Buddhizmus a hétköznapokban

Szellemi élet és hétköznapi élet

Sokakban él az a tévképzet, hogy a szellemi vagy vallásos élet valami valóságtól elrugaszkodott dolog, valamiféle éteri, misztikus valóság, míg a hétköznapi életünk túlságosan világias, és egyáltalán nem olyan szép. Gyakran úgy gondolják, ahhoz, hogy szellemi emberek legyünk, meg kell tagadnunk, vagy el kell fordulnunk a hétköznapi élettől, s egy másik, különleges birodalomba kell lépnünk. Valójában – úgy gondolom – szellemi embernek lenni azt jelenti, hogy valódi emberi lények vagyunk. Tich Nhat Hanh, a híres vietnámi szerzetes azt mondta, „Nem érdekes, tudsz-e vízen járni, vagy képes vagy-e repülni. Az igazi csoda, ha a földön jársz.” Azt gondolom, igaza van. Vagyis kedves emberi lénynek lenni – talán ennél nem is tehetünk nagyobb csodát.
Egyszer egy hong kongi iskolában beszélgettem gyerekekkel. Egyikük azt kérdezte: „Tudsz kanalat hajlítani a tudatoddal?”. Egy másik pedig azt: „Isten beszélt már hozzád?”. Roppant csalódottak voltak, mikor azt válaszoltam, hogy nem. Aztán elmagyaráztam, hogy számomra az igazi csoda az, ha kedves emberi lénnyé válok. Ha szert tettél mágikus erőkre, de hiányzik a jó szíved, az erőknek semmi haszna. Valójában még hátrányos is lehet: az emberek meglehetősen ingerültekké válhatnak, ha észreveszik, hogy az összes kanaluk össze-vissza tekeredett.

A felébredésről

Hogyan bontakoztassunk ki jó szívet? Nem elég, ha csak azt mondogatjuk magunknak, hogy aranyosnak kell lennünk, mert az, hogy mondogatjuk magunknak, milyennek vagy milyennek nem kellene lennünk, mit vagy mit nem kellene éreznünk, vagy tennünk, még nem tesz bennünket olyanná. Ha „kellekkel” árasztjuk el magunkat, gyakran lehet bűntudatunk, mert soha nem azok vagyunk, amiről azt gondoljuk, lennünk kellene. Fontos tudnunk, hogyan tudjuk ténylegesen megváltoztatni a tudatunkat. Más szóval fel kell ismernünk az énközpontúság hátrányait. Ténylegesen akarnunk kell kibontakoztatni a jó szívet, s nem csak elmélkednünk arról, hogy bizony ki kellene bontakoztatni a kedvességet. Reggel, mikor felébredünk, mielőtt kikelünk az ágyunkból, mielőtt arról fantáziálnánk, hogy mit is fogunk reggelizni, vagy melyik ellenszenves marhával fogunk találkozni az irodában, ezzel a gondolattal kezdhetjük a napot: „Ma, amennyire csak tőlem telik, nem fogok ártani senkinek. Ma, amennyire csak tőlem telik megpróbálom a többieket szolgálni, s a javukra teszek. Ma, mindent megteszek, hogy minden lény elérhesse a megvilágosodás nem múló boldogságát.”
Nagyon jótékony hatása van annak, ha első dolgunk reggel a pozitív motiváció beállítása. Mikor először ébredünk fel, a tudatunk nagyon finom és érzékeny. Ha erős pozitív motivációt alakítunk ki ekkor, nagyobb esélyünk lesz arra, hogy az velünk is marad és egész nap hatással lesz ránk. Miután felébresztettük a pozitív motivációt, felkelünk, megmosakszunk, talán iszunk egy csésze teát, aztán meditálunk vagy imádságokat recitálunk. Ha ilyen módon kezdjük a napot, a jó tulajdonságaink újra megerősítésével és méltánylásával felvesszük a kapcsolatot és barátságot kötünk önmagunkkal.

Találjunk időt a meditációra mindennap!

Olykor nehéz mindennap időt szakítani a meditációra. Pedig mindig van időnk tévénézésre. Mindig van időnk bevásárolni. Mindig van időnk arra, hogy valami nyalánkságot vegyünk ki a hűtőből. Miért rohan el a 24 óra, mikor meditálnunk kellene? Ha megértjük a szellemi gyakorlás értékét és a hatását, magas prioritást kap az életünkben, s ha valami nagyon fontos, akkor találunk rá időt is. Ilyen módon próbálj felállítani egy napi, talán 15-30 percnyi meditációs gyakorlatot reggelente. Lehet, hogy „elképesztő áldozatnak” találjuk, hogy feladjunk 15 vagy 30 perc tévézést, s ezért előző este kicsit hamarabb bújjunk ágyba. Ahogy mindig találunk időt az étkezésre, mert az étel táplálja a testünket, találni fogunk időt a meditációra és az imára is, mert ezek pedig táplálják a lelkiségünket. Ha lelkileg tiszteletben tartjuk magunkat, mint szellemi lényt méltányoljuk önmagunkat. Ez alapján prioritássá válik, hogy ilyen módon is tápláljuk magunkat.

Reggeli meditáció

Reggel nagyon jó, ha a meditációs ülésedet néhány imádsággal kezded, s önzetlen motivációt bontakoztatsz ki, hogy a meditációddal mások javát szolgálhasd. Ezután egy darabig végezz légzésmeditációt! Ülj nyugodtan, érezd amint a levegő ki- és be áramlik, s légy tudatában annak, hogy a légzés táplál téged. Csak maradj a jelen pillanatban a légzéseddel, s hagyd, hogy a csapongó gondolataid és félelmeid elcsituljanak. Lehet, hogy szívesen énekled Kuan Yin (Avalokitésvara) vagy a Buddha mantráját. Ekkor segíthet, ha felidézed a Buddha minőségeit, mivel ez arra ösztönöz, hogy kövessük a Buddha kedvességét, bölcsességét és jártasságát a mindennapos tevékenységekben. Vagy esetleg analitikus meditációt végeznél, a Buddha egy bizonyos tanításának értelmén elmélkedve, hogy beépítsd azt a saját életedbe. Ez szintén nagyon pozitív irányba tereli az energiáidat már rögtön reggel.

Egyesek azt mondják, „Nekem gyerekeim vannak. Hogyan meditáljak vagy imádkozzak reggelente, mikor rájuk kell figyelnem?” Az egyik lehetőség, hogy a gyerekeidnél korábban kelsz. A másik, hogy meghívod a gyerekeidet is, hogy meditáljanak vagy mantrázzanak veled. Egyszer a bátyám családjánál laktam. Unokahúgom, aki hat vagy hét éves volt akkor, rendszeresen bejött a szobámba, mert mi keltünk fel legkorábban reggelente. Amint recitáltam az imáimat és meditáltam, elmagyaráztam neki, hogy ilyenkor csendben vagyok és nem szeretném, ha zavarnának. Bejött és néha rajzolt. Máskor beült az ölembe. Sokszor arra kért, hogy énekeljek, s én imádságokat és mantrákat énekeltem neki. Ezt kifejezetten szerette, és engem egyáltalán nem zavart.

Nagyon jó, ha a gyerekek látják a szüleiket csendben, békében ülni. Ez felveti bennük az ötletet, hogy talán ők is tehetnék ugyanezt. Ha anyu és apu mindig elfoglalt, rohangál, telefonál, nyugtalan, vagy a tévé elé roskad, a gyerekek ugyanilyenek lesznek. Ezt akarod a gyerekeidnek? Ha azt szeretnéd, hogy a gyerekeid bizonyos attitűdöket vagy viselkedési formákat megtanuljanak, neked magadnak kell azokat kialakítanod! Máskülönben hogyan tanulhatnák meg a gyerekeid? Ha vigyázol a gyerekeidre, vigyáznod kell saját magadra is, és tudatosan egészséges és kiegyensúlyozott életet kell élned a magad javára is.

Megtaníthatod a gyerekeidet, hogyan tehetnek felajánlásokat a Buddhának, hogyan recitálhatnak egyszerű imákat és mantrákat. Egyszer meglátogattam egy barátomat és a hároméves lányát. Minden reggel, mikor felkeltünk, mindannyian leborultunk a Buddha előtt. Ekkor a kislány ajándékot adott a Buddhának, kis sütit vagy gyümölcsöt, s a Buddha szintén adott neki valamilyen édességet vagy sós kekszet. Ez nagyon szép volt a kisgyerek számára, mivel háromévesen jó kapcsolatot alakított ki a Buddhával, s ugyanakkor megtanulta, hogyan lehet nagylelkű és hogyan oszthat meg dolgokat másokkal. Mikor a barátom takarított, házimunkát végzett, vagy elment valahová a lányával, együtt mantráztak. A kislány imádta a mantrák dallamát. Ez segítségére is volt, mert mikor dühössé vált vagy megijedt, tudta, hogyan nyugtathatja meg magát a mantrákkal.

Dharma-gyakorlás a munkahelyen

Térjünk vissza a napi gyakorláshoz! A reggeli meditációd után megreggelizel és elindulsz dolgozni. Hogyan gyakorolhatod a Dharmát munka közben? Először is emlékezz a jó szívre, s a reggel felébresztett motivációdra! Napközben újra és újra emlékeztesd magad arra, hogy nem akarsz ártani senkinek, hogy szolgálni akarsz másokat, s hogy keresed a lehetőséget arra, hogy mindent megtegyél saját és mások megvilágosodása érdekében! Hogy emlékeztesd magad ezekre, alkalmazhatsz egy gyakori beindító cselekvést, ami visszavisz a motivációdhoz. Például mindig, mikor megállsz a pirosnál, ahelyett, hogy felhúznád magad, mondván „Miért tart ilyen sokáig ez a piros? Elkések a munkából!”, gondold azt, hogy „Ma kedves leszek mindenkivel.” Így a piros jelzés a kedves szív gyakorlásának lehetőségévé válik. Ha megcsörren a telefon, ahelyett hogy odarohannál felkapni, először gondold azt, hogy „Bárcsak javára válnék, bárki is van a vonal végén!” Ezután vedd fel. Bármikor megszólal a személyhívód, nyugodtan térj vissza a kedves szívhez, és csak aztán válaszolj. Egy barátom mesélte, hogy számára a kedves szívhez való visszatérés nyomógombja a gyermekének a hívószava: „Anyu, anyu!” Mivel ez napjában elég gyakran megesett, egészen megszokottá vált számára a kedves szív, s a gyermekéhez is sokkal türelmesebb lett.

Egész nap próbálj tudatában lenni annak, hogy mit gondolsz, érzel, mondasz, teszel ahelyett, hogy „automatikus üzemmódban” élnél. Mikor automatikusan élünk, úgy éljük végig az életünket, hogy ugyan reagálunk a dolgokra, de soha nem tapasztaljuk meg magát az életet. Ezért érezzük úgy, mintha nem volna kapcsolatunk saját magunkkal, mintha idegenek volnánk önmagunk számára. Például beülsz a kocsidba és elindulsz a munkahelyedre. Mikor megérkezel, valaki megkérdezi, „Mire gondoltál az alatt a fél óra alatt, amíg vezettél?” és talán fogalmad sincs. Nem vagyunk tudatában annak, ami bennünk zajlik, noha elég sokminden történik, s ezek befolyásolják, hogyan érezzük magunkat, és hogyan viszonyulunk másokhoz.

Az éberség művelése

Az automatikusság ellenszere az éberség művelése. Az éberség azt jelenti, hogy tudatában vagyunk annak, amit gondolunk, érzünk, mondunk és teszünk – minden pillanatban. Azt is jelenti, hogy tudatában vagyunk az erkölcsi értékeinknek és kedves szívünknek, s így ezeknek megfelelően tudjuk élni a hétköznapjainkat. Az éberség művelésével nem leszünk többé „kikapcsolva”. Nem pusztán reagálunk dolgokra, hogy aztán csak csodálkozzunk, miért vagyunk olyan zavartak és kimerültek a nap végére. Ha tudatosak vagyunk, észrevesszük, ha a szívünkben kedvesség van, s ekkor azt táplálhatjuk, és hagyhatjuk, hogy a cselekedeteink ebből áramoljanak ki. Vagy tudatára ébredünk annak, hogy kiborultunk, idegesek, dühösek vagyunk, vagy épp leteremtenénk valakit. Ha ezt felismerjük, visszatérhetünk a légzéshez, a kedves szívünkhöz ahelyett, hogy a negatív energiáinkat szórnánk a világra.

Tudatában lenni annak, hogy függőséggel átszőtt világban élünk

Egyre tudatosabbá válunk abban a tekintetben is, hogy milyen kölcsönhatásban állunk a környezetünkkel. Felismerjük, hogy kölcsönös függésben levő világban élünk, és ha elszennyezzük a környezetünket, hatással leszünk önmagunkra, gyermekeinkre és más élőlényekre egyaránt. Mivel tudatosan kedvesek vagyunk, elkerüljük azokat az utakat, amelyek a környezetszennyezéshez vezetnek. Munkába vagy iskolába menet közösen használt autóval utazunk ahelyett hogy csak magunkért fogyasztanánk az üzemanyagot. Újrahasznosítjuk a dolgainkat: a papírt, konzervdobozokat, műanyag tárolódobozokat, palackot, befőttesüveget, újságot. Tudjuk, hogy ha ezeket szemétbe dobjuk, a bolygónkat pusztítjuk és a többi lényre negatív hatással vagyunk. Ezért többször használjuk a bolti nejlon- és papírzacskót. Ezen kívül nem hagyjuk bekapcsolva a légkondit és fűtést, amikor nem vagyunk otthon. Nem használunk olyan anyagokat, mint a hungarocell, aminek a gyártása során rengeteg szennyező anyag jut a légkörbe.

Azt gondolom, hogy ha a Buddha élne, szabályba iktatná az újrahasznosítást és az erőforrások pazarlásának tilalmát. A szerzetesi szabályaink közül sok azért keletkezett, mert a világiak panaszkodtak a Buddhának a szerzetesek és apácák tetteiről. Mindig mikor ilyesmi történt, a Buddha szabályt alkotott, hogy megfékezze a káros viselkedést. Ha a Buddha ma élne, az emberek így panaszkodnának neki: „Sok buddhista kidobja a konzervdobozait, befőttesüvegeit és újságpapírjait. Eldobható poharat, evőpálcikát, tányért használ, ami nem csak a szemetet szaporítja, de a fák pusztulásához vezet. Nem úgy tűnik, mintha túlzottan figyelnének a környezetre és a benne élő lényekre!” Meglehetősen kínosan érezném magam, ha ilyesmit tennék, és valaki panaszt tenne a Buddhának a viselkedésemről. Te nem? Ebből gondolom, hogy a Buddha bizonyosan szabályban rögzítené az újrahasznosításnak és a fogyasztás mérséklésének a kötelességét.

Éberség a cselekvésben

Az éberség révén fel tudjuk ismerni, ha nap közben destruktív módon tennénk. Az éberség így szól: „Hohó! Kezdek bepipulni!” vagy „Elragad a mohóság!” vagy „Féltékennyé válok!” Ekkor alkalmazhatjuk a Buddha által tanított ellenszereket a tudatunk megnyugtatására. Például ha felismerjük, hogy bosszúsak vagyunk, és haragra gerjedünk, megállhatunk és a másik személy nézőpontjából tekinthetünk a helyzetre. Mikor így teszünk, felismerjük, hogy ő is boldogok szeretne lenni, és csak azért teszi azt, amit kifogásolunk, mivel nem boldog. Ekkor ahelyett, hogy a haragtól vezérelve bántanánk őket, még együttérzőbbé, és megértőbbé válunk és együttműködünk velük, hogy megegyezésre jussunk.

De mit tegyünk, ha a vita épp csak most robbant ki, vagy már benne vagyunk a kellős közepén? Előtte gyakorolnunk kell a meditációs gyakorlatainkban. A helyzet hevében nehéz felidézni, mit is tanított a Buddha, ha ezt nem gyakoroltuk már be akkor, amikor higgadtak és békések voltunk. Ahogy egy focicsapat rendszeresen edz, nekünk is nap-mint-nap kell a türelemről meditálnunk, és recitálnunk az imádságainkat, hogy formában legyünk. Aztán ha a hétköznapi életünkben beleütközünk egy szituációba, már képesek leszünk gyakorlatba ültetni a tanításokat.

Ételünk felajánlása

Az éberség felfokozásának és a motivációnk felidézésének másik gyakorlata az étel felajánlása étkezés előtt. Elképzeljük, hogy az ételünk áldással telt bölcsesség-nektár – rendkívül finom, olyan, ami evés közben az áldást és a bölcsességet fokozza, s nem pedig a ragaszkodást. Azután elképzelünk egy kis fény-Buddhát a szívünkben. Miközben eszünk, felajánljuk ezt a nektárt a szívünkben levő Buddhának. A Buddha fényt sugároz magából, amely feltölt bennünket. Ehhez nem szükséges tökéletes meditációs tartásban ülnöd az étterem közepén. Elvégezheted ezt a vizualizációt és elmélkedést, míg kihozzák az ételt. Miközben a társaid vagy üzletfeleid tovább csevegnek, vizualizálhatod és felajánlhatod a Buddhának az ételt anélkül, hogy bárki észrevenné. Néha, mikor például otthon vagy a családodban, megállhatsz és összpontosíthatsz az étel felajánlására. Nagyon jó az egész családnak, ha együtt recitálhatja az ételfelajánló imát. Egy családnál voltam egyszer és a hatéves fiuk vezette nekünk a felajánló imát. Nagyon mélyen megérintett.
Egyél tudatosan! Légy tudatában, mennyi munkával jár a földművelés, a szállítás és az étel elkészítése! Ismerd fel a többi élőlénnyel való kölcsönös függőségedet, és hogy mennyi jótéteményben részesülsz általuk, például az elfogyasztott étel kapcsán! Ha ilyen módon gondolkodunk étkezés előtt, boldogok és hálásak leszünk, amikor csak eszünk, s egyben éberebben is fogunk étkezni. Ha éberebben étkezünk, nem fogjuk túlenni magunkat, s így nem kell különleges diétákra vagyonokat költenünk, hogy megszabaduljunk a fölösleges kilóinktól.

Fontos, hogy megadjuk a módját az étkezésnek. Néha láthatunk olyanokat a menzán, akik még ki sem fizették az ebédjüket, sorbanállás közben belapátolják az egészet. Ez az automatikus üzemmódban evés. Mint egy kutya, aki a tányérjához rohanva azonnal beszürcsöli az ételét. Ha elvégezzük ezt az elmélkedést és felajánljuk az ételt a Buddhának a szívünkben, lassabban, és ellazultabban fogunk enni. Az emberi lények így étkeznek.

A nap áttekintése

Ilyen módon fenntartjuk az éberséget és gazdagítjuk a szívbéli kedvességünket, míg eltöltjük a napunkat. Mikor este hazatérünk, ahelyett, hogy lehuppannánk a tévé elé, vagy az ágyba zuhanva azonnal álomba merülnénk, néhány percet csendben magunkkal tölthetünk. Elgondolkodunk és megfogalmazzuk, mi történt velünk nap közben. Visszatekintünk a napunkra és végiggondoljuk, „Ma mi ment jól? Kedves szívvel cselekedtem?”. Tudatosítjuk azokat a pillanatokat, amikor kedvesen cselekedtünk, és örvendezünk ennek. Felajánljuk ezt az érdemet, pozitív csírát a saját és mások megvilágosodása érdekében.

A napunkra visszatekintve esetleg azt is felfedezhetjük, hogy dühösek, féltékenyek, vagy mohók voltunk. Mikor megtörtént, nem ismertük fel, ám a nap végén visszapillantva nem érezzük túl jól magunkat a történtek miatt. Lehet, hogy az attitűdünkkel, vagy azzal volt baj, amit mondtunk vagy tettünk valakinek. Ahhoz, hogy ezt meggyógyítsuk, megbánást bontakoztatunk ki és tisztító gyakorlatokat végzünk, hogy meg tudjunk bocsátani önmagunknak, és hogy elengedjük a negatív energiákat. Így érzelmileg megtisztulunk, megszabadulunk azoktól a kellemetlen érzésektől, nem megfelelő tettektől, amelyek nap közben esetleg felmerültek. Ha így teszünk, békés lesz az álmunk. Mikor lefekszel aludni, képzeld el, hogy a Buddha a párnádon ül és te az ölébe hajtod a fejed. Ez nagyon kellemes és segít, hogy ne feledkezz meg a Buddha nagyszerű minőségeiről, és szép álomkat is hoz.

Értelmet kap az életünk

A Dharma gyakorlása egyáltalán nem nehéz vagy időigényes. Mindig van időnk, hiszen mindig 24 órából áll a nap. Ha a tudatunkat pozitív irányba tereljük, bármit is teszünk, azt a megvilágosodás ösvényévé változtathatjuk. Ilyen módon a Dharma szervesen az életünk részévé válik. A reggeli ébredés: Dharma; az étkezés és a munkába menés: Dharma; az alvás: Dharma. Ha a napi tevékenységeinkkel kapcsolatos attitűdjeinket átváltoztatjuk, az életünk megtelik értelemmel.

(Megjelent a Dharma – A nyugati buddhizmus lapja 2014/2. számában)

Kivonat Ven. Chödrön A boldogsághoz vezető ösvény (The Path To Happiness) című írásából.
Fordította: Amoghavadzsra Hargitai Gábor
A közlés a szerző szíves engedélyével történik. www.sravasti.org; www.thubtenchodron.org
www.thubtenchodronbooks.org