Szubhá

Szubhá Horváth Diána

Szubhá

Horváth Diána
Életrajz: 

A szerencsés karmámnak köszönhetően 1986-ban születtem újra emberként egy vidéki keresztény családban.

Kiskoromban a legtöbb időt és erőfeszítést az udvarunkban található végtelen számú macska „nyúzására”, és arra szántam, hogy ki tudjam mondani az „R” betűt. Ez utóbbi ovi végére már aránylag jól ment. Iskolásként új hobbim a fúrás-faragás, és –szüleim hatására- a hittanórák és a templom buzgó látogatása lett. Már gimnáziumban megfogalmazódott bennem, hogy a kereszténységet, mint vallást nem érzem magaménak, ezért elkezdtem keresni és rögtön a keleti vallások felé fordultam (micsoda „nem véletlen”). Sokat olvastam a krisna tudatról, a hinduizmusról, de egyik sem fogott meg igazán, hála hatalmas szabadságvágyamnak.

2004-ben elkezdtem a buddhizmussal foglalkozni, majd 2007-ben elérkezettnek láttam az időt, hogy felvegyem a kapcsolatot egy buddhista közösséggel. Csalhatatlan intuícióm, na meg az internet segítségével rátaláltam Lílávajra hétfő esti előadásaira és gyakori látogatóvá váltam a Keleti Kulturális Központban (KKK). Minél többet tudtam meg a buddhizmusról, annál világosabbá vált, hogy ez az, amit eddig kerestem.

Lelkesedésem addig fokozódott, hogy 2010 májusában, a Vészakh ünnepségen menedéket vettem. Mesteremtől, Lílávajrától a Szubhá nevet kaptam. Ugyan ebben az évben kezdtem el járni Lílávajra Szellemi jóga tanfolyamára, hogy tudatom mellett a testemet is hajlékonyabbá varázsoljam.

2011-ben végeztem az ELTE kommunikáció-művelődésszervező szakán, majd önkéntes programszervezőként kezdtem segíteni a Missziót.

A szaporodó feladatoknak köszönhetően 2012-től félállásban, 2013-tól pedig teljes állásban dolgozom az egyháznak mint programszervező és könyvtárvezető. Nagy örömmel tölt el, hogy olyasmivel foglalkozhatok, amit értékesnek találok és egyben a meggyőződésem is.

A KKK-ban berendezett kis kuckómban mindenkit szeretettel látok.

2013-ban bátorságom akkorára duzzadt, hogy megkezdtem Szisztematikus buddhista tanulmányaimat Vajramala szárnyai alatt, majd a 4. félévben vizsgát tettem a „Karma” témaköréből.

2014 elején vezetni kezdtem a Govinda könyvklubot, melynek nem titkolt célja az volt, hogy jobban megismerjük rendünk alapítójának, Láma Anagarika Govindának életét és munkásságát.

Jelenleg a kedd esti Metta meditációkat vezetem, és törekszem arra, hogy ezt a fajta szerető kedvességet, a mettát sugározzam a környezetemben, nem megfeledkezve arról, hogy véletlenül se vegyem túl komolyan magamat. ☺

"Engem kemény fából faragtak!
Tudok magamon uralkodni.
Nem látszott rajtam semmi, pedig hosszú évek szorgalmas munkája, tehetségem elismerése, egész jövõm forgott a kockán.
-Állatmûvész vagyok - mondtam.
-Mit tud? - kérdezte az igazgató.
-Madárhangokat utánzok.
-Sajnos - legyintett -, ez kiment a divatból.
-Hogyhogy? A gerle búgása? A nádiveréb cserregése? A fürj pitypalattyolása? A sirály vijjogása? A pacsirta éneke?
-Passzé - mondta unottan az igazgató.
Ez fájt. De azt hiszem, nem látszott rajtam semmi.
-A viszontlátásra - mondtam udvariasan, és kirepültem a nyitott ablakon."

/Örkény István/

Kellemes repülést mindenkinek!

facebook
facebook