Kik vagyunk?

Egyházunk hivatalos adatai

Nemzetközi kapcsolatok

Az egyház szoros kapcsolatokat ápol a külföldi társegyházakkal, melyek közül szervezetileg a németországi a legjelentősebb; ezenkívül törekszik az együttműködésre az egyéb buddhista felekezetekkel is. A Buddhista Misszió tagja a jelentősebb európai buddhista egyházközösségeket és laikus szervezeteket tömörítő Európai Buddhista Uniónak (EBU).

facebook

Maitreya Buddhista Alapítvány

Ahhoz, hogy egy értékes szellemi tanítás társadalmi méretekben hatékonnyá váljon, alakítani tudja és megnemesítse életünket, anyagi hordozó is szükséges. Tantermekre és templomokra van szükség, ahol e tanítások közösségi méretekben terjeszthetők és gyakorolhatók. Könyveket és tájékoztatókat kell nyomtatni, amelyek szélesebb körben is hozzáférhetővé teszik a buddhista eszméket. Erre a célra hozták létre lelkes polgárok 1990-ben a Maitreya Buddhista Alapítványt. A Maitreya Buddhista Alapítvány célja a buddhista oktatás és meditációs képzés anyagi támogatása, mindenekelőtt a szükséges háttérfeltételek megteremtése. A Maitreya Buddhista Alapítvány emellett a Buddhista Misszió tagsága számára közösségi programok szervezésével is foglalkozik.

facebook

Az egyház szervezeti felépítése

A Buddhista Misszió alapítása óta az Árya Maitreya Mandala külföldi szervezeteitől átvett egyházi alkotmány szerint működött. Az 1990-es bejegyzést követően szükségessé vált az új magyarországi egyházjogi törvénnyel összhangban lévő, korszerű és az egyházszervezés feladataihoz alkalmazkodó szervezeti és működési szabályzat kidolgozása, különösen mert a korábbi alkotmány sok szervezeti és gazdálkodással összefüggő részletkérdést szabályozatlanul hagyott. E munkát a Buddhista Misszió Egyházi Tanácsa 1990-1993 között végezte el jogi szakértő bevonásával, s az új szervezeti és működési szabályzat 1994 januárjában került beiktatásra.

A szellemi tanítások hibátlan áthagyományozását biztosítandó, a Buddhista Misszió felépítésében szigorú vallási hierarchia érvényesül, a szervezeti és gazdálkodási kérdésekben azonban az új alkotmány biztosítja a demokratikus, közösségi ellenőrzést.

A Buddhista Misszió kisegyház, melynek kb. 1500 híve és pártoló tagja van. A szorosabban vett egyházi hierarchiának három szintje van, melyeken tanulmányok elvégzése, a közösségben végzett munka és az egyéni erkölcsi-szellemi fejlődés függvényében lehet előrejutni. Az egyházközösségben jelenleg nyolc felszentelt pap működik; ők jelenleg valamennyien társadalmi munkában látják el feladatukat.

Szervezeti és gazdálkodási kérdésekben a Buddhista Misszió legfőbb döntéshozó szerve az Egyházi Tanács, melyben választott képviselőjük útján a világi hívek is képviseltetik magukat. Az Egyházi Tanács ülései közötti időszakban az egyházi ügyeket a Tanács által minősített többséggel választott ügyvivő intézi, aki egyben az egyház törvényes képviselője is. Egyéb fontos vezetői funkciók a rendi titkár és a gazdasági igazgató, akiket ugyancsak az Egyházi Tanács választ meg.

A Buddhista Misszió legmagasabb egyházi méltósága az ún. mandalácsárja, aki dogmatikai és vallásgyakorlási kérdésekben egyszemélyben jogosult dönteni. Az mandalácsárját az Egyházi Tanács minősített többséggel, életre szólóan választja meg; jelöltként azonban csak az egyház olyan papjai jöhetnek szóba, akik meditációs oktatói kiképzéssel rendelkeznek és a vallásalapítóig visszavezetett mester-tanítvány láncolat keretében részesültek az ún. rendi beavatásban (vonalhordozók vagy vadzsrácsárják).

A Buddhista Misszió valamennyi papja jogosult kis közösségek szervezésére, ezek azonban nem önálló jogi személyiségek és nem gazdálkodhatnak függetlenül. Az egyház híveinek többsége s az egyház központja is Budapesten található, néhány vidéki városban működnek helyi kis közösségek. A Buddhista Misszió egészen 1992-ig nem rendelkezett saját hitéleti objektummal; rendezvényeit és oktatótevékenységét bérelt helyiségekben, valamint a hívek által rendelkezésre bocsátott magánházaknál bonyolította. 1993-ban sikerült adományokból, állami támogatásból és hitelből egy vallási és oktatóközpontnak alkalmas ingatlant szereznie, melyet templomközponttá építettünk ki (Maitreya ház). Ez 2002-ben készült el és került felszentelésre. 2001-ben megvásároltunk egy belvárosi lakást a Móricz Zsigmond körtér közelében, ahol azóta oktatósi és kulturális központot hoztunk létre. A Keleti Kulturális Központ 2004-ben nyitotta meg kapuit az érdeklődők előtt.

facebook

Az egyház gazdálkodásának áttekintése

Költségvetésünk nagyobbik része, több mint 65%-a jelenleg az állampolgárok 1%-os adófelajánlásából és az ehhez kapcsolódó normatív állami támogatásból származik. Fontos bevételi forrásunk a híveinktől, valamint a külföldi társegyháztól és kulturális alapítványoktól származó adományok, s a rendezvényeinken és tanfolyamainkon a résztvevők által felajánlott részvételi díjakból, illetve tandíjakból befolyó összeg. A kiadási oldalon a legnagyobb tételt a hitéleti központjaink fejlesztésével és fenntartásával kapcsolatos költségek teszik ki. Mivel az egyház nem rendelkezett korábban államosított ingatlannal, visszaigényléssel sem élhetett. A központjainknak otthont adó ingatlanok megvásárlásában azonban külön erre a célra juttatott állami céltámogatás is segítette a Buddhista Missziót.

facebook

Hittudományi és publikációs tevékenység

A buddhizmus egyházunk által vallott és követett értelmezése az alapító Láma Anagarika Govinda munkásságához kötődik. Ennek megismertetése mellett a Buddhista Misszió kezdettől fogva komoly erőfeszítést tett a buddhizmus ősi szent iratainak és irodalmának, valamint a rokon szellemiségű keleti bölcseleti írásoknak a magyar nyelvű publikálására. Emellett papjaink figyelemre méltó eredeti magyar nyelvű munkákat is alkottak.

1990-t megelőzően a Buddhista Misszió saját könyvkiadót működtetett, ahol az évek során mintegy 60 alapvető munka, s egy rendszeres periodika jelent meg. E művek az akkori adminisztratív korlátok miatt csak korlátozott példányszámban és zárt terjesztésben voltak hozzáférhetők. A rendszerváltást követően e korlátok megszűntek, s egyházunk a kiadványokkal kapcsolatos nyomdai és terjesztői feladatokat hivatásos kiadóvállalatnak adta át.

Tagjaink azóta is több jelentős szövegfordítást és eredeti munkát alkottak, amelyek immár a könyvesboltokban is hozzáférhetők. Az 1990 óta eltelt három évben tíz kötetet jelentettünk meg, köztük a legfontosabbak Láma Govindának a korai buddhista filozófiáról írott alapmunkája; Bhikkhu Bodhinak a buddhista vallásgyakorlatot ismertető Nemes Nyolcrétű Ösvény c. munkája; az ősi kínai vallási irodalom páratlan értékét képező Ji King teljes magyar nyelvű szövegkiadása két kötetben; a Brahmajála Sutta magyar nyelvű szövegkiadása; a Satipatthána Sutta, amely a buddhista meditáció lényegét igyekszik bemutatni stb. Számos rövidebb írás honlapunk Dharma rovatában is megtalálható.

facebook

Az Árya Maitreya Mandala buddhista rend

A Buddhista Misszió ma

A magyarországi Buddhista Misszió, hazánk legrégebben működő buddhista egyháza több mint hatvan éve, 1952-ben alakult meg, s azóta a találkozóhelye mindazoknak, akik a Kelet szent tudásában egyetemes emberi értékeket látnak, és megkísérlik ezeket a kincseket önmagukban is felszínre hozni. Az egyházközösség 1953-ban a Láma Anagarika Govinda által alapított nyugati buddhista rendhez, az Árya Maitreya Mandalához csatlakozott.

Az 1989-es rendszerváltás óta eltelt évtizedek alatt közösségünk jelentős fejlődésen ment keresztül: saját eszközök nélküli, baráti társaság módjára szerveződő kisközösségből két központtal és stabil anyagi alapokkal rendelkező kisegyházzá nőtte ki magát.

A Buddha két és fél ezer éve meghirdetett tanítása lényegében minden kereső emberhez szól nemtől, nemzetiségtől és származástól függetlenül. Nem hitelveket propagál, hanem azt az utat igyekszik megérteni és megvalósítani, amely a szenvedésből és tökéletlenségből a boldogsághoz és harmóniához vezet. E szellemi út lényegi összetevői az etikus viselkedés, a meditációs gyakorlatok és a mély belátás. Ezek mindegyike, mint ahogy a buddhista út egésze is, az ember saját felelősségére épül.

A Tan megjelenési formája és kifejezési nyelve azonban változik, s alkalmazkodik a kultúra fejlődéséhez. Ez volt Govinda lámának talán a legfontosabb fölismerése: megtalálni a saját nyugati kultúránknak megfelelő vallásgyakorlási formákat, de úgy, hogy közben a Buddha által reánk hagyományozott tanítások lényegi megőrzésével bekapcsolódhassunk a buddhista hagyomány máig eleven szellemi áramába. Ez segíthet abban, hogy ne vesszünk el az aktuális divatok és rendszerek gerjesztette káprázatokban, hanem a Dharma örök igazsága korunk megváltozott körülményei között is gyökeret eresszen az emberi szívekben.

facebook

Ven. Vadzsramálá: A szellemi áthagyományozás vonala az Árya Maitreya Mandala rendben

A szellemi áthagyományozás vonala az Árya Maitreya Mandala rendben

A vonal, mint hagyomány és mint tartalom

A buddhizmusban nagy jelentőséget tulajdonítunk az úgynevezett áthagyományozási "vonalnak", amely a szellemi tanítások hitelességét és hatékonyságát szavatolja számunkra. Szinte zavarbaejtően sokféle buddhista iskola és gyakorlatrendszer létezik, amelyek mind a Buddháig visszanyúló megszakítatlan mester- tanítványi láncolatra vezetik vissza saját hagyományukat. E sokféleség magyarázata a lehetséges gyakorlók sokféleségében rejlik. A különféle iskolák azért születtek, hogy elébe menjenek a különféle hajlamú és temperamentumú gyakorlók szükségleteinek. A fontos az, hogy ki-ki ahhoz az iskolához, vagy gyakorlatrendszerhez csatlakozzon, amelyet a saját hajlamai, vonzalmai és képességei alapján önmagához a legközelebb állónak érez, amelyhez a legszorosabb rokonság fűzi. A bensőséges kapcsolatnak ez az érzése segít később áthídalni a szellemi úton számos nehézséget.

Nézetünk szerint nem is olyan nagyon fontos az, hogy valaki melyik vonalhoz, iskolához, vagy tanításhoz csatlakozva halad. Ennél sokkal lényegesebb, hogy olyan intenzitással koncentráljunk a kiválasztott gyakorlatra, hogy az valóban elvezessen bennünket a végsőkig, a bennünk lévő Buddha- természet felismeréséig. Mert ha ez sikerül, akkor utána minden más út is nyitva áll előttünk. S másfelől bármely gyakorlatot választunk is, az csak akkor fog használni a számunkra és csak akkor fog gyümölcsöt hozni, ha valóban a teljes szívünkkel veszünk abban részt.

Mindeközben ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy maguk ezek a gyakorlatrendszerek pusztán gyakorlatrendszerek, végső soron tehát ember alkotta vázak. A végső valóság minden rendszert, minden formát, minden konkrét kifejezési módot meghalad. Ahhoz, hogy ezt a végső, abszolút valóságot megértsük, előfeltétel, hogy az összes ilyen rendszert magunk mögött tudjuk hagyni, s hogy túl tudjunk lépni minden gondolati építményen. Az összes általunk használt rendszernek csupán kísérő funkciója van, s a végső szinten ezeket mind el kell tudnunk hajítani.

Látjuk tehát, hogy e tekintetben az embernek mindig két dolog között kell egyensúlyoznia: Mindaddig, amíg még magunk is személyes vonzalmakkal, ellenszenvekkel, hajlamokkal rendelkezünk, és ennek következtében a viszonylagosságok világában mozgunk, nekünk magunknak is fel kell használnunk azokat a lehetőségeket, amelyeket a viszonylagos – tehát ember alkotta – szellemi iskolázási, önnevelési módszerek kínálnak. Nem volna bölcs döntés a részünkről, ha ezeket csak úgy egyszerűen elvetnénk. Másfelől viszont soha nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mindezeken a rendszereken és hagyományokon túl létezik egy olyan tartomány, ahol ezeknek már nincs semmi jelentősége, ahol a meztelen valóság taláható , s ahová végsősoron – túllépve az összes tradíción – nekünk magunknak is el kell jutnunk. Ugyanis minden tradíció ebből a végső valóságból, ebből a végső megértésből született, és nem megfordítva.

Valójában ennek a nézőpontnak is a gyakorlás egész folyamata során a szemünk előtt kell lebegnie. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a hagyomány csodálatos és nagyon fontos dolog. Ha azonban valaki valamely hagyományhoz tapadni kezd, és azt megmerevíti, akkor ebben az aktusban a tradíció lényegében meghal. Ha pedig az ember saját maga ragad meg egy tradícióban, és akkor sem kíván azon túllépni, amikor már kimerítette annak összes lehetőségeit, akkor tulajdonképpen önmaga legjobb lehetőségéről mond le – arról a képességéről ugyanis, hogy túl tudjon lépni a formákon és a struktúrákon, túl tudjon lépni egyes gondolkodási modelleken és tovább tudjon fejlődni annak a tartománynak az irányába, amely túl van a formák körén, s amely a végső felismerést hordozza.

Ez a fokozatos, egymásra épülő megközelítés olykor megzavarja az embert. Különösen akkor, ha nem ismerjük fel, hogy ezek csak különböző lépések, s abszolutizálni igyekszünk ezeket. Az utunk kezdetén, amikor még nem is értjük igazán, mi az, amit tulajdonképpen meg akarunk valósítani, gyakran csak a hitre támaszkodhatunk. Például nagyon hiszünk valakiben, egy olyan emberben, aki megtestesíti magában mindazt, amit számunkra ez a megértés jelenthet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindörökre megmerevedhetünk e hittől túlsúlyos állapotban. Ugyanis ha valóban fejlődünk, akkor a fejlődés során ez a kezdeti hit egyre inkább saját tapasztalattá kell, hogy átalakuljon. És ez a saját tapasztalás lesz az, ami ettől kezdve továbbsegít bennünket.

A guru, vagy tanító feladata egyfelől éppen e kezdeti ösztönzés, vagy insiráció. Ő nyújtja a hiten keresztül számunkra azt a bizonyosságot, hogy a cél valóban elérhető. Ugyanis az út elején az ember még nem bízik önmagában annyira, ami az akadályok leküzdéséhez elengedhetetlen volna. Meg kell azonban említenünk a guru egy másik tulajdonságát is: az igazi guru újra meg újra megkísérli, hogy a tanítványt emlékeztesse annak saját Buddha-temészetére. Nem véletelenül tekinti a buddhizmus a szkeptikus kételyt, a vicsikiccshát az egyik fő akadálynak. Ez az egyik legnagyobb béklyó, amely a szamszárához köt bennünket. Nem más ez tulajdonképpen, mint az önmagunkban, a saját megvalósítási lehetőségeinkben való kételkedés. A kijelentés, hogy „minden lénynek Buddha-természete van“, merő szavakkal való játék marad mindaddig, amíg nem hiszünk igazán abban, hogy ez a Buddha-természet saját magunkban is bennünk rejlik.

Régi és új hagyomány. Mit jelent egy tradíció hordozójának lenni?

Mi is a feladata egy szellemi vonalnak, vagy áthagyományozási láncolatnak? Az idők során állandóan keletkeztek újabb és újabb iskolák. Ez a saját púdzsa-könyvünkben található vonal - imából is teljesen világos. Ha körülnézünk a világban, láthatjuk, hogy sok száz buddhista iskola létezik. Miért ez a sokféleség? Van ennek létjogosultsága? Úgy gondoljuk, hogy az új iskoláknak csak akkor van létjogosultságuk, ha az újonnan létrehozott hagyomány a tanítás lényegét, vagy magvát érintetlenül hagyja. Sőt pontosan azért, mert ez a lényegi mag oly fontos, veszi magának a tanító a fáradságot, hogy új formákat teremtsen, új lehetőségeket kutasson fel a tan bemutatására vagy magyarázatára, s ezeken keresztül jobban érthetővé és közvetíthetővé tegye magát a lényeget. Ezen keresztül tud alkalmazkodni annak a kornak az igényeihez, amelyben él, ezen keresztül tudja figyelembe venni azoknak az embereknek a szükségleteit, akik valamely sajátos kultúrában élnek. Amíg az új forma, illetve a tan közvetítésének új stílusa valóban az ősi tartalomban gyökerezik, és azt a tanító saját gyakorlata és tapasztalata támasztja alá, mindaddig azt lehet mondani, hogy az új formák köntösében is igazi tradícióval állunk szemben.

A dolog akkor válik veszélyessé, ha valaki, aki szellemi kérdések iránt érdeklődik, még nem hatolt el a Dharma gyökeréig, hanem egyszerűen csak spekulálni kezd Istenről és a világról, és aztán ezt a spekulációt publikálja, mint új tradíciót. Ez itt nyugaton elég gyakran megtörtént a múltban, s megtörténik jelenleg is. Úgy véljük, nekünk nyugatiaknak is szükségünk volna bizonyos kritikai képességre, hogy meg tudjuk ítélni, vajon egy tanítás igazi gyökerekkel rendelkezik-e, vagy pedig csupán emberi kreáció. A másik oldalon viszont azt is látni kell, hogy ha valaki egyszerűen csak követ egy régi tradíciót, és merő megszokásból tovább csinálja azt, amit már több száz éve mindig is csináltak, akkor nagyon könnyen megtörténhet, hogy ő lesz az adott tradíció utolsó láncszeme. Az ilyen magatartásnak gyakran az az oka, hogy bizonytalanok vagyunk saját magunkban, szorongunk, és ennek következtében a tanításokat, amelyekben részesültünk, megpróbáljuk örökre rögzíteni Ebben az esetben azonban rendszerint csak utánzunk, s valójában nem váltunk a tradíció edényeivé, hordozóivá . Olyasvalakitől ugyanis, aki valóban fenntart egy tradíciót, elvárható, hogy képes legyen az adott tradíciót alkotó módon továbbvinni, képes legyen azt új eszmékkel gazdagítani.

A vonalhordozókat – akik a szellemi vonalat tartják – gyakran nevezik vidjádháráknak. A "dhar" szó szankszritül azt jelenti, hogy tartani – ebből a gyökből származik maga a Dharma szó is. A vidjá szellemi tudást, tisztánlátást jelent. Ebből teljesen nyilvánvaló, hogy mi is az, amit a vonalhordozó tart. A tudás és szellemi látás az, amit tartania kell, s nem feltétlenül a formát. Ráadásul ennek a dhára szónak van még egy aktív jelentése is – olyasfajta tartásra utal, mint ahogyan pl. Vadzsrapáni vagy Padmapáni a vadzsrát, vagy a lótuszt a magasba emeli, tehát aktívan felmutatja. Jól figyeljük meg ezt az ikonográfiai ábrázolást: az istenség a jelképet tartja, s nem pedig megragadja, vagy fogja, és ez igen lényeges különbség. A tudásnak ez a fenntartása, állandóan újrateremtve, újjáalakítva, újraképezve történő megőrzése jelenti egy valóban eleven módon megélt hagyomány ismérvét, s egy ilyen hagyomány hordozóját is ez kell, hogy jellemezze. Azoknak, akik a formákat megmerevítik, vagy bizonyos rendszerekhez és nevekhez ragaszkodnak, a valódi indítékuk leggyakrabban bizonyos világi hatalom és befolyás elveszítésétől való félelem. Hogy félre ne értsük, ezt a gondolatot nem én találtam ki, hanem Dudjom Rinpocsétől idéztem. Igazsága azonban teljesen nyilvánvaló. Abban a pillanatban ugyanis, hogy valamit megváltoztatunk, elkerülhetetlenül bizonyos kockázatot vállalunk magunkra. Az emberek többsége az állandóságot szereti és nem a változást, s a legtöbb ember kockázatvállaló készsége rendkívül alacsony. Mi azonban úgy gondoljuk, hogy ha a Buddha vállalta a megvilágosodás kockázatát, akkor az ember az ennél kisebb jelentőséggel bíró dolgokat nyugodtan kockára teheti.

Annak idején a kadampából először a gelukpa rend vált ki, aztán később megalakult a szakja rend, s a mai napig létezik a kargyü és a nyingma hagyomány is. E hagyományok mindegyike kifejlesztette a maga sajátos vonásait. Ezek a sajátos formák azonban egyúttal rögtön korlátot is képeztek, bizonyos behatárolódást hoztak létre. És persze mindig voltak olyan mesterek is, akik semmit sem alapítottak a saját vonalukon. Milarepa pl. csak ült a barlangjában és nem tartotta szükségesnek, hogy bármit is alapítson. Ellenben Tsongkapa rögtön egy egész rendet alapított, mert számára a tibeti szerzetesek életvezetési stilusa nem volt eléggé szigorú. Ennek ellenére a szigorú gelukpa rendből sok szerzetes később ismét remeteségbe vonult vissza azért, hogy kimeneküljenek a kolostori élet mindennapi rutinjából és formalizmusából. Ha ugyanis valaki valamilyen speciális meditációt kívánna gyakorolni, valamilyen egyéni rendszert , akkor erre a kolostorban gyakran csak korlátozottan van lehetősége. Úgyhogy sokan fogták magukat és ismét kivonultak a barlangba, mert túlságosan korlátozva érezték magukat egy olyan rendszerben, ahol a formális gyakorlásra helyeződött a hangsúly. És ez valószinűleg jól is van így. Ha túlságosan hozzákötjük magunkat bizonyos jó szokásokhoz, például azért, mert nagyon nagy fáradságunkba került, amíg ezekre a szokásokra rá tudtuk magunkat nevelni, akkor könnyen megtörténhet, hogy a szellemi utunk meg is reked ezeknél a jó szokásoknál.

Látjuk tehát, hogy a dolgok mindig kétértelműek. Egyfelől alá kell vetnünk magunkat egy forma fegyelmének, a hagyomány fegyelmének, s aztán amikor nagy fáradsággal annyira megfegyelmeztük magunkat, hogy az már többé-kevésbé erőfeszítés nélkül megy, akkor szükségessé válik, hogy ismét feladjuk ezeket a formákat és megszokásokat – mert végső soron ezek is csak formák, és ha nincs már szükség reájuk, akkor el kell őket engedni. Szerencsére legtöbbünk még előtte áll az ilyesfajta a megrázkódtatásoknak. Mégis szeretnék ebben az összefüggésben még egyszer utalni arra, hogy az embernek még a jó szokásait sem szabad a végsőkig magához tapasztania. Erre a területre is alkalmazható a buddhizmus egyik leglényegesebb ajánlása: semmit sem szabad sem túlságosan elutasítani, sem pedig túlságosan azonosulni vele. Akár elutasítunk ugyanis valamit, akár azonosulunk azzal, mind a két esetben elsiklunk a lényeg fölött. Ha valamit hasznosnak találunk, akkor használjuk azt anélkül, hogy hozzátapadnánk. Abban a pillanatban pedig, hogy elkezd bennünket beszűkíteni, korlátozni, tegyük nyugodtan félre ismét, anélkül azonban, hogy megtagadnánk azt a segítő befolyást, amit az adott dolog gyakorolt reánk.

Az Árya Maitreya Mandala Egyházközösség vonala

Sokszor szorongva, vagy éppen kétkedő hangsúllyal megkérdeznek bennünket: „Na és mi a helyzet a ti vonalatokkal?“ Nos, ez valóban nem egy egyszerű dolog. Govinda Láma tanítása, sok más nyugaton is elterjedt tanításhoz hasonlóan abba a körbe tartozik, amit tibetiül rimének neveznek. Ennek szellemisége a múlt században bontakozott ki egyfajta ellenmozgalom hatására. Ez az ellenmozgalom bizonyos kolostori törekvésekkel szemben jelentkezett, amelyekre az volt a jellemző, hogy megpróbálták túlságosan is szorosan magukhoz láncolni a híveket. A kialakuló rime mozgalomhoz a XIX. század legjelentősebb tibeti tanítói csatlakoztak. Ezek a tanítók, akik maguk is több tradíciót tanulmányoztak, és a szemük sarkából mindig odafigyeltek a konkurens tanításokra is, újra meg újra hangsúlyozták: nagyon rossz tendencia az, ha valaki megkísérli az embereket a saját hagyományához láncolni, és ezzel korlátozza a tanítványok szabadságát. Hiszen minden hagyományban vannak olyan apró nüanszok, amelyekben különböznek egymástól. És nem tudható, hogy valakinek nem éppen valamely másik hagyomány egy apró mozzanata fogja-e felnyitni a szemeit. Ki tudhatja ezt teljes biztonsággal kizárni egy tanítvány fejlődéséből? A rime mozgalomhoz tartozó tanítók kifejezetten ösztönözték a tanítványaikat arra, hogy keressék fel más iskolák tanítóit is, és próbálják meg mindenütt megtanulni a lényegest. Majd pedig, az elsajátított anyagot kíséreljék meg a saját tapasztalataikba integrálni.

Govinda Lámának magának is több tibeti tanítója is volt, és az ezektől a tanítóktól átvett tanítások képezik a mi munkánk tulajdonképpeni hátterét. Abban az időben, amikor ő Tibetben felkereste ezeket a tanítókat, az ilyesmi még nem volt annyira megszokott dolog egy európai számára. Másfelől arra sem volt még akkoriban módja, hogy más emberek gazdag tapasztalatanyagára visszatekintsen. Így fordulhatott elő, hogy különböző iskolák tanítóit is felkereste – mindez azonban inkább esetleges, véletlenszerű volt, nem valamilyen tervszerű elrendezés eredménye. Ugyanez azonban egy más szempontból nézve talán éppenhogy szerencsésnek tekinthető. Ugyanígy mi magunk inkább előnyösnek tekintjük azt is, hogy bár Tomo Geshe Rinpocse, Govinda Láma egyik fő tanítója gelukpa volt, mégis nagyon nyitott szellemmel rendelkezett. Tomo Geshe saját maga is folytatott tanulmányokat a többi iskolában, s emellett nagyon sok időt töltött elvonultságban és meditációban. Ennek volt köszönhető, hogy nagyobb súlyt helyezett a tartalomra, mint a formára.

Nyíltan meg kell mondanunk ugyanakkor azt is, hogy maga Govinda eredetileg a théraváda követője volt, tibeti útját megelőzően a théraváda buddhizmust tanulmányozta és annak útját járta. Részben ennek a következménye, hogy közösségünkbe a különböző tibeti tradíciókból származó tanítások mellett nagyon sok minden beáramlott a théraváda hagyományból is. A tibeti iskolákban egyébként sokhelyütt ugyancsak tanulmányozzák a théraváda írásokat; a különbség talán abban rejlik, hogy mi ezeket a szövegeket nem tibetiül olvassuk, hanem megkíséreljük őket az eredeti forrásnyelven recitálni.

Mindent egybevetve nyugodtan kijelenthetjük, hogy mi saját magunkat talán ahhoz a rime mozgalomhoz érezzük a legközelebb, ahol a más iskolákhoz történő átpislantás nemcsak, hogy nem tiltott, hanem éppen ellenkezőleg, a saját utunk szerves részét képezi. Hiszen – amint azt már mondottuk –, az ember sohasem tudhatja, hogy melyik lesz ezek közül a tanítások közül az, amelyik felnyitja a szemét. Célszerűbbnek tartjuk a saját belső érzékenységünktől, a saját intuiciónktól vezettetni magunkat, s inkább hagyatkozunk a saját növekvő megértésünkre, mint valamilyen külső előírásra.

Nyingma ihletés

Hozzánk személy szerint egyébként a nyingma tradíciót érezzük nagyon közel állónak. Többször is előfordult, hogy olyan gondolatokat fedeztünk fel – olykor szó szerint –a nyingma tanítóknál, amelyeket Govinda Láma is sokszor emlegetett. Ezért szeretném e rövid eszmefuttatást néhány olyan idézettel zárni, amelyek Thinley Norbu Rinpocsétől származnak. Ő az, aki pillanatnyilag a nyingma vonalat képviseli, miután édesapja, Dudjom Rinpocse elhunyt, Dudjom Rinpocse tulkuja pedig még nagyon fiatal. Megfogalmazása rendkívül precízül rátapint arra, ami ezeknek az áthagyományozási vonalaknak a valódi lényege. Rinpocse ugyanis nem nyingma, szakja, gelukpa és kagyüpa vonalakról beszél, hanem azt mondja, hogy ezek a vonalak mind világi vonalak. Mindezekben a világi vonalakban azonban van egy természetes és megszakítatlan bodhicsitta-vonal. E bodhicsitta-vonal arról ismerhető fel, ha valakiben állandóan tudatossá válik a minden jelenséget átható rejtett lényegiség. Ez a rejtett esszencia pedig, amely minden jelenséget áthat, nem más, mint az üresség. Abban a pillanatban, hogy valaki felismeri ezt az ürességet, ezzel egyszersmind a bodhicsittát is megvalósította. Ezt tekinti a szerző a tulajdonképpeni vonalnak. Ez a vonal nyilatkozik meg a különféle értékes minőségekben és tulajdonságokban. És ezek a tulajdonságok tudnak azután mégegyszer, másodlagos módon megnyilvánulni a különböző vallási formákban, a maguk különböző aspektusaiban.

Mi magunk is úgy gondoljuk, hogy ez a szellemi vonal lényege, nem pedig bármely történetileg kialakult forma. Továbbmenve a szerző figyelmeztet bennünket, hogy a vonallal kapcsolatban óvatosnak kell lennünk. Azt mondja, hogy abban a pillantban, amikor elveszítjük a kapcsolatot ezzel a saját magunkban lévő Buddha-természettel, a vonalunk is megszakad. Kiről is lehetne azonban azt állítani, hogy az ideje nagy részét a saját Buddha- természetében tölti? Valószínűbb, hogy a legtöbb ember igen gyakran megszakítja a saját vonalát. És minek a következtében szakad meg állandóan a kapcsolatunk ezzel a saját magunkban rejlő bodhicsittával, a bennünk magunkban rejlő üresség-tudattal? Annak következtében – mondja a szerző –, hogy a tudatunkat állandóan nézetek homályosítják el. A hagyományokkal, vagy fajokkal kapcsolatos nézetek is ilyenek. A megvilágosodásnak ugyanis a valóságban semmi köze se fajhoz, se nemzetiséghez, se származáshoz. Sőt a ranghoz, vagy politikai megfontolásokhoz sincs semmi köze. Elég csak egy kicsit is utána olvasni, hogy lássuk, a történeti buddhista iskolákon belül milyen gyakran fordultak elő politikai hátterű viták, összetűzések. Ezek valójában mind olyan sötét felhők, amelyek eltakarják a bodhicsitta tiszta egét, és éppen hogy megszakítják, s nem pedig biztosítják a Dharma-vonal fennmaradását. Amint Rinpocse fogalmaz, még ha száz tanítód volt is, és mind a száz a leghíresebb tibeti mesterek közé tartozott, akkor is megtörött benned a Dharma vonala mindaddig, amíg el vagy választva a saját természetes lényegedtől. Másfelől viszont még abban az esetben is, ha valakinek nem volt semmiféle tanítója, ám mégis kapcsolatot talált a saját szellemének ezzel az őseredeti, természetes állapotával, elmondható róla, hogy az illető rendelkezik a bodhicsitta valódi vonalával. Az ilyen személyek azok, akikről azt szoktuk mondani, hogy tudásukat közvetlenül a Buddha tudatából merítették.

A szellemi vonal helyes megértéséhez érdemes a történeti Buddhára emlékeztetni magunkat, aki maga pl. nem alakított semmiféle rendet, semmilyen hagyományt. A Buddha egyszerűen csak egy közösséget, egy szanghát hívott életre. Az a szó, hogy "szangha", egyszerűen annyit jelent, mint "közösség, együttlét, összefogás, szövetkezés, egyesülés". Amikor ezt manapság nyugati nyelvekre azzal a szóval fordítják, hogy "rend", akkor bizony az embernek ehhez egészen más képzettársítások jutnak az eszébe, mint amit a szangha szó eredetileg jelentett. Pedig a Buddha a vonalat illetően is félreérthetetlenül fogalmaz: "A félelemnélküli oroszlán Dharma-trónusának (az oroszlán itt a Megvilágosodottat jelenti) nincs birtokosa. Csak akinek a tudata telve van együttérzéssel, szeretettel és bölcsességgel, csak az tekinthető az én vonalam továbbvivőjének, csak az ülhet az én trónusomra."

Szerkesztette és fordította: Lílávadzsra (Pressing Lajos)

Szerző: 
Ven. Vadzsramálá
Fordító: 
Lílávadzsra (Pressing Lajos)
facebook

Alapvető tudnivalók a Buddhista Misszió egyházközösségéről

Alapvető tudnivalók a Buddhista Misszió egyházközösségéről

Az egyház hivatalos elnevezése:
Buddhista Misszió, Magyarországi Árya Maitreya Mandala Egyházközösség

A Buddhista Misszió 1952-ben alakult meg, mint a buddhista világvallás első Magyarországon elismert felekezete. A többi egyházhoz hasonlóan az alapító Dr. Hetényi Ernő által vezetett Buddhista Missziót is az egykori Állami Egyházügyi Hivatal vette nyilvántartásba, s felügyelte. Az egyház 1953-ban csatlakozott ahhoz az elsősorban Európában és Amerikában hódító szellemi megújulási mozgalomhoz, amelyet az európai születésű, nagyhírű buddhista tudós, Láma Anagarika Govinda kezdeményezett. E felekezet egyik megkülönböztető vonása, hogy hívei a buddhizmus keleti országokban őrzött hagyományaiból igyekeztek kiszűrni a kortól és kultúrától független, örökérvényű szellemi tanításokat; lemondtak ugyanakkor az egyes történeti iskolák ma nyugaton szokatlanul, vagy egzotikusan ható külsőségeiről.

Törekvésük egy olyan, az egyetemes buddhista vallás lényegét megőrző vallásgyakorlási forma kimunkálása volt, amely beilleszthető a nyugati kultúrába, és összeegyeztethető a mai társadalomban élő ember normális életvitelével. A felekezet Árja Maitréjáról, a buddhista Szentírás próféciáiban megjósolt eljövendő Buddháról nevezte el magát, aki a felebaráti szeretet megváltó erejét személyesíti meg. A Buddhista Misszió egészen 1993-ig az Árya Maitreya Mandala rend keleteurópai központjaként működött; mivel azonban a keleteurópai országokban lezajlott politikai rendszerváltást követően minden országban szabadon megszerveződhettek az egyes országok helyi buddhista közösségei, e funkciója feleslegessé vált és az egyház a nevét "Keleteurópai-ról" "Magyarországi" Árya Maitreya Mandala Egyházközösségre módosította. Az 1989-es magyarországi rendszerváltást követően az egyház helyzetét az új egyházjogi törvény határozta meg, melynek alapján a Fővárosi Bíróság a Buddhista Missziót 1990 július 3-án jegyezte be az egyházak és egyházi szervezetek nyilvántartásába.

Az egyház hitelveit tekintve magáénak vallja az összbuddhista hagyomány egyetemes tanításait. Ahogy a többi buddhista felekezetre, úgy a Buddhista Misszióra is igaz, hogy a többi felekezettől nem annyira hitelveiben, mint inkább a hitelvek megvalósítására alkalmazott sajátos vallásgyakorlási módszereiben tér el. Bár a buddhizmus nem vitatja a különböző isteni hierarchiák és a többi nagy világvallás kultuszának középpontjában álló egy Istennek a létezését, az emberi problémák megoldásában és az üdvözülés keresésében az emberi erőfeszítésnek tulajdonít nagyobb szerepet. A végső valóságot alapvetően szelleminek vallja, annak természetét azonban szavakban kifejezhetetlennek véli és ezért leírásával nem foglalkozik. Helyette a hangsúlyt annak az útnak a megismertetésére helyezi, amely az embert e végső valóság közvetlen tapasztalati megismeréséhez eljuttathatja. Az i.e. VI. század körül élt vallásalapító, a történeti Buddha a buddhista hívők számára olyan példakép és eszmény, aki a saját életével és szellemi teljesítményével igazolta tanításainak helyességét és az általa meghirdetett út járhatóságát.

A buddhista hitelvek legáltalánosabb megfogalmazása az ún. Négy Nemes Igazság. Az első ezek közül a létezés tökéletlen voltát, romlottságát, rongáltságát állapítja meg, ami az élőlények életében mint a szenvedés (születés és halál, betegség és megöregedés, célok meghiúsulása és veszteségek stb.) elkerülhetetlensége jelentkezik. A második Nemes Igazság e romlottság okait tárja fel: a buddhista tanítás szerint az élet nem kielégítő minőségéért maga az ember felelős, a létezés romlottságát az ember saját erkölcsi és tudati romlottsága idézi elő. Ezek közül a legfontosabbak a tudatlanság – a valóság téves megítélése, a hamistudat, a illúziók által vezérelt szemlélet –, a mohó szerzési-, birtoklási és élvvágy, az önzés, valamint a gyűlölet és agresszió. A harmadik Nemes Igazság hitelve szerint mivel a romlottság gyökerei az emberi tudatban rejlenek, az emberi tudat átalakításával, erkölcsi és megismerésbeli megtisztításával a létezés romlottsága megszüntethető, és az ember őseredeti, üdvözült élete helyreállítható. A buddhista hit szerint azonban a tudatnak ezt az átalakítását és megtisztítását alapvetően mindenki csak saját maga tudja végrehajtani, bár ehhez külső segítséget – elsősorban tanítás formájában – kaphatunk, és mások számára magunk is nyújthatunk. A tudat átalakításának útját a negyedik Nemes Igazság mutatja meg: ez az ún. Nemes Nyolcrétű Ösvény, amely minden buddhista vallásgyakorlási módszer alapját képezi. Összetevői (1) a tökéletes megismerés; (2) a vallási és szellemi értelemben helyes célkitűzés; (3) az erkölcsileg és szellemileg kifogástalan beszéd (pl. hazugság és rágalmazás kerülése, lényegre törő és mindig az igazságot megfogalmazó beszéd stb.); (4) a kifogástalan cselekvés (pl. a más élőlényeknek való nem ártás, az erőszak kerülése, mások javainak el nem vétele, erkölcstelen magatartás kerülése, a tudat tisztaságát romboló alkohol és kábítószer kerülése stb.); (5) az erkölcsileg kifogástalan és a szellemi törekvéseinkkel összhangban lévő életmód megvalósítása; (6) a helyesen alkalmazott vallásgyakorlási módszerek és erőfeszítés; (7) a teljes éberség, a tudat tisztaságának és a valóság torzításoktól és illúzióktól mentes felismerésének a kifejlesztése sajátos meditációs módszerekkel; (8) a tökéletes koncentráció, a tudat szétszórtságának megszüntetése, ami lehetővé teszi a hatékonyabb megismerést és a végső valóságra történő ráébredést.

A buddhista hagyomány fő áramlatai közül a Buddhista Misszió az ún. mahájána, vagy "nagy hordozó" útját követi. Ennek leglényegesebb vonása a létezés teljességét magába foglaló egészleges szemlélet, vagyis az a felismerés, hogy a világban minden mindennel összefügg, s az egyéni üdv csak a létezés egészébe ágyazottan, a közösség boldogulásával párhuzamosan érhető el. Ez az iskola éppen ezért fokozott súlyt helyez a világban és a társadalomban való aktív, jobbító részvételre; tartózkodik azonban az eszmei térítési szándéktól, s törekvéseit a belátáson, együttérzésen és segítőkészségen keresztül látja megvalósíthatónak. Beállítottságuknak megfelelően a mahájána iskolák az egyéni meditációs módszerek mellett nagyobb teret adnak a vallásgyakorlás közösségi formáinak: a szertartásoknak, az együttes gyakorlásnak, a hitvallást tömören kifejező szimbólumok és képi ábrázolások alkalmazásának, a szakrális szövegek recitálásának stb.

A Buddhista Misszió fő szertartása az ún. rendi púdzsá. Ez olyan összetett rituális cselekmény, amelynek eszközei és motívumai szimbolikusan kifejezik és lejátsszák a buddhista szellemi út lényeges mozzanatait és annak megvalósítására ösztönöznek. Egyben hála- és tiszteletadás a vallási tanítást kinyilatkoztató megvilágosodottaknak és szenteknek. A púdzsá rituális részét a tanítás ősi szövegeinek recitálása, valamint csendes meditáció követi. A púdzsá a buddhista tan első kinyilatkoztatásának ősi nyelvein, szanszkrit és páli nyelven zajlik. Egyéb fontos szertartások még a vallási törekvések megerősítését szolgáló ún. menedékvétel; a testi-lelki-tudati megtisztulást szimbolikus eszközeivel elősegítő Vadzsraszattva-gyakorlat; az önzetlenség, lemondás és odaadás kifejlesztését szolgáló Mandala-felajánlás; tiszteletadó szertartás a szellemi tanításokat továbbadó mestereknek; valamint speciális szertartások egyes szellemi képességek fejlesztésére. A rendi púdzsá, valamint a szertartásokban szereplő néhány szakrális idézet kivételével a szertartások rendszerint magyar nyelven zajlanak.
A buddhista célkitűzésből és hitelvekből következően a vallásgyakorlásban az egyéni meditációk, imádságok és erkölcsgyakorlat a meghatározó: minden hívőnek elsősorban önmaga tökéletesítésén kell fáradoznia. A közös gyakorlásban rejlő ösztönzőerőt azonban az egyház rendszeres közösségi rendezvények, szertartások, együttes meditációk szervezésével igyekszik kihasználni.

Az egyház legfontosabb jelképei a Dharma-kerék és a kettős gyémántjogar. A Dharma-kerék a buddhista tan mindent átható voltát és mindenki számára való elérhetőségét jelképezi; nyolc küllője a Nemes Nyolcrétű Ösvény egyes gyakorlatainak felel meg. Az egymást keresztező kettős gyémántjogar a megvilágosodó tudat bölcsességének, valamint a világban működő tevékeny, segítő együttérzésnek és szeretetnek az egységét szimbolizálja. Az egyházi ünnepek közül a legfontosabbak a Buddha születése és megvilágosodása emlékének szentelt kora tavaszi Vészákh ünnep, valamint az eljövendő Buddha – a visszatérő világosságot és szeretetet megszemélyesítő Maitréja – ünnepe, a téli napforduló tájékán.

facebook

Láma Anagarika Govinda életrajza

Láma Anagarika Govinda életrajza

Eredeti neve Ernst Lothar Hoffmann, született 1898. május 17-én Waldheimben (Németország), elhunyt 1985. január 14-én Mill Valley-ben (Kalifornia, USA). Buddhista filozófus és tanító, festőművész és költő. Gyermekkora óta tanulmányozza a nagy világvallásokat. Filozófiai tanulmányok a Freiburgi Egyetemen. 1920-1928 között Kaprin él egy művészkolónián, itt kezd el meditálni és itt festi első képeit. Közben archeológiai kutatásokat végez Nápoly és Cagliari környékén, valamint Észak-Afrikában a tumuli sírokról.

1928-ban Ceylonba utazik és buddhista szerzetes lesz Ven. Nyanatiloka Mahathera vezetése alatt. Intenzív páli és Abhidhamma tanulmányokat folytat Ceylonban és Burmában. 1931-től 1937-ig buddhista filozófiát, pszichológiát és archeológiát tanít különféle indiai egyetemeken, t.k. Shantiniketánban, Patnán, Allahabadban, Benáreszben. 1935-45 között a "Nemzetközi Buddhista Egyetemi Társaság" főtitkára.

1931-ben, Dardzsilingben találkozik tibeti mesterével, Tomo Geshe Rinpoche-vel, aki beavatja őt a mahájána és a vadzsrajána buddhizmus hagyományába. Tibeti nyelvi tanulmányokat folytat. 1933. február 14-én, az indiai Dardzsilingben megalapítja az "Árya Maitreya Mandala" buddhista közösséget azzal a célkitűzéssel, hogy hidat építsen kelet és nyugat szellemisége között.

1932-től 1938-ig kutatóexpedíciókat vezet és zarándokutakat tesz Sikkimbe, a tibeti Chumbi völgybe és Dél-Tibetbe. A 2. világháború évei alatt internálják. 1947-től 1949-ig újabb expedícók Dél-, Közép- és Nyugat-Tibetbe (”Tsaparang-expedíció”). 1955-től a Himalája lábánál lévő Almorában (Kasar Devi Ashram) telepedik le és itt írja meg életművét.
1952-ben az indiai Sanchiban létrehozza az Árya Maitreya Mandala nyugati ágát, amelyhez 1956-ban a Magyarországi Buddhista Misszió is csatlakozik.

1960-tól nagy előadókörutakat tesz Európában, az USA-ban és Japánban, valamint a világ más országaiban. 1978-tól haláláig főleg az USA-ban él. Műveit eredetileg angol és német nyelven írta, később azokat számos más nyelvre, részben magyarra is lefordították.

Kiállításai: Kalkutta 1934, Allahabad és Lucknow 1936, Delhi 1939, Kalkutta 1945, Bombay 1946, Basel és Bonn 1977, Stuttgart 1984, Konstanz 1996.

Könyvei: Die Grundgedanken des Buddhismus (Leipzig 1920), Rhythmische Aphorismen (Dresden 1926), Gedanken und Gesichte (Dresden 1927), Abhidhammattha Sangaha – Ein Compendium buddhistischer Philosophie und Psychologie (München 1931), Art and Meditation (Allahabad 1936), Die psychologische Haltung der frühbuddhistischen Philosophie (Allahabad 1939), Stupa Symbolism (Allahabad, London 1940), Grundlagen tibetischer Mystik (1956), Der Stupa -Psychokosmisches Lebens- und Todessymbol (1976), Mandala - Gedichte und Betrachtungen (1961), Der Weg der weißen Wolken (1966), Schöpferische Meditation und multidimensionales Bewußtsein (1977), Die innere Struktur des I Ging (1981), Buddhistische Reflexionen (1983), Lebendiger Buddhismus im Abendland (1986).

Magyar fordításban: A fehér felhők útja (1983/2009), OM MANI PADME HUM, A Vajrayána misztika a hat szent szótag ezoterikus tanai alapján (1984), A buddhista sztúpa pszicho-kozmikus szimbolikája (1986), A korai buddhista filozófia lélektani attitűdje (1993)

facebook

Közösségünk

A Buddhista Misszió közössége

A Buddhista Misszió közössége

A Magyarországon működő Buddhista Misszió tagjai ugyanolyan mindennapi életet élnek, mint a legtöbb ember. Ebbe igyekeznek beilleszteni a meditációkon és elvonulásokon tanultakat. A diáktól a nyugdíjasig minden életkorú, rendű és rangú tagunk van. Ez is mutatja, hogy mindannyiunkban van valami közös. Szívünk mélyén mindannyian vágyunk az élet megértésére, a mélyebb-magasabb igazságok tanulmányozására. Vagy egyszerűen csak jobbá szeretnénk tenni életünket.

Sokan merő kíváncsiságból fordulnak a buddhizmus felé, mások segíteni akarásból vagy jó szándékból. Néhányan megmagyarázhatatlan vonzódást éreznek a Kelet iránt, és ezért jönnek hozzánk. Vagy elolvasnak egy könyvet, és ez kelti fel bennük a bizalmat a tanítások iránt.

Sokan világmegváltó szándékkal érkeznek, de aki megérti a Buddha tanításait, hamar rájön, hogy ennek a jobbító szándéknak a megvalósítását önmagunkon kell kezdenünk. Ez néhányunknak bizony nem könnyű feladat, ezt kár is lenne tagadnunk.

A Buddhista Missziót 1952-ben alapította Budapesten Láma Dharmakírti Dr. Hetényi Ernő. A Misszió 1957-ben csatlakozott a Láma Anagarika Govinda (1898-1985) által Indiában alapított Árya Maitreya Mandala Rendhez. Govinda Láma eredetileg a “kis szekér” buddhizmust tanulmányozó szerzetes volt Ceylonban. Később azonban, tibeti tanítók hatására áttért a mahájána ösvényre. Több expedíciót vezetett a nyugatiak számára akkoriban még nehezen megközelíthető Tibetbe. Itt számos nagy lámától nyert beavatást a gyémántút buddhizmus titkos tanításaiba. Fő tanítója Tomo Geshe Rinpoche volt. Ő bíztatta arra, hogy a tibeti vadzsrajána meditációkat a nyugati ember számára is megérthető és gyakorolható formába öltöztesse. A Rinpocse elérkezettnek látta az időt arra, hogy a tanítások Tibetből nyugatra vándoroljanak. Ehhez azonban érthetővé kellett tenni a nyugatiak számára idegenül ható szimbólumrendszereket, le kellett fordítani és meg kellett magyarázni a szent szövegeket, a rohanó nyugati világban is gyakorolható formát kellett adni azoknak. Rendünk szellemi vezetője, Ven. Vadzsramálá – aki Govinda Láma közvetlen tanítványa volt – rendszeresen tanít Magyarországon.

facebook

A Buddhista Misszió Egyházi Tanácsa

Az Egyházi Tanács tagjai, funkciói és elérhetősége

Vajramálá Sabine Thielow, rendfőnök, a közösség szellemi vezetője
          vajramala@gmail.com
Vijayavajra Máthé János, ügyvivő
          ugyvivo@buddhizmus.hu
Amoghavajra Hargitai Gábor, Tusita Meditációs központ vezetője
         amoghavajra@buddhizmus.hu
Uttamá Schindler Erzsébet, pénzügyi igazgató
         erzsebet.schindler@gmail.com 
Gítá Martos Virág, világi tagok képviselője
         martos.virag@gmail.com
Gópika Vermes Paula, rendtagjelöltek képviselője 
         paula.vermes@gmail.com 
Vajrapuspa Molnár Viktor, meghívott ET tag
         molnar2.viktor@gmail.com
Upáli Juhász Krisztián, meghívott ET tag  
         upali@buddhizmus.hu 
Dharmabódhi Sipos Zoltán, meghívott ET tag  
         dharmabodhi@buddhizmus.hu 

A Buddhista Misszió Szervezeti és Működési Szabályzatának Egyházi Tanácsra vonatozó paragrafusa

10. §        (1) A Buddhista Misszió legfőbb döntéshozó szerve az Egyházi Tanács.

              (2) Az Egyházi Tanács tagjai:

                   a) az ügyvivő;

                   b) a rendfőnök;

                   c) a gazdasági igazgató;

                   d) mindazok az aktív rendtagok, akik legalább tizenöt fős kisközösséget képviselnek;

                   e) a Buddhista Misszió által alapított regionális központok vezetői;

                   f) a Buddhista Misszió által alapított szerzetesi kolostorok vezetői;

                   g) a Buddhista Misszió által alapított oktatási intézmények vezetői;

                   h) a Buddhista Misszió által alapított jótékonysági intézmények vezetői;

                   i) a rendtagjelöltek közösségének egy a rendtagjelöltek által választott képviselője, aki nem rendtag;

                   j) a világi hívek közösségének egy, a világi hívek által választott képviselője, aki nem rendtag és nem rendtagjelölt;

                   k) mindazok a Buddhista Misszió közösségében fontos feladatkört ellátó személyek, akiket az Egyházi Tanács minősített többséggel a tagjai közé meghív.

              (3) Az Egyházi Tanácsban betöltött tagság megszűnik, ha

                   a) az egyházi tanácstag elhalálozik;

                   b) az egyházi tanácstag lemond egyházi tanácsi tagságáról;

                   c) az egyházi tanácstag nem tölti be többé azt a funkciót, amelynél fogva a (2) bekezdés szerint egyházi tanácsi tagságát elnyerte;

                   d) az Egyházi Tanács az illetőt fegyelmi vétség miatt, vagy a tanácsülésekről való rendszeres, egy évet meghaladó távolmaradás miatt tagjai sorából egyhangúlag kizárja.

                   e) az egyházi tanács meghívott tagjainak egyházi tanácsi tagsága egy évre szól és egy év elteltével automatikusan megszűnik.

              (4)             Az ügyvivő és a gazdasági igazgató egyházi tanácsi tagságának megszűnése maga után vonja az ügyvivői, illetve gazdasági igazgatói funkcióból történő felmentésüket is.

              (5) A rendfőnök egyházi tanácsi tagságának megszűnése esetén élete végéig a Buddhista Misszió tiszteletbeli rendfőnöke marad, és tanácskozási joggal továbbra is jogosult részt venni az Egyházi Tanács munkájában. Szavazati jogát és egyéb funkcióit azonban az új rendfőnök gyakorolja.

              (6) Az aktív rendtagoknak legalább tizenöt közösségi tag aláírásával két évenként igazolniuk kell, hogy a Buddhista Misszió közösségén belül működő kisközösséget képviselnek. Egy közösségi tag aláírásával csupán egy egyházi tanácsi képviselőt támogathat; amennyiben több képviselő igazolását is aláírja, aláírását valamennyi képviselő esetében érvénytelennek kell tekinteni. Amennyiben a rendtag képviselői voltát két év elteltével nem igazolja ismételten, egyházi tanácsi tagságát automatikusan elveszíti. Amennyiben az illető rendtag lemond, vagy az Egyházi Tanács őt kizárja, az őt delegáló tizenöt közösségi tag jogosult a helyébe új képviselőt delegálni. Az új képviselő azonban maga is rendtag kell, hogy legyen.

              (7) A regionális központok, szerzetesi kolostorok, oktatási és jótékonysági intézmények vezetőinek egyházi tanácsi tagsága addig tart, amíg az adott intézmény vezetői feladatait ellátják. Amennyiben egyházi tanácsi tagságukról lemondanak, vagy őket az Egyházi Tanács onnan intézményvezetői feladatkörük érintetlenül hagyásával kizárja, jogosultak megbízni az adott intézmény egy rendtag vagy legalább 5 éve rendtagjelölt tag munkatársát, hogy az általuk vezetett intézményt az Egyházi Tanácsban képviselje.

              (8) A rendtagjelöltek, valamint a világi hívek közössége három évenként választja meg saját egyházi tanácsi képviselőjét, és a képviselő egyházi tanácsi tagsága mandátuma idejére (3 év) szól. Lemondása, vagy a közösségből történő kilépése esetén egyházi tanácsi tagsága automatikusan megszűnik és ilyenkor új választást kell tartani. Az új képviselő mandátuma megválasztásának időpontjától veszi kezdetét. Ugyancsak új képviselőt kell választani, ha a képviselő közösségi tagsági státusza megváltozik (világi hívek képviselőjének világi közösségi tagsága megszűnik, vagy rendtagjelöltté válik; rendtagjelölt kilép a közösségből, vagy rendtaggá avatják). Egyazon személy legfeljebb kétszer (összesen 6 évre) választható meg ugyanazon közösség egyházi tanácsi képviselőjének. A világi hívek, valamint a rendtagjelöltek közösségének választott képviselőit az Egyházi Tanács nem foszthatja meg egyházi tanácsi tagságuktól.

              (9) Az Egyházi Tanács tagjai az Egyházi Tanácsban végzett munkájukért külön illetményben, illetve tiszteletdíjban nem részesülhetnek. Kérhetik azonban az igazolt és indokolt költségeik megtérítését. A téríthető költségek körét és mértékét az Egyházi Tanács a gazdasági igazgató javaslata alapján határozatilag szabályozza.

              (10) Az Egyházi Tanács tagjait az ügyvivő veszi nyilvántartásba. Az ügyvivő ellenőrzi az egyházi tanácsi tagság feltételeinek teljesülését.

facebook

Teremtő látomások, avagy a Buddhista Misszió küldetésnyilatkozata

Amoghavajra: 

Teremtő látomások, avagy a Buddhista Misszió küldetésnyilatkozata

(A beszéd 2023. november 4-én hangzott el, közösségünk szülinapi ünnepségén. A vastag betűvel szedett szövegrészek a Küldetésnyilatkozat részletei, amelyből egyedül a még kidolgozás alatt álló Szevezeti felépítésünk című fejezet hiányzik.)

​​Mit jelent az, hogy küldetésnyilatkozat? Amikor pár éve hozzáláttunk ennek megfogalmazásához, a közös nyelven, angolul fogalmaztunk, és úgy neveztük:  Vision and Mission.

Mit jelent a vízió? Azt jelenti: Teremtő látomás. S miért van rá szükségünk? Minden tevékenységünk mögött egy vízió rejtőzik. A legapróbb mozdulatunkat is meghatározza az a kép, amit arról magunkban őrzünk. Minták ezek, amelyeket a tudat mélyén mindig magunkkal viszünk.  Honnan származnak ezek a víziók?  Milyen erővel bír egy ilyen vízió? Honnan van ez az erő? Elődeink hagyták ránk: szüleink, tanáraink, vezetőink, mestereink, vagy esetleg a tudat tiszta természetéből emelkednek fel?

Vannak kisebb látomások, amelyek épp csak addig élnek, amíg megiszunk egy kávét, és vannak olyanok, amelyek nemzedékeken átívelő, megannyi embert megmozgató erővel bírnak.  Látomásaink vezetnek bennünket miközben a tanulmányainkat végezzük, hogy orvos, művész, festő, villanyszerelő legyen belőlünk, és megeshet, hogy olyan erős a látomásunk, hogy az mások számára is inspirációforrássá válik.  A vajrayanában ismerjük jól a látomások erejét, tudjuk, hogy egy olyan kép, mint például Avalokitesvaráé, önmagában iránymutató lehet, hogy megvalósítsuk a megkülönböztetés nélküli együttérzést, és képessé váljunk arra, amire a nagy bódhiszattva képessé tette magát: hogy segítsége legyen minden lénynek.

Nem csak az egyénnek lehet ilyen vezérlő látomása, de a közösségeknek is, sőt, talán ki lehet jelenteni, hogy nem más tartja össze azokat, mint éppen egy közös látomás. 

Hogy mennyire fontos ennek a vezér-látomásnak a tudatosítása és megosztása, abból is láthatjuk, hogy minden valamirevaló mozgalomnak, cégnek, közösségnek van ilyen dokumentuma, amit azért tesznek széles körben elérhetővé, hogy minél többen ismerjék, és képesek legyenek ezzel azonosulni. 

Ennek a közös látomásnak a tudatosítása, szavakba öntése volt a célunk, amikor a közösségünk Küldetésnyilatkozatán elkezdtünk dolgozni. Tehát tudatosítása, újra felfedezése, és szavakba öntése valaminek, ami már rég megvolt, de amiről éppúgy meg tudunk feledkezni, mint ahogy elfelejtjük meglocsolni a virágainkat. És ahogy a virág elszárad ha nem öntözzük, a víziónk is háttérbe szorul, átveszi a helyét valami más. Olyasmi, amit éppen fontosnak és sürgősnek érzünk. És így az életünk szétaprózódik a Tízezer Dolog Világában. A látomás újrafelfedezése az erőinket ismét a legfontosabb, legnagyobb cél irányába állítja. 

A küldetésnyilatkozat egyben önmeghatározás is – mert tudnunk kell, hogy mi az, ami miatt itt vagyunk, mit és miért teszünk, honnan jöttünk és hová tartunk. Valami ide vonzott bennünket. És mi szeretnénk tudni, hogy mi is volt az az erő. Persze, azt mondjuk, hogy ez” karmikus kapcsolat”, de honnan származik ez a karmikus kapcsolat? Ebben a szövegben a forrást úgy fogalmaztuk meg: “gyökereink”.

Honnan jön egy-egy vízió? Ahogy minden élő jelenségnek, a látomásoknak is van eredete, fejlődéstörténete.  Honnan fakad a mi közösségünk látomása? 

Talán ez magának a történeti buddhának, Gotama Sakyamuninak a látomásából fakad, amelyben Ő meglátta és megvalósította minden szenvedés megszüntetését és a halál legyőzését. MIndannyian ismerjük a történetét, de nem lehet elégszer ismételni: a szenvedés megtapasztalása hívta életre benne azt a látomást, hogy mivel a szenvedés egyetemesen érint mindenkit, semmi sem lehet fontosabb, mint megnyitni a halhatatlanság kapuját mindenki számára. Egy ekkora vállalkozásba nem foghat valaki anélkül, hogy biztosan tudná: ez, bár roppant nehéz, mégis lehetséges. 

Megvilágosodását követően a környezete számára kézzelfogható tapasztalattá vált az, hogy a szenvedés leküzdhető. A Buddha élete a tanítványok sok-sok nemzedéke számára vált követendő mintává, példává. Olyan képpé, amely nem csupán ábránd, de valóban gyakorlatba ültethető életmodell. Út, amelyen haladva a megszabadulás elérhető. 

De talán azt is mondhatjuk, hogy ez a látomás még ősibb, sőt, talán időtlen. Lehet, hogy a tudat eredeti megvilágosodott természetéből fakad. S amikor mi inspirálva érezzük magunkat egy-egy ilyen látomásról hallván, azt történik, hogy a lényünk legbelső, tiszta természete talál e képekben önmagára. Hívást érzünk, hogy efelé a látomás felé mozduljunk, ebben az irányban változzunk. 

Maga a történeti Buddha is ezt a hívást hallotta meg, amikor elhatározta, hogy legyőzi a halált. 

Ezután sok-sok évszázad telt el, míg tibetben Tomo Geshe Rinpochét olyannyira inspirálta az eljövendő buddha, Maitreya látomása, hogy ezt másokkal megosztva sokakban elültette ennek a víziónak a csíráját. Így vert gyökeret Lama Anagarika Govinda tudatában is ez a látomás, ami a felébredés erejével bíró bölcs szeretet megvalósítására ösztönöz. A jövőbe tekint és meglátja minden lényben a megszabadulás lehetőségét és ennek a felébresztő szeretetnek a fontosságát. 

 

1 Gyökereink

Az Ārya Maitreya Maṇḍala Rend nemzetközi vajrayāna közösséget, Láma Anagarika Govinda alapította 1933-ban az indiai Dardzsilingben; létrejöttét Tomo Geshe Rinpoche azon víziója inspirálta, amely előrevetítette az eljövendő buddha, Maitreya megvilágosodott tevékenységét.

Tudnunk kell, miért épp itt vagyunk, és miért nem máshol.  Ennek lehetnek racionális okai, és lehetnek észérvekkel megmagyarázhatatlanok. Talán csak érezzük, hogy valami különös kapcsolat, erő miatt itt a helyünk, de nem feltétlenül tudjuk megfogalmazni ezt.  Érezzük, hogy a jelenlétünkkel olyasminek a részeseivé válunk, amiben otthon érezzük magunkat.  Együtt vagyunk olyanokkal, akiket hasonló szelek fújtak ide, hasonló hívás, hasonló látomás mozgat. Társainkkal olyan kört - mandalát - formálunk, amelyet összetart egy kép, amit eszményképnek is nevezhetünk.  Tisztában vagyunk azzal, hogy ebben a pillanatban még egyáltalán nem valósítottuk meg mindazt a tökéletességet, amely felé esetleg törekszünk, de a törekvéseinknek közös az iránya és ezért képesek lehetünk egymást ebben támogatni. 

A mandala olyan kör, amelyet az jellemez, hogy védett minden világi szennyeződéstől - ezt szolgálják a különböző védőgyűrűk: tűz, vajra, lótusz, stb. Ezeken a védőgyűrűkön belül csak tiszta minőségek, tiszta szándékok és tiszta gondolatok lehetnek jelen. Buddhák és bódhiszattvák.

A hétköznapjainkban ezt a tisztaságot meglehetősen ritkán tapasztaljuk. Be-beszűrődnek - a védőgyűrűkön - az önös érdekeink, mohóságunk, ellenszenvünk, és a közösségünk mandalajellegét ezért néha nem tapasztaljuk. Megesik, hogy a tekintetünk középpontjából kikerül ez az eszménykép, mert elvonja a figyelmünket a Tízezer Dolog. Ezért van szükség arra, hogy az eszményképünket újra és újra tudatosítsuk. Ezt szolgálják a rituálék, erre való a púdzsa és a szádhanáink. Ismét fel kell ébresztenünk magunkban a bizalmat önmagunk és a társaink végső lehetőségeiben, hogy az akadályokon, napi konfliktusokon felülemelkedve képesek legyünk újra együttműködni és egymást támogatni.

Maitreya a szeretet, bölcsesség és cselekvő együttérzés megtestesítője, és mi a gyakorlatainkkal ezeket a minőségeket szeretnénk kibontakoztatni, azért, hogy a világot olyan mandalaként tudjuk tapasztalni, amelynek középpontjában ezek állnak. 

2 Eszményképünk

Eszményképünk Maitreya Buddha megvilágosodott maṇḍalája, ami egyszerre testesíti meg a feltétel nélküli szeretetet, a bölcsességet és a cselekvő együttérzést. Ezeknek az erőknek a kibontakoztatásával kívánjuk megvalósítani a megszabadulást és megvilágosodást minden lény javára.

Egy olyan látomást ápolunk, amelyben magunkat és a társainkat efelé az ideál felé tartó gyakorlóknak látjuk. Nem hunyjuk be a szemünket természetesen és nem hitetjük el magunkkal, hogy akár mi magunk, akár a többiek már el is érték ezt a célt, de mindvégig igyekszünk úgy látni e közösség tagjait, mint akik dolgoznak magukon, hogy közelebb kerüljenek ennek az ideálnak a teljes megvalósításához. 

Épp ezért és ebben támogatjuk is egymást.  Tudjuk, mert a tanulmányaink és a gyakorlataink révén erről már meggyőződtünk, hogy bár ez az út nehéz és hosszadalmas, mégis van értelme haladni rajta.  Azzal is tisztában vagyunk, hogy a buddhista hagyomány itt még nem ágyazódott be a kultúránkba úgy, mint a távol keleten, és ezért óvatosan, körültekintően vizsgáljuk azt. Szemügyre vesszük minden megnyilvánulását, ahogyan az térben és időben felbukkant, hogy értsük azt, ami a kulturális egzotikum fátylai mögött, a rejtjelesnek tűnő szavak mögött húzódik.

Látomásunk középpontjában olyan gyakorló közösség áll, amelyet áthat a minden élő iránti tisztelet, szeretet, együttérzés, öröm és részrehajlástól mentes attitűd. Ez a közösség a felébredésünket támogatja, megnyitva szívünket és tudatunkat a teljes buddhista hagyomány mélységes kincsei felé.
 

Miért vagyunk a világon? Mi a célja és értelme ennek a közösségnek? Vagyis mi a

Küldetésünk?

Az elmondottak kijelölték a célt, most meg kell határoznunk azokat a lépéseket, amelyek közelebb visznek ehhez. Meg kell határoznunk, milyen eszközöket vetünk be ehhez. Figyelembe kell vennünk azt, hogy melyek a jelenkor nyugati társadalmában élő ember sajátosságai, lehetőségei és ezekhez kell igazodnunk. Ehhez kommunikálnunk kell egymással. Tudnunk kell egymásról, a valódi szükségleteinkről és igényeinkről. Kapcsolatban kell lennünk egymással, találkoznunk kell és használnunk kell minden eszközt ahhoz, hogy egymást inspirálni tudjuk. Ezért

Hálózatot hozunk létre a tanulást, a meditációt és meditatív elvonulásokatszolgáló központjainkból és közösségeinkből. 

Ezek a központok a Dharmatanulmányaink és a belső átalakulásunk helyszínei. Olyan helyekké kell tegyük ezeket, amelyekben ki tud alakulni a bensőséges, ellazult, támogató légkör. Azt szeretnénk, ha ide belépvén az emberek azt érezhetnék, mintha csak a legbelsőbb szívbéli szentélyükbe lépnének a legmélyebb meditációikban és imáikban.

E központokban és közösségekben az emberek otthonosan és biztonságban érezhetik magukat;

Követjük azt a hagyományt, amelyet az alapítók látomásukban kibontakoztattak, itt az elmélyült tanulmányokat támogatjuk, felismervén, hogy az intellektuális tudás éppoly fontos, mint a meditáció révén megérlelődő intuitív belátás. Ezért itt a közösség tagjai

szert tehetnek a Dharma mélyreható megértésére; kibontakoztathatják spirituális adottságaikat; gyarapíthatják belső erejüket; 

 

A Buddhát olyan orvoshoz hasonlítjuk, aki az útjára lép, azon haladó gyakorlókat kigyógyítja a szenvedést okozó mérgezésből. A úton való haladás megfogalmazható olyan módon is, hogy a lépéseinkkel az életenergiáinkat, időnket, testünket, szándékainkat, figyelmünket a felébredésnek a szolgálatába állítjuk. A cselekedeteink, beszédünk és a gondolataink megnyilvánulásai a valóságra való ráeszmélést segítik elő. Így tehát a közösségünk tagjai ebben a mandalában

megtanulhatják, hogyan tudnak a Dharma gyógyító bölcsességével összhangban élni és azt is, hogy miként támogathatnak másokat is ebben.

Olyan közösség vesz körül bennünket, amelynek tagjai már eljutottak a valóságuk mibenlétének a felismeréséhez, amennyiben észlelik a hétköznapi, megszokott, a kultúra és a média által sugallt világkép töredékességét, hamisságát, illuzórikus voltát. Felismerik, hogy önmagukon kell változtatniuk ahhoz, eszményibb életet élhessenek. Ezért

A közösség minden egyes tagja

• tanulmányokat folytat;

Felismerik, hogy van valami, amin ténylegesen dolgozhatunk ennek a célnak a megvalósítása érdekében, s ez nem más, mint a tudatunk. A tudatunk az a fókuszpont, ahonnan kiindulnak a gondolataink, vélekedéseink, szavaink és cselekedeteink. Ha a megismerő tudatot szennyeződések torzítják, akkor mindaz, ami ebből kiindul szintén szennyezett lesz, s ennek megfelelően szenvedéshez vezet. Ezért  a közösség tagja

• képezi a tudatát és gyakorolja az etikus viselkedést annak érdekében,hogy megvalósíthassa a benne rejlő legmagasabb szellemi potenciált,amely mentes a káprázattól, a gyűlölettől és a vágytól;

Ez a megtisztulási folyamat, amelynek során a tudatunk eredendően tiszta minőségét megvalósítjuk, valójában felfedezése ennek a tisztaságnak, ezért a közösség tagja 

• arra törekszik, hogy megismerje a tudatát, 

Megismerni a tudatot pedig egyet jelent azzal, hogy a gyakorló feltárja azokat az összefüggéseket, egyetemes erőket és szabályszerűségeket, amelyek e tudatban és a tudat által a világunkat teremtik pillanatról pillanatra. Ahelyett, hogy kifelé, a Tízezer Dolog Világába tekintene, a figyelmét annak forrására irányítja, 

hogy ezáltal mély bepillantást nyerhessen az élet törvényszerűségeibe, és abba, hogy melyek azok a feltételek, amelyek támogatják a szellemi fejlődését.

… mert tudjuk, hogy igazán ez az, ami számít. A világ nem más, a saját magunk által létrehívott feltételek összessége, amelyek éppúgy szolgálhatják az ezekben való elmerülést és a korlátok erősödését, mint azt, hogy ezekre a kötelékekre rálátva megszabaduljunk tőlük. Ezért tisztában vagyunk azzal, hogy e feltételeket mi magunk hozzuk létre és így felelősséget is viselünk ezekkel kapcsolatban.

A buddhista hagyományt a maga sokszínűségében méltányoljuk és minden megnyilvánulását olyasvalaminek tekintjük, ami a felébredést szolgálhatja. E formai sokféleség akár el is bizonytalaníthat, összezavarhat. Felmerülhet bennünk, vajon melyik hagyomány az “igazi”, s melyik tekintendő eltévelyedésnek? Hogyan lehetséges, hogy e tiszta filozófia ilyen látványosan különböző utakat, vallási megnyilvánulásokat bontakoztatott ki? Hogyan fésülhető össze a théraváda hagyomény a tibeti buddhizmussal, a zen a Tiszta Föld hagyományával, Amitábha buddha kultuszával? 

És ami a legfontosabb: hogyan hozható ez kapcsolatba a saját jelen élethelyzetünkkel? Hogyan tudnak ezek ma itt segíteni rajtunk? Hogy e zavart megszüntessük, 

• A közösség minden tagja tanulmányozza a buddhista filozófia különbözőmegközelítési módjait, és követi azokat az útmutatásokat, amelyeket ahagyományvonal mesterei adtak át a gyakorlatokkal kapcsolatban.

Együtt járjuk a megszabadulás útját. A szangha is a menedékünk. Ha ránézünk egy társunkra a közösségben, látnunk kell Maitreyát a másik szívében. Ezért most arra kérek minden jelenlevőt, hogy nézzen a mellette ülő társára, olyan módon, hogy mindenki a szemébe nézhessen valakinek. Addig forgolódjunk, amíg ez nem sikerül.

És tegyük fel a kérdést magunkban: látom a Buddhát a másikban? Ha nem, akkor gondoljunk arra, hogy a megvilágosodás csírája mindenkiben jelen van. A szívében mint egy kis bébibuddha. Próbáld ezt a Buddhababát látni a szív lótuszában. Vagy csak képzeld oda. És most hogy látod őt? (pár perces gyakorlat)

Közösségként (saṅgha-ként) arra törekszünk, hogy kommunikációnkat éscselekedeteinket a bölcsesség, a szeretet és az együttérzés elvei szerintalakítsuk, és a buddhista hagyományt a maga teljességében őrizzük meg. Támogatjuk, s arra ösztönözzük egymást, hogy leküzdjük korlátainkat és hogy ügyes módszereket alkalmazva, konstruktív módon, baráti légkörbenműködjünk együtt.

Benne élünk a világban, nem menekülünk el a világ nyüzsgése elől, hanem azt olyan terepnek tekintjük, amelyen gyakorolhatjuk a megszabadító szeretetet, együttérzést. A közösségünk tagjaként egy roppant értékes hagyomány örökösei vagyunk, amely a megszabadulást a sajátos módszereken és megközelítéseken keresztül sokak számára lehetővé teszi. Ezért

A társadalom aktív részeseként hozzáférhetővé tesszük a múlt és a jelen kiemelkedő mestereinek tanításait, legfőképpen gyökérgurunk, Láma Anagarika Govinda műveit.

A világot a mandala részének tekintjük, s mint ilyet szentnek, tisztának látjuk. A benne lakó lényekkel úgy bánunk, mint ahogy buddhákkal és bódhiszattvákkal bánnánk.Életünk a Földön ezért összeegyeztethető kell legyen ezzel az ideával. Viselkedésünk és attitűdjeink ennek az eszményképnek a kifejeződései. Ezért 

Arra törekszünk, hogy békében és harmóniában éljünk minden érző lénnyel, ennek érdekében olyan ügyes módszereket tanítunk, melyek alkalmasak a szenvedés leküzdésére. A társadalmi felelősségvállalás jegyében óvjuk a környezetet, a természeti erőforrásokat.

Mi, akik megismertük azokat a törvényszerűségeket, amelyek szenvedéshez vezetnek, s azokat, amelyek boldogságot, békét és szabadságoz hoznak, felelősek vagyunk azokért, akik ezt még nem látják. Ezért 

Tanítjuk a Dharmát azoknak az embereknek, akik

• meg akarják szabadítani magukat a szenvedéstől,

• meg akarják ismerni a tudat legbenső természetét,

• szolgálni akarják minden érző lény javát, valamint

• felfedezni, tanulmányozni, megőrizni, fejleszteni és alkalmazni akarják a buddhista tanításokat, látásmódot és módszereket.

Vagyis mindenkinek, aki erre nyitott és a megértésének megfelelő mélységben ők maguk is felelősséget kívánnak vállalni a többiekért. Nem erőltetjük rá a megértésünket azokra, akik erre nem kíváncsiak, de nem tartunk vissza “zárt markunkban” semmilyen tudást azok elől, akik szomjazzák a tudást.

Guruink szellemi örökségével összhangban a teljes buddhista ösvényt tanítjuk olyan integrált módon, amely egyaránt felöleli a tanulást, a meditációt és azok mindennapokban történő alkalmazását. Tevékenységeinket az egyetemes felelősséggel végzett szolgálat attitűdje hatja át. 

A világnak ezen a tájékán  a nyugati gondolatisággal és beállítottsággal nevelkedtünk, s ezt mindenképpen szem előtt kell tartanunk, amikor a Kelet hagyományait kívánjuk követni. 

Govinda láma példáját követve nemcsak hogy nem feledkezünk meg erről a fontos tényről, de a látókörünket tágító szemléletet, kritikai gondolkodásunkat, a modern tudományos eredményeket egyaránt bevetjük a saját szellemi gyakorlásunkban. Ebben magának a Buddhának a nyitottságát és önmagával szembeni kíméletlen őszinteségét tekintjük mértékadónak, amely lehetővé tette számára, hogy ismeretlen útra lépjen a saját tanulmányai során, miután kénytelen volt szembenézni a ténnyel, hogy korábbi mesterei által kínált szellemi eredmény nem hozta meg számára a kívánt beteljesedést.

Láma Anagarika Govinda szellemében a nyugati ember számára különösen alkalmas megközelítési módozatokat alakítunk ki, és ezekkel tanítjuk a vajrayāna hiteles gyakorlási módszereit. Ennek során integráljuk a nyugati természet- és bölcsészettudományok felismeréseit és módszereit, valamint a művészetet és az irodalmat is.

Legbecsesebb kincseink azoknak a megvalósított mestereknek az élő példái, amelyek felmutatják számunkra ennek az útnak a célját és az ehhez vezető lépéseket. Olyan megerősítő képek ők, akikhez fordulva új lendületet vehet a törekvésünk. E példaképek nélkül az út pusztán elméleti agyalás volna, aminek a hétköznapi életünkhöz az égvilágon semmi köze. Ezért az

Értékeink,

Inspiráló példaképeink: a buddhák és bodhisattvák; a múlt és a jelen megvilágosodott mesterei; gyökérgurunk, Láma Anagarika Govinda; és különösen Maitreya buddha, a megvilágosodott szeretet átalakító ereje.

Ha mégis elbizonytalanodunk, - ami egészen addig megtörténhet, amíg nem vagyunk tökéletesen megvilágosodva - lemerülünk, mint a mobiltelefonunk, s ekkor szükségünk van töltésre. 

Erőforrásaink:

• menedékünk a Buddhánál, a Dharmánál és a Saṅghánál,

akikhez fordulva e példaképek világítótoronyként szolgálnak a ködben. 

• Erőforrásunk a bennünk rejlő buddha-természet,

amiről egyelőre esetleg csak halvány sejtésünk van, de valahol érezzük, hogy valami mindennél valóságosabb dologról van szó. 

Ki is erőlködne élete végéig egy olyan eszmének a valóraváltásáért, amelynek realitásában egy kicsit sem képes bízni? Azért vagyunk itt most, mert pontosan érezzük, hogy ami felé törekszünk, az nem egy légből kapott gondolat, hanem nagyon is valóságos. 

A mahajána útját járjuk, felismervén, hogy a lényünk eltéphetetlenül összeköttetésben áll minden más lénnyel. Tudjuk, vagy sejtjük, hogy egy olyan nagy cél, mint amit a bódhiszattvák tűztek ki, nem valósítható meg egy hétvégi szeminárium során. Ha vége a képzésnek, a világba visszatérünk és a szomszéd ugyanúgy kellemetlenkedik, a kocsink tönkremegy, a ráncaink szaporodnak: a szamszára mindig szamszára marad. A bódhiszattva mégis az együttérzés és szeretet mellett dönt, még akkor is, ha látja, hogy minden jelenség álomszerű. Az elkötelezettség olyan vállalás, amelyet az ember akkor is visz magával, ha pillanatnyilag meginog. Ezért

• Erőforrásunk a bodhisattva-fogadalom iránti elkötelezettségünk,

Ehhez az elkötelezettséghez azonban módszerek kellenek. Eszközök, amelyek továbblendítenek benninket a mélyebb megértés felé. Ezért

• Erőforrásunk a guruk hagyományvonalainak beavatásai és áldásai, és

• a Láma Anagarika Govinda által alapított hagyomány.

Bár a lények sokfélék, sokféle problémával, háttérrel, nézettel, meggyőződéssel és hittel, 

Megadjuk a tiszteletet minden érző lénynek, mivel valamennyiük sajátja a veleszületett buddha-természet.

Tiszteletben tartjuk minden lény jogát arra, hogy törekedjen a végső boldogságra. Tiszteletben tartjuk, hogy a megszabaduláshoz különböző egyéni utak vezetnek.

 

Összegezve, a szemléletünk:

A transzformáció tantrikus ösvényén járunk, és minden jelenséget – legyen az akár külső, akár belső – úgy tekintünk, hogy azt a tudat hozta létre. Nem fordítunk hátat a világnak, ami így egyfelől lehetővé teszi számunkra, hogy tanuljunk és spirituálisan növekedjünk, másfelől azt, hogy felismerjük:

egymástól elválaszthatatlan a forma és az üresség, a bölcsesség és a módszer, a Saṃsāra és a Nirvāṇa. Ezt a célt szem előtt tartva gyakoroljuk a tudat képzését és az éber jelenlétet életünk minden területén, a gondolkodásban, az érzésekben, a világban való cselekvésben – egyéni és közösségi szinten egyaránt. Arra törekszünk, hogy tanuljunk a múlt hibáiból, és hogy a nem üdvös módon megkötött energiákat bölcsességenergiává alakítsuk át. Ennek során kizárólag a megszabadulás céljára összpontosítunk.

Szangháinkban bátorítjuk az önreflexiót; az önmagunkért vállalt felelősséget; a kritikai képességeket; és a szociális készségeket. Olyan módon tanítjuk a Dharmát, hogy az embereket inspiráljuk, kihívások elé állítsuk és képessé tegyük arra, hogy a felszabadulás útját járják, és mások javáért tevékenykedjenek. Spirituális közösségeinkbe mindenkit szeretettel fogadunk.

 

Szerző: 
Amoghavajra
facebook

Küldetésnyilatkozat

A Buddhista Misszió Magyarországi Ārya Maitreya Maṇḍala Egyházközösség és Rend Küldetésnyilatkozata

Önmeghatározás és küldetés 

 

Minden érző lény, akiknek száma oly végtelen, mint a tér, lelje meg a boldogságot és a boldogság okait!
Legyenek mentesek a szenvedéstől és a szenvedés okaitól!
Tapasztaljanak örömet, és teremtsék meg az öröm okait!
Legyenek mentesek a részrehajlástól, sóvárgástól és ellenszenvtől!
Tevékenykedjünk önzetlenül valamennyiükért, hogy mind megvalósítsuk az értékes, tökéletes, legmagasabb felébredést!

 

  1. Gyökereink

Az Ārya Maitreya Maṇḍala Rend nemzetközi vajrayāna közösséget, Láma Anagarika Govinda alapította 1933-ban az indiai Dardzsilingben; létrejöttét Tomo Geshe Rinpoche azon víziója inspirálta, amely előrevetítette az eljövendő buddha, Maitreya megvilágosodott tevékenységét.

  1. Eszményképünk

Eszményképünk Maitreya Buddha megvilágosodott maṇḍalája, ami egyszerre testesíti meg a feltétel nélküli szeretetet, a bölcsességet és a cselekvő együttérzést. Ezeknek az erőknek a kibontakoztatásával kívánjuk megvalósítani a megszabadulást és megvilágosodást minden lény javára. Látomásunk középpontjában olyan gyakorló közösség áll, amelyet áthat a minden élő iránti tisztelet, szeretet, együttérzés, öröm és részrehajlástól mentes attitűd. Ez a közösség a felébredésünket támogatja, megnyitva szívünket és tudatunkat a teljes buddhista hagyomány mélységes kincsei felé.

  1. Küldetésünk

Hálózatot hozunk létre a tanulást, a meditációt és meditatív elvonulásokat szolgáló központjainkból és közösségeinkből. E központokban és közösségekben az emberek otthonosan és biztonságban érezhetik magukat; szert tehetnek a Dharma mélyreható megértésére; kibontakoztathatják spirituális adottságaikat; gyarapíthatják belső erejüket; megtanulhatják, hogyan tudnak a Dharma gyógyító bölcsességével összhangban élni és azt is, hogy miként támogathatnak másokat is ebben.

A közösség minden egyes tagja

  • tanulmányokat folytat;
  • képezi a tudatát és gyakorolja az etikus viselkedést annak érdekében, hogy megvalósíthassa a benne rejlő legmagasabb szellemi potenciált, amely mentes a káprázattól, a gyűlölettől és a vágytól;
  • arra törekszik, hogy megismerje a tudatát, hogy ezáltal mély bepillantást nyerhessen az élet törvényszerűségeibe, és abba, hogy melyek azok a feltételek, amelyek támogatják a szellemi fejlődését.
  • A közösség minden tagja tanulmányozza a buddhista filozófia különböző megközelítési módjait, és követi azokat az útmutatásokat, amelyeket a hagyományvonal mesterei adtak át a gyakorlatokkal kapcsolatban.

Közösségként (saṅgha-ként) arra törekszünk, hogy kommunikációnkat és cselekedeteinket a bölcsesség, a szeretet és az együttérzés elvei szerint alakítsuk, és a buddhista hagyományt a maga teljességében őrizzük meg. Támogatjuk, s arra ösztönözzük egymást, hogy leküzdjük korlátainkat és hogy ügyes módszereket alkalmazva, konstruktív módon, baráti légkörben működjünk együtt.

A társadalom aktív részeseként hozzáférhetővé tesszük a múlt és a jelen kiemelkedő mestereinek tanításait, legfőképpen gyökérgurunk, Láma Anagarika Govinda műveit.

Arra törekszünk, hogy békében és harmóniában éljünk minden érző lénnyel, ennek érdekében olyan ügyes módszereket tanítunk, melyek alkalmasak a szenvedés leküzdésére. A társadalmi felelősségvállalás jegyében óvjuk a környezetet, a természeti erőforrásokat.

Tanítjuk a Dharmát azoknak az embereknek, akik 

  • meg akarják szabadítani magukat a szenvedéstől,
  • meg akarják ismerni a tudat legbenső természetét,
  • szolgálni akarják minden érző lény javát, valamint
  • felfedezni, tanulmányozni, megőrizni, fejleszteni és alkalmazni akarják a buddhista tanításokat, látásmódot és módszereket.

Guruink szellemi örökségével összhangban a teljes buddhista ösvényt tanítjuk olyan integrált módon, amely egyaránt felöleli a tanulást, a meditációt és azok mindennapokban történő alkalmazását. Tevékenységeinket az egyetemes felelősséggel végzett szolgálat attitűdje hatja át. Láma Anagarika Govinda szellemében a nyugati ember számára különösen alkalmas megközelítési módozatokat alakítunk ki, és ezekkel tanítjuk a vajrayāna hiteles gyakorlási módszereit. Ennek során integráljuk a nyugati természet- és bölcsészettudományok felismeréseit és módszereit, valamint a művészetet és az irodalmat is.

  1. Értékeink 

Inspiráló példaképeink: a buddhák és bodhisattvák; a múlt és a jelen megvilágosodott mesterei; gyökérgurunk, Láma Anagarika Govinda; és különösen Maitreya buddha, a megvilágosodott szeretet átalakító ereje.

Erőforrásaink:

  • menedékünk a Buddhánál, a Dharmánál és a Saṅghánál,
  • a bennünk rejlő buddha-természet,
  • a bodhisattva-fogadalom iránti elkötelezettségünk,
  • a guruk hagyományvonalainak beavatásai és áldásai, és
  • a Láma Anagarika Govinda által alapított hagyomány.

Megadjuk a tiszteletet minden érző lénynek, mivel valamennyiük sajátja a veleszületett buddha-természet.
Tiszteletben tartjuk minden lény jogát arra, hogy törekedjen a végső boldogságra.
Tiszteletben tartjuk, hogy a megszabaduláshoz különböző egyéni utak vezetnek.

  1. Szemléletünk

A transzformáció tantrikus ösvényén járunk, és minden jelenséget – legyen az akár külső, akár belső – úgy tekintünk, hogy azt a tudat hozta létre. Nem fordítunk hátat a világnak, ami így egyfelől lehetővé teszi számunkra, hogy tanuljunk és spirituálisan növekedjünk, másfelől azt, hogy felismerjük: egymástól elválaszthatatlan a forma és az üresség, a bölcsesség és a módszer, a Saṃsāra és a Nirvāṇa. Ezt a célt szem előtt tartva gyakoroljuk a tudat képzését és az éber jelenlétet életünk minden területén, a gondolkodásban, az érzésekben, a világban való cselekvésben – egyéni és közösségi szinten egyaránt. Arra törekszünk, hogy tanuljunk a múlt hibáiból, és hogy a nem üdvös módon megkötött energiákat bölcsességenergiává alakítsuk át. Ennek során kizárólag a megszabadulás céljára összpontosítunk.

Szangháinkban bátorítjuk az önreflexiót; az önmagunkért vállalt felelősséget; a kritikai képességeket; és a szociális készségeket. Olyan módon tanítjuk a Dharmát, hogy az embereket inspiráljuk, kihívások elé állítsuk és képessé tegyük arra, hogy a felszabadulás útját járják, és mások javáért tevékenykedjenek. Spirituális közösségeinkbe mindenkit szeretettel fogadunk.

 

 

facebook

Ven. Vajramālā

Ven. Vajramālā

2. Ven. Vajramālā

Sabine Thielow
Életrajz: 

Buddhista családban születik újjá, ami már gyermekként lehetővé teszi a számára, hogy megismerje az indiai és távolkeleti bölcselet tanításait. Különösen a buddhizmus különféle megnyilatkozási formái ragadják meg figyelmét, s több tanító mellett folytat buddhista gyakorlatot és tanulmányokat. Világi tanulmányait pedagógusként zárja. 1972-ben találkozik Láma Anagarika Govindával, aki a buddhizmus egyik első megismertetője volt nyugaton, s egészen annak 1985-ben bekövetkezett haláláig személyes tanítványaként marad mellette. Több éves kiképzést követően Govinda Láma 1983-ban vadzsrácsárjává (meditációs mesterré) nevezi ki, s egyben megbízza életművének és beavatási vonalának továbbvitelével. Ezt követően sok éven át folytat szervező- és oktatómunkát Németország egyik legrégebbi buddhista közösségében. Jelenleg is a németországi Überlingenben él, ahol a Mahákála Oktatási és Meditációs Központot vezeti.

Vajramálá varázslatos egyénisége a személyes találkozás meggyőző erejével, bármely elméleti tanításnál hitelesebben közvetíti számunkra a Buddha-Dharmában rejlő igazságot, a bölcsesség és a részvét egységét és erejét. Tanítása egyszerű és közérthető, mégis a megértés minden szintjén inspirál.

A Buddhista Misszió, a Magyarországi Árya Maitreya Mandala Egyházközösség Ven. Vajramálát vonalhordozójaként tiszteli.

facebook
facebook

Ven. Līlāvajra

Ven. Līlāvajra

3. Ven. Līlāvajra

Dr. Pressing Lajos
Életrajz: 

1953-ban Veszprémben születik újjá. Kora gyermekkora óta vonzódik a jóga, a buddhizmus és a keleti bölcselet tanításaihoz. Világi tanulmányait 1977-ben okleveles pszichológusként zárja; 1979-ben doktorál bölcsészetből az ELTÉ-n. Tíz évig praktizál az egykori Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézetben mint klinikai pszichológus. Kiképzést nyer különböző egyéni és csoportos pszichoterápiás módszerekben, 1983-tól maga is tevékenykedik, mint kiképző.

Az egykori Kőrösi Cs. Sándor Buddhológiai Intézetben folytatott ötéves tanulmányokat követően 1984-ben találkozik indiai tanítójával, aki több éven keresztül személyesen tanítja őt a tantrikus jóga egy figyelemreméltó, szokatlan fajtájára. Személyes meditációs élményei győzik meg a Buddha-Dharma mély igazságáról, ezért menedéket vesz, majd 1987-től teljesen a jóga és a buddhizmus felé fordul. Ettől kezdve a Buddhológiai Intézet jóga tanszékének vezetőjeként dolgozik dolgozik; 1988-ban szentelik a Magyarországi Buddhista Misszió papjává, ekkor kapja a Lílávadzsra nevet. Életvezetésével, előadói stílusával és rendkívüli felkészültségével hamarosan a magyarországi buddhizmus egyik meghatározó egyéniségévé növi ki magát.

1990-ben a németországi Überlingenbe költözik, ahol a gyémántút buddhizmust tanulmányozza és gyakorolja. Vajramálával együtt megalapítja a Mahákála Oktatási és Meditációs Központot. 1997-ben a magyarországi Buddhista Misszió ügyvivőjévé választják, ettől kezdve ingázik a két ország között. Ugyanebben az évben mesterétől Dharma-tanítói megbízást kap. A 2000-es évek elején újjászervezi a Buddhista Misszió oktatási tevékenységét, s vezetésével megépül Budapest első buddhista temploma. 2007-ben vonalhordozó meditációs mesterré (vadzsrácsárjává) szentelik.

Számos buddhista szútra és szertartásszöveg magyar nyelvre történő lefordításával jelentősen hozzájárul a magyar nyelvű buddhista kultúra kibontakoztatásához. Emellett tanítványai ösztönzésére fontos eredeti munkái is megjelennek könyvek és esszék formájában. Inspiratív, személyes belátást ébresztő előadási stílusa gyakran vonz nagy közönséget, akik számára tanítása különleges szellemi élményt jelent.

Könyvei: Meditáció és pszichoterápia -- a Saturnus archetyposa (1985); A Boldogság mint misztérium (Budapest, 1986/1993); A Yoga-meditáció sajátosságai Patanjali Yoga-Sutrái alapján (1986); Phoenix (1988); Hová tűntek a csodák? (Budapest 1994); Reggeli üldögélések (1995), Szellemi tanítások a magyar népmesékben I. Az égig érő fa (2009), Szellemi tanítások a magyar népmesékben II. Az élet vizet (2011).

facebook
facebook

Rev. Amoghavajra

4. Rev. Amoghavajra

Hargitai Gábor
Életrajz: 

1970-ben születtem a Nyilas jegyében.
Szüleimtől nem kaptam vallásos nevelést, ennek ellenére már fiatal koromban érdeklődni kezdtem a különböző szellemi utak iránt.
Egy barátom hatására kezdtem ismerkedni a meditációval s ezek a tapasztalatok arra ösztönöztek, hogy felkutassam e gyakorlatok gyökerét, eredetét. Így fordult figyelmem a keleti szellemi hagyományok felé.

A Buddha tanításával a tiszteletreméltó Lílávadzsra előadása révén kerültem kapcsolatba, s ez a találkozás egész életemet és szellemi utamat gyökeresen meghatározó eseménnyé vált. 1992 óta rendszeresen látogattam a Buddhista Misszió rendezvényeit és elvonulásait. 1996-ban formálisan is menedéket vettem és kértem felvételét a Magyarországi Arya Maitreya Mandala Egyházközösségbe, mint világi hívő. A Pindola nevet kaptam.

Úgy éreztem, felfogtam, mit jelentenek a hallott, olvasott tanítások szavai, de még nem tapasztaltam meg ezeket, ezért hét hetes magányos elvonulást tartottam a Maitréja Házban. Elvonulásom fő gyakorlata Vajrasattva tisztító meditációja volt.

1996-tól kezdtem szervezni Sopronban a közösséget. A téma iránt érdeklődőkkel heti rendszerességgel találkozhattunk. A megismerés és megértés vágya hajtott, és az, hogy ezeket a tapasztalatokat másokkal is meg tudjam osztani, s ebből alakult ki az, hogy meditációs foglalkozásokat vezettem és buddhista filozófiával kapcsolatos előadásokat tartottam. Így lett, hogy szervezni kezdtem a soproni buddhista közösségi életet.
A tiszteletreméltó Vajramala a közösségnek a Tusita Szangha nevet adta.

Három buddhista tárgyú fordításom jelent meg (ezekből kettőt Lílávadzsrával közösen fordítottunk) az Orient Press gondozásában: A buddhista ürességmeditáció fokozatai és a Különleges tudatállapotok a buddhizmusban címmel. Ezeket 2016-ban követte Asvagosha A Nagy Útba vetett bizalom felébresztése.

Elvégeztem a Buddhista Misszió Rendszerezett Buddhista Tanulmányok című, 6,5 évig tartó képzését. (Ennek a képzésnek tananyaga volt a mahajána filozófia tárgyalása kapcsán az utóbbi könyv.)

A Buddhista Misszió követeként 2005 óta veszek részt az Európai Buddhista Unió munkájában.
2006-ban rendtagjelölti fogadalmat tettem.
2009-ben a Buddhista Misszió részéről szervezője a soproni Kelet Fénye fesztiválnak, melyet hagyományteremtő szándékkal szerveztünk a soproni közösség fejlesztése céljából. Ebben a munkában feleségemmel, Gítá Martos Virággal együtt dolgoztunk, aki akkor egy művelődési ház szervezőjeként dolgozott.

2013-ban három hónapos magányos elvonulást tartottam a Vajrayogini sadhana elmélyítésére.
Ugyanebben az évben a Vészákh ünnepség keretében az Arya Maitreya Mandala rendtagjává avattak, s ekkor kaptam az Amoghavajra nevet.

2014-től lettem a Dharma - a nyugati buddhizmus lapja – a Buddhista Misszió kiadványának főszerkesztője.

2018. július 22-én Tiszteletreméltó Vajramala a dharmacharya – dharmatanító - címet adományozta.

Rendszeresen tartok szemináriumokat, előadásokat és meditációs foglalkozásokat Budapesten a Buddhista Misszió központjaiban.
A szegedi Csillag börtönben börtönmissziós szolgálatot végzek 2013 óta.

2018-ban Sopronban vásárolt egy házat a Buddhista Misszió meditációs központ céljából, jelenleg ennek a vezetői teendőit látom el.

Világi tanulmányaimat tekintve pedagógus, kommunikáció szakot végzett bölcsész vagyok. Házas, két gyermek apja.

Központ: 
Soproni Tusita buddhista templom
facebook

1970-ben születtem a Nyilas jegyében.
Szüleimtől nem kaptam vallásos nevelést, ennek ellenére már fiatal koromban érdeklődni kezdtem a különböző szellemi utak iránt.
Egy barátom hatására kezdtem ismerkedni a meditációval s ezek a tapasztalatok arra ösztönöztek, hogy felkutassam e gyakorlatok gyökerét, eredetét. Így fordult figyelmem a keleti szellemi hagyományok felé.

A Buddha tanításával a tiszteletreméltó Lílávadzsra előadása révén kerültem kapcsolatba, s ez a találkozás egész életemet és szellemi utamat gyökeresen meghatározó eseménnyé vált. 1992 óta rendszeresen látogattam a Buddhista Misszió rendezvényeit és elvonulásait. 1996-ban formálisan is menedéket vettem és kértem felvételét a Magyarországi Arya Maitreya Mandala Egyházközösségbe, mint világi hívő. A Pindola nevet kaptam.

Úgy éreztem, felfogtam, mit jelentenek a hallott, olvasott tanítások szavai, de még nem tapasztaltam meg ezeket, ezért hét hetes magányos elvonulást tartottam a Maitréja Házban. Elvonulásom fő gyakorlata Vajrasattva tisztító meditációja volt.

1996-tól kezdtem szervezni Sopronban a közösséget. A téma iránt érdeklődőkkel heti rendszerességgel találkozhattunk. A megismerés és megértés vágya hajtott, és az, hogy ezeket a tapasztalatokat másokkal is meg tudjam osztani, s ebből alakult ki az, hogy meditációs foglalkozásokat vezettem és buddhista filozófiával kapcsolatos előadásokat tartottam. Így lett, hogy szervezni kezdtem a soproni buddhista közösségi életet.
A tiszteletreméltó Vajramala a közösségnek a Tusita Szangha nevet adta.

Három buddhista tárgyú fordításom jelent meg (ezekből kettőt Lílávadzsrával közösen fordítottunk) az Orient Press gondozásában: A buddhista ürességmeditáció fokozatai és a Különleges tudatállapotok a buddhizmusban címmel. Ezeket 2016-ban követte Asvagosha A Nagy Útba vetett bizalom felébresztése.

Elvégeztem a Buddhista Misszió Rendszerezett Buddhista Tanulmányok című, 6,5 évig tartó képzését. (Ennek a képzésnek tananyaga volt a mahajána filozófia tárgyalása kapcsán az utóbbi könyv.)

A Buddhista Misszió követeként 2005 óta veszek részt az Európai Buddhista Unió munkájában.
2006-ban rendtagjelölti fogadalmat tettem.
2009-ben a Buddhista Misszió részéről szervezője a soproni Kelet Fénye fesztiválnak, melyet hagyományteremtő szándékkal szerveztünk a soproni közösség fejlesztése céljából. Ebben a munkában feleségemmel, Gítá Martos Virággal együtt dolgoztunk, aki akkor egy művelődési ház szervezőjeként dolgozott.

2013-ban három hónapos magányos elvonulást tartottam a Vajrayogini sadhana elmélyítésére.
Ugyanebben az évben a Vészákh ünnepség keretében az Arya Maitreya Mandala rendtagjává avattak, s ekkor kaptam az Amoghavajra nevet.

2014-től lettem a Dharma - a nyugati buddhizmus lapja – a Buddhista Misszió kiadványának főszerkesztője.

2018. július 22-én Tiszteletreméltó Vajramala a dharmacharya – dharmatanító - címet adományozta.

Rendszeresen tartok szemináriumokat, előadásokat és meditációs foglalkozásokat Budapesten a Buddhista Misszió központjaiban.
A szegedi Csillag börtönben börtönmissziós szolgálatot végzek 2013 óta.

2018-ban Sopronban vásárolt egy házat a Buddhista Misszió meditációs központ céljából, jelenleg ennek a vezetői teendőit látom el.

Világi tanulmányaimat tekintve pedagógus, kommunikáció szakot végzett bölcsész vagyok. Házas, két gyermek apja.

facebook

Upāli

Upāli

Upáli

Juhász Krisztián
Életrajz: 

Nevem Juhász Krisztián, 1976-ban jelentem meg ebben a világban.

Már fiatal koromban érdeklődtem a spiritualitás iránt, főleg tudományos oldalról. Először 1990-ben Vidzsajavadzsra testvérünk jóvoltából találkoztam a buddhizmussal.

1992-től két évig Thai Chi Chuan harcművészetet tanultam, amelynek révén kapcsolatba kerültem a Buddhista Misszióval. Ettől kezdve törekedtem a tanítások egyre mélyebb megértésére. A buddhizmusban a valóság kommunikálásának kristálytiszta tudása ragadott meg.

2000-ben értem meg a Menedékvétel fogadalmainak letételére. Tanítómtól ekkor kaptam az Upáli nevet. 2001-ben kezdtem el Szellemi Jóga tanulmányaimat Mesteremnél.

2007-ben tettem le a rendtagjelöltségi fogadalmat. 2008-ban az Egyházi Tanács tagjául választották, mint a rendtagjelöltek képviselőjét.

Először 2008-ban vettem részt a szatipatthána meditáció oktatásában, jelenleg a Tárá gyakorlókörben segítem a jelenlévők meditációját.

facebook
facebook

Cittajñāna

Cittajñāna

Cittajñāna

Simcsik László
Életrajz: 

1959-ben születik Miskolcon, ahol jelenleg is él.

1980-tól érdeklődése a keleti kúltúrák (hinduizmus, buddhizmus ) felé fordul.

1983 Baján műszaki főiskolát végez, vízellátás - csatornázás szakon.

1986 Menedékvétel az Arya Maitreya Mandala hagyományvonalban.

1989 Első találkozás Ven .Vadzsramálával, akiben Gyökérguruját tiszteli.

1992 Ven .Vadzsramálá vezetésével elkezd tantrikus gyakorlatokat végezni. Az ez évben alapított Maitreya Buddhista alapítvány egyik alapítója.

1993 A nagyhideghegyi elvonuláson leteszi a rendtagjelölti fogadalmakat.

2000 - 2005 között Ven. Vadzsramálá bevezeti a Vadzsjrajóginí tantrába.

2004 Budapesten bódhiszattva fogadalmat tesz. Rendi neve Kútadantáról Csittadnyánára változik.

2005 Ven. Vadzsramálától beavatást nyer a Maitréja szádhanába.

2005 Lam-rim tanulmányok végzése, vizsgákkal Ven. Lílávadzsra vezetésével.

2007 Miskolcon meditációs foglalkozásokat indít. Lílávadzsra inspirációja alapján.

facebook
facebook

Gopika

Gopika

Gopika

Vermes Paula
Életrajz: 

1983-ban születtem Budapesten.

Középiskolás koromban, egy tanárom hatására kezdtem érdeklődni a spiritualitás iránt. Tizenhat éves koromban kerültem kapcsolatba a buddhizmussal, akkor még a Gyémánt Út Buddhista Közösség budapesti csoportjában. A menedéknevem Gópiká lett.

2006-ban csatlakoztam a Buddhista Misszióhoz.

2009-ben tettem le a rendtagjelölti fogadalmat, és ugyanazon az elvonuláson kaptam meg a beavatást is Tárá Istennő szádhanájába Lílávadzsra testvérünktől.

2010-ben kezdtem el tartani a Pradnyápáramitá szemináriumot, amely a Szív Szútra tanítását fejtette ki.

2011-től ismét egy szemináriumot vezetek, ezúttal a korai buddhista filozófia témájában.

facebook
facebook

Kapcsolataink

Az Európai Buddhista Unió

Európai Buddhista Unió

A Buddhista Misszió, Magyarországi Arya Maitreya Mandala Egyházközösség az Európai Buddhista Unió (EBU) tagja. Az Európai Buddhista Unió nemzeti buddhista szövetségeket és buddhista szervezeteket magába foglaló európai ernyőszervezet. Az EBU víziójának középpontjában európai buddhisták olyan közössége áll, amely a buddhista eszméket és alapelveket az európai társadalom felé közvetíti.

Az 1975-ben Londonban megalapított EBU nyitott az Európában jelen levő valamennyi buddhista iskola és tradíció iránt, és a buddhista tanítások, valamint a szellemi barátságon és a sokféleséget méltányló együttműködés alapján kíván egységre lépni.

The Buddhist Mission, Hungarian Church of the Arya Maitreya Mandala is a member of the European Buddhist Union (EBU), the umbrella association of national Buddhist unions and Buddhist organisations in Europe. The EBU envisions a fellowship of European Buddhists, bringing Buddhist ideas and principles into European society. The EBU was founded in London in 1975, and is open to all schools and traditions of Buddhism in Europe wishing to unite on the basis of Buddhist teachings and work together in spiritual friendship and respect for diversity.

web: http://europeanbuddhism.org

facebook

Projektjeink

Dharma a börtönben

Dharma a börtönben

A Buddhista Misszió dharmatanítói tevékenységet indított a hazai büntetésvégrehajtási intézményekben

A börtönökben, fegyházakban büntetésüket töltő elítéltekkel több vallási felekezet folytat már régóta vallásgyakorlási foglalkozásokat, de a buddhista út rendszerezett tanulmányozására eddig nem volt lehetőség. Ezt a hiányt felismerve – és konkrét felkérésnek eleget téve – kezdődött el ennek kialakítása.

A Buddhista Misszió, annak ellenére, hogy a buddhizmus eredendően nem missziós tevékenységet folytató hagyomány, rendelkezésére áll mindazoknak, akik bármilyen szociális-, anyagi-, kulturális-, vagy vallási gyökerekkel érdeklődést mutatnak a Buddha tanítása iránt. Ez az érdeklődés, érthető módon, azokban is természetesen felmerülhet, akik a társadalom peremére szorultak, akik súlyosan ártó tetteik miatt elzárva kénytelenek tölteni az életüket. Ezeknek az embereknek több ponton is hasonló a helyzetük a Buddháéhoz, hiszen a szenvedést biztosan tapasztalják, ami az ifjú Sziddhártát arra sarkallta, hogy a spirituális keresés útjára lépjen; szeretnének megszabadulni a szenvedéstől és rendelkeznek azzal a veleszületett, őseredeti világossággal, aminek teljes megvalósítása, kibontakoztatása maga a megvilágosodás, a szenvedéstől való tökéletes megszabadulás.

A börtön, mint büntetés végrehajtási intézmény funkciója az, hogy az elítélt számára a büntetés kényszerítő erején keresztül világossá tegye az ártó tett következményeit, valamint, hogy az elrettentés lélektani eszközével élve átnevelje, hogy a kiszabadulása után soha többé ne forduljon újra olyan eszközökhöz, amelyek börtönbe juttatták. A Buddha nem a bűnös megbüntetését tartotta fontosnak, hanem a megtisztulást, megfordulást, a szokásoktól való megszabadulást, a belső átalakulást, ezek lehetőségét hangsúlyozta. Bűnös cselekedetekről beszélt, s ezeket elítélte, de nem bélyegezte meg azt az embert, aki ezeket megtette. Ennek köszönhetően még a hírhedt gyilkos Angulimala is, aki majd’ száz ember életét ontotta ki, képes volt ártó életmódjával szakítva a megszabadulás ösvényére lépni. Mikor a Buddha nevében bevisszük a börtönbe a Dharmát, ennek szellemében kell eljárnunk!

Az elítéltben a szenvedő embert látva, bármit is tett az illető, együttérzés ébred bennünk. Ez képezi az alapját a vele való közös munkának. Annak ellenére, hogy az elítélt ugyanazzal az alappal rendelkezik, mint maga a Buddha, azért néhány lényeges ponton jelentős hátrányban van a Felébredettel és a szabadon élő embertársaival szemben. A bezártság, a rideg környezet, a természetes szükségletek és vágyak kielégítésének akadályoztatottsága, a kényszer és erőszak mellett az elkövetett bűntett miatt érzett lekiismeretfurdalás nehezíti az élet teljességének megélését. Annak ellenére, hogy a börtönélet tulajdonképpen nem különbözik jelentősen egy szigorú szerzeteskolostor életétől, az a néhány különbség alapvetően akadályozza az elítéltet abban, hogy bezártságát lelkigyakorlatnak fogja fel. Ennek ellenére a börtönben is lehetséges intenzív lelki gyakorlatokat folytatni és azok segítségével jelentős belső átalakulás és szabadság élhető át. Erre példát adnak azok a tibeti szerzetesek, akik kínai börtönökben hosszú időt töltöttek el. Míg ezek a szerzetesek és apácák korábban, bebörtönzésüket megelőzően már megalapozták a lelki gyakorlataikat, a mi esetünkben általában ezt a munkát a legelejéről kell kezdenünk.

Ahogy már fentebb említettük, az első lépés a szenvedés tényének tudatosítása. Ez önmagában azonban nem jár együtt azzal az elhatározással, hogy buddhisták legyünk, ezért fontos hogy a Buddhista Misszió információs anyagai elérhetők legyenek a börtönökben levő elítéltek számára. Ezért a börtönkönyvtár számára könyveket és egyéb anyagokat biztosítunk. Ezek mutatják fel a megszabadulás első üzenetét. Mivel a személyes kapcsolat elengedhetetlen, a kezdeti érdeklődés felmerülésekor a tanítóink felveszik a kapcsolatot a börtön vezetőségével és ha van, börtönlelkészével, hogy a rendszeres látogatást megszervezhessük.

A börtönben élő emberek számára értékes lehetőség a vallási foglalkozásokon való részvétel, hiszen ilyenkor megtörhetik a hétköznapok nyomasztó monotóniáját, és olyan dolgokkal foglalkozhatnak, amelyek a lelki, szellemi épülésüket szolgálják, segítenek abban, hogy új életet kezdjenek.

Az általunk kínált buddhista vallási praxis hangsúlyos motívuma a buddhista út nem-szektás megközelítése. A hagyományvonalunkra amúgy is jellemző megközelítés ebben az esetben azért is jelentős, mert nem tudhatjuk, hogy az érdeklődő a buddhizmus melyik jellegzetes megnyilvánulási formájában találja majd meg a saját gyakorlási útját. Így a BuddhaDharma alapjaival, a Buddhától származó, minden buddhista közösség által elfogadott tanítások átadását tekintjük követendőnek. Mivel a saját hagyományvonalunk a buddhizmus gyémánt hordozójának, a vadzsrajánának a képviselője, ha erre kifejezett érdeklődés mutatkozik, természetesen lehetőséget nyújtunk arra is, hogy a gyakorlásnak azt az irányát folytassa az elítélt.

Az általános bevezetést követően 1 és 3 éves képzési programot ajánlunk az érdeklődőknek, amely során módszeresen végigvezetjük a résztvevőket a buddhista filozófia és meditációs gyakorlat lényeges pontjain. Ennek során megismerkednek azokkal a lehetőségekkel, amelyek a börtön falai között is megtapasztalhatóvá teszik a belső szabadság és feltételektől független boldogság elérésének lehetőségét. Megismerkedve az élet univerzális törvényszerűségeivel az életüket a valóság alapjára helyezve, illúziók fátylától mentesen, tudatosan, éberen élhetnek. Szabadulásukat követően ezek a tapasztalatok vélhetően nem múlnak el nyom nélkül, hanem éppen a megtapasztalt jótéteményei által a buddhista út akár élethossziglani gyakorlattá válhat számukra. Az együttérzés és szeretet gyakorlatai megváltoztathatják a gyakorló életfelfogását, rabtársakhoz való viszonyát, ezáltal a cella atmoszféráját. Ez olyan életminőség-változást eredményezhet, ami döntően meghatározza és értelmessé teszi a börtönben töltött éveket.

Úgy gondoljuk, hogy a buddhista út egyetemes karaktere és gyakorlatorientált beállítottsága kivételesen alkalmassá teszi arra, hogy a modern, kiábrándult, erkölcsi és spirituális válságban vívódó ember számára segítséget nyújtson. Különösen fontos és hasznos ez azok számára, akiket a társadalom a tetteik miatt megbélyegzett és kitaszított. A társadalomba való visszailleszkedés folyamatában elengedhetetlen, hogy önmagukat képesek legyenek a teljes életre alkalmasnak tekinteni, az életüket még büntetésük ideje alatt, a börtönben is értelmesnek, hasznosnak látni. A buddhista börtönmisszió célja és értelme éppen ebben áll.

Szerző: 
Amóghavadzsra
facebook
A weboldalunk cookie-kat használ azért, hogy a legmegfelelőbb szolgáltatást tudja nyújtani.
A weboldal további használatával jóváhagyod a cookie-k használatát.