltoztatod a világot, és miközben megváltoztatod a világot, magadat is megváltoztatod - ez nem két dolog.

„Korunk kétségbeesetten kiált a spirituális és a társadalmi elköteleződés iránt egyaránt. Spirituális fejlődés nélkül a világ jobbítására tett legtisztább szándékú erőfeszítésünk - öntudatlanul is - a problémák megismétléséhez vezethet, miközben azt hisszük, hogy megoldjuk azokat… De ha a spirituális úton járó a társadalmi problémákról nem tájékozott, az szintén veszélyes. Meglehetősen ironikus megközelítés az én-központúság meghaladása spirituális gyakorláson keresztül, miközben nem veszünk tudomást a világ segélykiáltásáról.” (Donald Rothberg)

Mindkettőre szükségünk van, a „belső” és „külső” gyakorlásra egyaránt. Buddhistáknak figyelmen kívül hagyni ennek valóságát, miközben teljesen az egyéni megszabadulásnak szentelik magunkat, annyit jelent, hogy nem vállalnak felelősséget a világért. A megvilágosodás tartalmazza annak realitását, hogy a világ részei vagyunk, azzal egységet alkotunk, és napjainkban világunknak minden segítségre szüksége van, amit csak kaphat.

Ennek szellemében közösségünk néhány tagja - közöttük alapító Karuna tagok is - javaslatot tett a Segítő Szolgálat megújítására, a tevékenységi körök és a tagság bővítésére.

Javasolt tevékenységi körök:

  • Haldoklók kísérése intézményekben vagy saját otthonukban
  • Idős, elesett emberek látogatása intézményekben vagy saját otthonukban
  • Aktív, de magányos idős emberek részére programok szervezése
  • Telefonos szolgálat - kríziskezelés
  • Ifjúsági projektek: gyermekfelügyelet, kapcsolatfelvétel iskolákkal, hittan tanítás keretében a buddhizmus bemutatása, az új központban rendszeres program fiataloknak
  • Elítéltek látogatása börtönökben, ifjúsági fegyintézetekben
  • Hajléktalanok segítése
  • Roma kisebbségi programok
  • Környezetvédelem
  • egyéb...

A megújuló, szélesebb alapokon álló Karunához bárki csatlakozhat, tehát szívesen látunk mindenkit, akit már megérintett a Buddha tanítása, és azokat is, akik a segítés iránt elkötelezettek, és annak gyakorlatba ültetését egy közös célért tevékenykedő, hasonló eszmei-értékbeli alapokon álló szellemi közösség keretében tudják elképzelni. Bár a szakértelem előnyt jelenthet, az önkéntes segítői munka zömében jelenlétet, gondoskodó odafordulást jelent, ezért nem előfeltétel semmilyen szakmai képzettség. Szeretnénk, ha senki sem érezné magát kizárva ebből a kezdeményezésből, ezért ha valaki az önkéntesi munkában nem tud részt venni, de javaslatokkal, támogató gondolatokkal szeretne ahhoz hozzájárulni, azt is nagyra értékeljük.

Őszentsége a Dalai Láma gondolatával hívunk mindenkit együttműködésre:
„A szellemi gyakorlás azt jelenti, hogy egyre inkább olyan emberi lényekké válunk, akiknek a szíve mások jólétét kívánja. De a jó kívánság nem elég, jó cselekedeteknek kell azt követni.“

A Karuna Segítő Szolgálat Facebook oldala:
https://www.facebook.com/karunasegitoszolgalat?fref=ts

Email: 
karunaszolgalat [@] buddhizmus.hu
facebook

Egyházunk hivatalos adatai

Az egyház szervezeti felépítése

A Buddhista Misszió alapítása óta az Árya Maitreya Mandala külföldi szervezeteitől átvett egyházi alkotmány szerint működött. Az 1990-es bejegyzést követően szükségessé vált az új magyarországi egyházjogi törvénnyel összhangban lévő, korszerű és az egyházszervezés feladataihoz alkalmazkodó szervezeti és működési szabályzat kidolgozása, különösen mert a korábbi alkotmány sok szervezeti és gazdálkodással összefüggő részletkérdést szabályozatlanul hagyott. E munkát a Buddhista Misszió Egyházi Tanácsa 1990-1993 között végezte el jogi szakértő bevonásával, s az új szervezeti és működési szabályzat 1994 januárjában került beiktatásra.

A szellemi tanítások hibátlan áthagyományozását biztosítandó, a Buddhista Misszió felépítésében szigorú vallási hierarchia érvényesül, a szervezeti és gazdálkodási kérdésekben azonban az új alkotmány biztosítja a demokratikus, közösségi ellenőrzést.

A Buddhista Misszió kisegyház, melynek kb. 1500 híve és pártoló tagja van. A szorosabban vett egyházi hierarchiának három szintje van, melyeken tanulmányok elvégzése, a közösségben végzett munka és az egyéni erkölcsi-szellemi fejlődés függvényében lehet előrejutni. Az egyházközösségben jelenleg nyolc felszentelt pap működik; ők jelenleg valamennyien társadalmi munkában látják el feladatukat.

Szervezeti és gazdálkodási kérdésekben a Buddhista Misszió legfőbb döntéshozó szerve az Egyházi Tanács, melyben választott képviselőjük útján a világi hívek is képviseltetik magukat. Az Egyházi Tanács ülései közötti időszakban az egyházi ügyeket a Tanács által minősített többséggel választott ügyvivő intézi, aki egyben az egyház törvényes képviselője is. Egyéb fontos vezetői funkciók a rendi titkár és a gazdasági igazgató, akiket ugyancsak az Egyházi Tanács választ meg.

A Buddhista Misszió legmagasabb egyházi méltósága az ún. mandalácsárja, aki dogmatikai és vallásgyakorlási kérdésekben egyszemélyben jogosult dönteni. Az mandalácsárját az Egyházi Tanács minősített többséggel, életre szólóan választja meg; jelöltként azonban csak az egyház olyan papjai jöhetnek szóba, akik meditációs oktatói kiképzéssel rendelkeznek és a vallásalapítóig visszavezetett mester-tanítvány láncolat keretében részesültek az ún. rendi beavatásban (vonalhordozók vagy vadzsrácsárják).

A Buddhista Misszió valamennyi papja jogosult kis közösségek szervezésére, ezek azonban nem önálló jogi személyiségek és nem gazdálkodhatnak függetlenül. Az egyház híveinek többsége s az egyház központja is Budapesten található, néhány vidéki városban működnek helyi kis közösségek. A Buddhista Misszió egészen 1992-ig nem rendelkezett saját hitéleti objektummal; rendezvényeit és oktatótevékenységét bérelt helyiségekben, valamint a hívek által rendelkezésre bocsátott magánházaknál bonyolította. 1993-ban sikerült adományokból, állami támogatásból és hitelből egy vallási és oktatóközpontnak alkalmas ingatlant szereznie, melyet templomközponttá építettünk ki (Maitreya ház). Ez 2002-ben készült el és került felszentelésre. 2001-ben megvásároltunk egy belvárosi lakást a Móricz Zsigmond körtér közelében, ahol azóta oktatósi és kulturális központot hoztunk létre. A Keleti Kulturális Központ 2004-ben nyitotta meg kapuit az érdeklődők előtt.

facebook

Az egyház gazdálkodásának áttekintése

Költségvetésünk nagyobbik része, több mint 65%-a jelenleg az állampolgárok 1%-os adófelajánlásából és az ehhez kapcsolódó normatív állami támogatásból származik. Fontos bevételi forrásunk a híveinktől, valamint a külföldi társegyháztól és kulturális alapítványoktól származó adományok, s a rendezvényeinken és tanfolyamainkon a résztvevők által felajánlott részvételi díjakból, illetve tandíjakból befolyó összeg. A kiadási oldalon a legnagyobb tételt a hitéleti központjaink fejlesztésével és fenntartásával kapcsolatos költségek teszik ki. Mivel az egyház nem rendelkezett korábban államosított ingatlannal, visszaigényléssel sem élhetett. A központjainknak otthont adó ingatlanok megvásárlásában azonban külön erre a célra juttatott állami céltámogatás is segítette a Buddhista Missziót.

facebook

Hittudományi és publikációs tevékenység

A buddhizmus egyházunk által vallott és követett értelmezése az alapító Láma Anagarika Govinda munkásságához kötődik. Ennek megismertetése mellett a Buddhista Misszió kezdettől fogva komoly erőfeszítést tett a buddhizmus ősi szent iratainak és irodalmának, valamint a rokon szellemiségű keleti bölcseleti írásoknak a magyar nyelvű publikálására. Emellett papjaink figyelemre méltó eredeti magyar nyelvű munkákat is alkottak.

1990-t megelőzően a Buddhista Misszió saját könyvkiadót működtetett, ahol az évek során mintegy 60 alapvető munka, s egy rendszeres periodika jelent meg. E művek az akkori adminisztratív korlátok miatt csak korlátozott példányszámban és zárt terjesztésben voltak hozzáférhetők. A rendszerváltást követően e korlátok megszűntek, s egyházunk a kiadványokkal kapcsolatos nyomdai és terjesztői feladatokat hivatásos kiadóvállalatnak adta át.

Tagjaink azóta is több jelentős szövegfordítást és eredeti munkát alkottak, amelyek immár a könyvesboltokban is hozzáférhetők. Az 1990 óta eltelt három évben tíz kötetet jelentettünk meg, köztük a legfontosabbak Láma Govindának a korai buddhista filozófiáról írott alapmunkája; Bhikkhu Bodhinak a buddhista vallásgyakorlatot ismertető Nemes Nyolcrétű Ösvény c. munkája; az ősi kínai vallási irodalom páratlan értékét képező Ji King teljes magyar nyelvű szövegkiadása két kötetben; a Brahmajála Sutta magyar nyelvű szövegkiadása; a Satipatthána Sutta, amely a buddhista meditáció lényegét igyekszik bemutatni stb. Számos rövidebb írás honlapunk Dharma rovatában is megtalálható.

facebook

Nemzetközi kapcsolatok

Az egyház szoros kapcsolatokat ápol a külföldi társegyházakkal, melyek közül szervezetileg a németországi a legjelentősebb; ezenkívül törekszik az együttműködésre az egyéb buddhista felekezetekkel is. A Buddhista Misszió tagja a jelentősebb európai buddhista egyházközösségeket és laikus szervezeteket tömörítő Európai Buddhista Uniónak (EBU).

facebook

Maitreya Buddhista Alapítvány

Ahhoz, hogy egy értékes szellemi tanítás társadalmi méretekben hatékonnyá váljon, alakítani tudja és megnemesítse életünket, anyagi hordozó is szükséges. Tantermekre és templomokra van szükség, ahol e tanítások közösségi méretekben terjeszthetők és gyakorolhatók. Könyveket és tájékoztatókat kell nyomtatni, amelyek szélesebb körben is hozzáférhetővé teszik a buddhista eszméket. Erre a célra hozták létre lelkes polgárok 1990-ben a Maitreya Buddhista Alapítványt. A Maitreya Buddhista Alapítvány célja a buddhista oktatás és meditációs képzés anyagi támogatása, mindenekelőtt a szükséges háttérfeltételek megteremtése. A Maitreya Buddhista Alapítvány emellett a Buddhista Misszió tagsága számára közösségi programok szervezésével is foglalkozik.

facebook