A Buddhák étke

Az elvonulás utolsó estéjén a Malompark közös étkezőhelyiségében külsős, nem a csoportunkhoz tartozó vendégek számára terített asztalt találtunk. A konyhában véletlenül akadt meg egyik társunk szeme egy kis papírlapon, rajta a konyhai dolgozóknak szánt instrukció: „Azt eszik, amit a buddhák.”
Ez a kis mondat sokféle gondolatot, érzést indított el bennem.

Először egy kedves belső mosolyt: aki buddhista gyakorló, az még nem Buddha, a cédula írója ezt nyilván nem tudta. De milyen hízelgő, hogy valaki buddhának nevez minket... Ő nem tudja, hogy mi nem vagyunk buddhák, vagy mi nem tudjuk, amit ő már tud? Ki nem ismer fel kit? Ezzel sikerült is körbejárnunk a mandalát.
Egyébként rögtön az elvonulásunk elején tiszteletreméltó Vadzsramálá azt kérdezte tőlünk, hogy mi akadályoz bennünket abban, hogy Buddhák legyünk?
A válaszadáshoz mind az öt elem a segítségünkre sietett az elvonulás idején. Hol rendőrautó szirénázása, hol mennydörgés, villámlás, vagy éjszakai kutyaugatás, Margit lekvárjai, hőség, robajló repülőgép zúgása. Különböző formákban, mindig a legjobbkor, hogy megfelelően demonstrálják a tanításokat. Az „égbe” vezető meditatív lépcsőről nem is beszélve. Naponta többször leküzdendő akadály volt, hogy a második emeleten levő szertartásterembe eljussunk a malom tetején, ahol a tanításokban részesültünk.

Ahogy az öt Tathágata mandalájába sem könnyű bejutni.

A csoport fele már részt vett korábban a 2006-2007-ben tartott sorozaton, amikor hétvégi szemináriumok keretében jártuk körbe a mandalát. A csoport másik fele számára újdonság volt a tantrikus tanítás.

Vadzsramálá mesteri módon építette fel a gyakorlást. A nap kezdeteként helyet kapott benne az előző években tanult Mahámudra meditáció. Az öt Buddha szimbolikájának megismerését mélyítette az öt elemmel, a természeti képekkel, a társnőkkel való összekapcsolás. Bónusz ajándékként Gyógyító Buddha meditációkat is végeztünk. Az egészet megalapozta egy átfogó tanítás a buddhista tudattanról.

E hihetetlen bőség szintézise volt eddigi tanulmányainknak.

Az elméleti tudást meditációk követték, melyeket Vadzsramálá különböző módszerekkel és különböző szinteken vezetett, így a kezdők is követni tudtak mindent, másrészt a haladóbbak számára módszertani lehetőségek tárultak fel.

Az utolsó estén az öt Tathágata mandalája megjelent előttünk a kerek oltáron elhelyezkedő arany szobrok formájában, és egy gyönyörű púdzsa keretében felhatalmazást kaptunk a meditációk végzésére.

Lehet, hogy az öt külsős vendég Kerecsenden azt ette, amit a Buddhák. De vajon mi is azt ettük? Az otthoni gyakorlással lehetővé válik, hogy mi is a Buddhák étkét együk. Ehhez az egyik legjobb út: az öt Tathágata mandalájának körbejárása.
Köszönjük Mesterünknek az egyhetes gazdag és inspiratív útmutatást.

Békesség!