A Buddha sokféle módszerrel vezette a tanítványait a szellemi ösvényen. Olykor, ha a tanítványok kérdéseket intéztek hozzá, a Buddha a szókratészi megközelítést alkalmazva visszakérdezett. Az volt a célja, hogy hozzásegítse őket ahhoz, hogy a saját gondolkodásuk erejével jussanak belátáshoz és válaszolják meg a kérdéseiket. Máskor csak részben válaszolt, és csak célzásokat tett a válasz többi részére. Ez a stílus szintén arra ösztönözte a tanítványokat, hogy a saját gondolkodásukkal, vagy a személyes tapasztalattal járjanak a dolog végére. Esetenként a Buddha rejtélyes kijelentéseket tett és paradoxonokkal, vagy látszólag irreleváns állításokkal válaszolt, amelyek mélyebb szintű megértéshez juttathatták a tanítványokat. Előfordult az is, hogy a kérdés elhangzása után a Buddha csendben maradt. Bármilyen választ adott volna, csak összezavarta volna a tanítványokat, akiknek esetleg még túl erősek voltak az előfeltevéseik, semhogy teljes mélységében megérthették volna a problémát. Bizonyos kérdésekre viszont a Buddha világosan, precízen, határozottan válaszolt, hogy eloszlassa a zavart. A Buddha mestere volt az „ügyes módszereknek”.
A képzett szellemi mentorok a módszerek hasonlóan széles skáláját alkalmazzák, mint amelyet a Buddha használt a tanítványai vezetéséhez és a kérdéseik megválaszolásához. Néha azonban egyes tanítók inkább tekintélyelvű, mint határozott választokat adnak, s ez elveheti a kedvünket a szabad érdeklődéstől és gondolkodástól. Ahelyett, hogy segítenék a tanítványokat a megkülönböztetés és érvelés képességének a kifejlesztésében, az ilyen tanítók a túlzott függőséget támogatják azáltal, hogy minden kérdésre kategórikus választ adnak. Ez azonban a tanítók tudatos és tudattalan motivációitól és az ügyes módszerek alkalmazásában való jártasságuk fokától függ.
Akadnak olyan szellemi keresők, akik mintha vonzódnának a dogmatikus tanítóktól való függéshez. Ők az életet olyannyira kuszának találják, hogy azt szeretnék, ha minden jól áttekinthető és biztos volna. Nem szeretnek önállóan gondolkodni. Az efféle attitűd azonban nem előrevivő a szellemi fejlődésben. Ezért, ha spirituális tanítók csak részben, vagy csak titokzatos választ adnak, meg kell értenünk, hogy ez is egy tanítási módszer. Ha méltányoljuk ezt a módszert, elkerülhetjük a nem kielégítő válaszból fakadó csalódást, vagy türelmetlenséget. Ha azonban a tanítók megpróbálnak szellemileg elnyomni, jó, ha emlékeztetjük magunkat a Buddha tanácsára, amit a Gandavyuhasutrában adott: „Ne fogadjátok el a Dharmámat pusztán az irántam érzett tiszteletből, de vizsgáljátok meg és ellenőrizzétek, ahogy az aranyműves dörzsöléssel, metszéssel és olvasztással megvizsgálja az aranyat.”
Alexander Berzin: Wise Teacher, Wise Student...
fordítás: Amóghavadzsra Hargitai Gábor