A tanító-tanítvány kapcsolat nyugatiak között

Gyakori problémaforrás, ha nyugati szellemi keresők nyugati tanítóktól tanulnak, s a kapcsolatban az egyik vagy mindkét fél tradícionális tibeti modellt próbál követni. Ez különösen jellemző, ha a kapcsolat mentor-tanítvány kapcsolattá válik. Ugyanis a hagyományos tibeti protokoll gyakran mesterkéltnek és őszintétlennek hat, amely így megmerevíti az együttműködést. A nyugati kultúra azonban nem kínál alkalmazható modellt ehhez. A buddhista tanító-tanítvány kapcsolat nem is hasonlít a világi iskolákra jellemző tanuló-tanár kapcsolatra vagy akár az egyházak vagy zsinagógák közössége és a lelkipásztor, pap vagy rabbi kapcsolatára.

Ha a tanítvány-mentor kapcsolat egy olyan Dharma-központban alakul ki, amely valamely tibeti mester szellemi vezetése alatt áll, a nyugati tanítvány még élesebben szembesül ezzel a problémával, ugyanis más viselkedési normákat tart érvényesnek a tibeti és mást a nyugati mester irányában, s ez finom faji előítéletet visz a kapcsolatba, ami mindegyik résztvevő számára kényelmetlen helyzetet eredményez. Nyugati típusú tanítvány-tanító kapcsolat sokkal természetesebben bontakozhat ki olyan központokban, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül valamely tibeti tanítóhoz, illetve amelyek teljes mértékben nyugatiak.

A nyugati kultúra, amelyből a tanítványok érkeznek, szintén hatást gyakorol a tanítóval való kapcsolatukra, ugyanis a modern kultúrák között jelentős eltérések lehetnek. Egyes társadalmak formálisabbak, mint mások. Még egyetlen ország, mint pl. az Egyesült Államok esetében is két déli, vagy két kaliforniai között megjelenő tanító-tanítvány kapcsolat kétségkívül eltérő lehet. Sőt ha a két fél más nyugati országból, vagy kultúrából származik, szükség lesz a szokásrendszereik közötti elfogadható középút megtalálására.

Alexander Berzin: Wise Teacher, Wise Student...
fordítás: Amóghavadzsra Hargitai Gábor