Mivel Sánti, aki a Buddhista Misszió ingatlanjait jelenleg gondozza, jövőre tartós elvonulásba megy, várjuk olyan buddhista gyakorló(k) jelentkezését, akik ottlakásért cserében elvállalnák a Maitréja ház meditációs központ gondnoki teendőit. A templomban élő gondnoknak vállalnia kell a buddhista elvek szerinti, példamutató életvitelt, és a központ területén a nőtlenségi fogadalom betartását.

Tudtátok-e, hogy a magyar férfiak 64 %-a nem éri meg a 65. életévét? Hogy a magyar férfiak halálozási adatai rosszabbak, mint a múlt század harmincas éveiben voltak? Hogy 60 éves kor alatt a férfiak közül ma 23 %-kal többen halnak meg, mint 1965-ben? Hogy egy felmérés szerint másfél millió magyarnak nincs egyetlen egy barátja sem, és magyar népesség 60 %-a (!) nem tartozik semmilyen közösséghez?

Miközben az evolúciós gondolat egyes vallási fundamentalistákat kivéve mára mélyen átitatta nemcsak a tudományt, hanem a modern ember egész világszemléletét, kevés publicitást kapnak azok az érvek, amelyek az evolúcióelméletet még tudományos kritériumok szerint is erősen vitathatónak mutatják. Buddhista szempontból azonban egy gondolati modell, így az evolúcióelmélet értékelésénél nem az a kérdés, hogy igaz-e, hanem hogy milyen célokat szolgál, milyen értékeket fejez ki, és ezen célok és értékek eszközeként milyen társadalmi hatásokkal jár?

Az időnket kétféle módon töltjük el: meditációval és meditáción kívüli tevékenységgel. Ha a a meditáción kívüli időt helyesen használjuk ki, akkor egész életünk tartalmassá válik, és a Dharma szolgálatába állítható. Ha viszont a gyakorlások közötti időszakot kihasználatlanul hagyjuk, akkor a meditációban végzett szellemi gyakorlás is hatástalanná válik.

A szakrális meditációk lényege a minden világi állapoton és megismerésen túli  végső valóság közvetlen megélésére való törekvés. A meditáció célja tehát nem az, hogy felépítsen vagy elérjen egy —a hétköznapitól különböző —  valóságot, hanem hogy megélhetővé tegye azt a szemléleti átfordulást, melynek következtében  a hétköznapi dolgok egyszerre csak Isten, illetve a »valódi természet« kifejeződéseként jelennek meg.