Szellemi gyakorlás és hétköznapi élet – ellentét vagy egység?

Ven. Vadzsramálá:

Szellemi gyakorlás és hétköznapi élet – ellentét vagy egység?

Gyakran hatalmas szakadék tátong a hétköznapi és a szellemi gyakorlataink közben mutatott viselkedésünk között. De vajon a hétköznapi életünk nem a nap 24 órájából és az év 365 napjából áll össze? Vajon e szétválasztás nem épp olyan mesterkélt-e, mint a tudat és a test kettéválasztása? Tudatunk elkísér egész életünk során, létrehozva attitűdjeinket, döntéseinket, kapcsolatainkat, meghatározza szavainkat és cselekedeteinket a munkánk vagy szabadidős tevékenységeink közben, sőt még álmunkban is. Hasonlóképpen tudná a szellemi gyakorlás áthatni az egész életünket.
Talán jobb volna egyáltalán nem tenni különbséget hétköznapi és spirituális tevékenységek között, hanem minden hétköznapi tennivalónkra a tudat képzésének eszközeként tekintenünk és azt ekként végrehajtanunk. Hiszen éppen ez a különbségtétel tette lehetővé az emberi magatartás e két területre történő kettéhasadását, majd nem sokkal ezután a szellemi terület kiszorult a hétköznapokból, az életünk néhány szegmensére korlátozódott vagy teljesen eltűnt.
Ezért fontos, hogy visszaadjuk hétköznapi életünknek azt a méltóságot, amelyet a szellemi gyakorlás hoz létre. Így a lenézés, kirekesztés, erőszak és pusztítás formájában megjelenő mohóság, gyűlölet és szellemi vakság meggyengül, és teret teremtünk a kölcsönös megbecsülés, tisztelet és támogatás kibontakozásának.