Kedves Sangha-testvérek, Barátaim!
Amikor kedden reggel kinéztem az ablakon, a felhőtlen kék égen sütött a nap, és bár még hideg volt a levegő, a napsütés hamar kellemes meleget hozott. Esős napokon könnyen elfelejtjük a felhők felett mindig jelenlévő tiszta, ragyogó kék eget, és hagyjuk, hogy a kinti borongós hangulat hasson ránk. Hasonló a helyzet a bolygónkon zajló jelenlegi katasztrófahelyzetekkel, háborúkkal, klímaváltozással, közelgő betegségekkel, veszélyeztetett életkörülményekkel és társadalmi megrázkódtatásokkal. Reagálhatunk ezekre a vérmérsékletünktől függően félelemmel, csüggedéssel, kétségbeeséssel vagy felháborodással és haraggal, de ahelyett, hogy hagynánk, hogy ezek megbénítsanak, vagy rezignálttá tegyenek, kapcsolódhatunk a bennünk lévő világossághoz és bölcsességhez is, és válaszokat kereshetünk e nehéz időszak sürgető kérdéseire.
Sok ember számára olyan időszak az év vége, amikor visszatekintenek az elmúlt évre, és felteszik maguknak a kérdést, hogyan akarják alakítani a következő évet. Vajon az óév és az újév közötti sötét esték nem a legmegfelelőbb alkalmak az ilyen elmélkedésekhez? A sötét és a csend olyan ötletek és döntések érlelődését segítheti elő, amelyek szükséges változásokat indítanak el. Az újév fokozatosan hosszabb napjai emlékeztessenek bennünket arra, hogy mi is fellobbanthatjuk a szeretet és az együttérzés belső fényét minden lény iránt.
Tiszta szívemből kívánok boldog, áldott karácsonyt, szabadidőt az igazán fontos dolgokra és kellemes együttlétet a barátokkal, családdal.
A szeretet hozzon békét az emberek szívébe!
Vajramālā, Mandalācāryā