Ven. Līlāvajra

1953-ban Veszprémben születik újjá. Kora gyermekkora óta vonzódik a jóga, a buddhizmus és a keleti bölcselet tanításaihoz. Világi tanulmányait 1977-ben okleveles pszichológusként zárja; 1979-ben doktorál bölcsészetből az ELTÉ-n. Tíz évig praktizál az egykori Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézetben mint klinikai pszichológus. Kiképzést nyer különböző egyéni és csoportos pszichoterápiás módszerekben, 1983-tól maga is tevékenykedik, mint kiképző.

Az egykori Kőrösi Cs. Sándor Buddhológiai Intézetben folytatott ötéves tanulmányokat követően 1984-ben találkozik indiai tanítójával, aki több éven keresztül személyesen tanítja őt a tantrikus jóga egy figyelemreméltó, szokatlan fajtájára. Személyes meditációs élményei győzik meg a Buddha-Dharma mély igazságáról, ezért menedéket vesz, majd 1987-től teljesen a jóga és a buddhizmus felé fordul. Ettől kezdve a Buddhológiai Intézet jóga tanszékének vezetőjeként dolgozik dolgozik; 1988-ban szentelik a Magyarországi Buddhista Misszió papjává, ekkor kapja a Lílávadzsra nevet. Életvezetésével, előadói stílusával és rendkívüli felkészültségével hamarosan a magyarországi buddhizmus egyik meghatározó egyéniségévé növi ki magát.

1990-ben a németországi Überlingenbe költözik, ahol a gyémántút buddhizmust tanulmányozza és gyakorolja. Vajramálával együtt megalapítja a Mahákála Oktatási és Meditációs Központot. 1997-ben a magyarországi Buddhista Misszió ügyvivőjévé választják, ettől kezdve ingázik a két ország között. Ugyanebben az évben mesterétől Dharma-tanítói megbízást kap. A 2000-es évek elején újjászervezi a Buddhista Misszió oktatási tevékenységét, s vezetésével megépül Budapest első buddhista temploma. 2007-ben vonalhordozó meditációs mesterré (vadzsrácsárjává) szentelik.

Számos buddhista szútra és szertartásszöveg magyar nyelvre történő lefordításával jelentősen hozzájárul a magyar nyelvű buddhista kultúra kibontakoztatásához. Emellett tanítványai ösztönzésére fontos eredeti munkái is megjelennek könyvek és esszék formájában. Inspiratív, személyes belátást ébresztő előadási stílusa gyakran vonz nagy közönséget, akik számára tanítása különleges szellemi élményt jelent.

Könyvei: Meditáció és pszichoterápia -- a Saturnus archetyposa (1985); A Boldogság mint misztérium (Budapest, 1986/1993); A Yoga-meditáció sajátosságai Patanjali Yoga-Sutrái alapján (1986); Phoenix (1988); Hová tűntek a csodák? (Budapest 1994); Reggeli üldögélések (1995), Szellemi tanítások a magyar népmesékben I. Az égig érő fa (2009), Szellemi tanítások a magyar népmesékben II. Az élet vizet (2011).