Teremtő látomások, avagy a Buddhista Misszió küldetésnyilatkozata

Amoghavajra: 

Teremtő látomások, avagy a Buddhista Misszió küldetésnyilatkozata

(A beszéd 2023. november 4-én hangzott el, közösségünk szülinapi ünnepségén. A vastag betűvel szedett szövegrészek a Küldetésnyilatkozat részletei, amelyből egyedül a még kidolgozás alatt álló Szevezeti felépítésünk című fejezet hiányzik.)

​​Mit jelent az, hogy küldetésnyilatkozat? Amikor pár éve hozzáláttunk ennek megfogalmazásához, a közös nyelven, angolul fogalmaztunk, és úgy neveztük:  Vision and Mission.

Mit jelent a vízió? Azt jelenti: Teremtő látomás. S miért van rá szükségünk? Minden tevékenységünk mögött egy vízió rejtőzik. A legapróbb mozdulatunkat is meghatározza az a kép, amit arról magunkban őrzünk. Minták ezek, amelyeket a tudat mélyén mindig magunkkal viszünk.  Honnan származnak ezek a víziók?  Milyen erővel bír egy ilyen vízió? Honnan van ez az erő? Elődeink hagyták ránk: szüleink, tanáraink, vezetőink, mestereink, vagy esetleg a tudat tiszta természetéből emelkednek fel?

Vannak kisebb látomások, amelyek épp csak addig élnek, amíg megiszunk egy kávét, és vannak olyanok, amelyek nemzedékeken átívelő, megannyi embert megmozgató erővel bírnak.  Látomásaink vezetnek bennünket miközben a tanulmányainkat végezzük, hogy orvos, művész, festő, villanyszerelő legyen belőlünk, és megeshet, hogy olyan erős a látomásunk, hogy az mások számára is inspirációforrássá válik.  A vajrayanában ismerjük jól a látomások erejét, tudjuk, hogy egy olyan kép, mint például Avalokitesvaráé, önmagában iránymutató lehet, hogy megvalósítsuk a megkülönböztetés nélküli együttérzést, és képessé váljunk arra, amire a nagy bódhiszattva képessé tette magát: hogy segítsége legyen minden lénynek.

Nem csak az egyénnek lehet ilyen vezérlő látomása, de a közösségeknek is, sőt, talán ki lehet jelenteni, hogy nem más tartja össze azokat, mint éppen egy közös látomás. 

Hogy mennyire fontos ennek a vezér-látomásnak a tudatosítása és megosztása, abból is láthatjuk, hogy minden valamirevaló mozgalomnak, cégnek, közösségnek van ilyen dokumentuma, amit azért tesznek széles körben elérhetővé, hogy minél többen ismerjék, és képesek legyenek ezzel azonosulni. 

Ennek a közös látomásnak a tudatosítása, szavakba öntése volt a célunk, amikor a közösségünk Küldetésnyilatkozatán elkezdtünk dolgozni. Tehát tudatosítása, újra felfedezése, és szavakba öntése valaminek, ami már rég megvolt, de amiről éppúgy meg tudunk feledkezni, mint ahogy elfelejtjük meglocsolni a virágainkat. És ahogy a virág elszárad ha nem öntözzük, a víziónk is háttérbe szorul, átveszi a helyét valami más. Olyasmi, amit éppen fontosnak és sürgősnek érzünk. És így az életünk szétaprózódik a Tízezer Dolog Világában. A látomás újrafelfedezése az erőinket ismét a legfontosabb, legnagyobb cél irányába állítja. 

A küldetésnyilatkozat egyben önmeghatározás is – mert tudnunk kell, hogy mi az, ami miatt itt vagyunk, mit és miért teszünk, honnan jöttünk és hová tartunk. Valami ide vonzott bennünket. És mi szeretnénk tudni, hogy mi is volt az az erő. Persze, azt mondjuk, hogy ez” karmikus kapcsolat”, de honnan származik ez a karmikus kapcsolat? Ebben a szövegben a forrást úgy fogalmaztuk meg: “gyökereink”.

Honnan jön egy-egy vízió? Ahogy minden élő jelenségnek, a látomásoknak is van eredete, fejlődéstörténete.  Honnan fakad a mi közösségünk látomása? 

Talán ez magának a történeti buddhának, Gotama Sakyamuninak a látomásából fakad, amelyben Ő meglátta és megvalósította minden szenvedés megszüntetését és a halál legyőzését. MIndannyian ismerjük a történetét, de nem lehet elégszer ismételni: a szenvedés megtapasztalása hívta életre benne azt a látomást, hogy mivel a szenvedés egyetemesen érint mindenkit, semmi sem lehet fontosabb, mint megnyitni a halhatatlanság kapuját mindenki számára. Egy ekkora vállalkozásba nem foghat valaki anélkül, hogy biztosan tudná: ez, bár roppant nehéz, mégis lehetséges. 

Megvilágosodását követően a környezete számára kézzelfogható tapasztalattá vált az, hogy a szenvedés leküzdhető. A Buddha élete a tanítványok sok-sok nemzedéke számára vált követendő mintává, példává. Olyan képpé, amely nem csupán ábránd, de valóban gyakorlatba ültethető életmodell. Út, amelyen haladva a megszabadulás elérhető. 

De talán azt is mondhatjuk, hogy ez a látomás még ősibb, sőt, talán időtlen. Lehet, hogy a tudat eredeti megvilágosodott természetéből fakad. S amikor mi inspirálva érezzük magunkat egy-egy ilyen látomásról hallván, azt történik, hogy a lényünk legbelső, tiszta természete talál e képekben önmagára. Hívást érzünk, hogy efelé a látomás felé mozduljunk, ebben az irányban változzunk. 

Maga a történeti Buddha is ezt a hívást hallotta meg, amikor elhatározta, hogy legyőzi a halált. 

Ezután sok-sok évszázad telt el, míg tibetben Tomo Geshe Rinpochét olyannyira inspirálta az eljövendő buddha, Maitreya látomása, hogy ezt másokkal megosztva sokakban elültette ennek a víziónak a csíráját. Így vert gyökeret Lama Anagarika Govinda tudatában is ez a látomás, ami a felébredés erejével bíró bölcs szeretet megvalósítására ösztönöz. A jövőbe tekint és meglátja minden lényben a megszabadulás lehetőségét és ennek a felébresztő szeretetnek a fontosságát. 

1 Gyökereink

Az Ārya Maitreya Maṇḍala Rend nemzetközi vajrayāna közösséget, Láma Anagarika Govinda alapította 1933-ban az indiai Dardzsilingben; létrejöttét Tomo Geshe Rinpoche azon víziója inspirálta, amely előrevetítette az eljövendő buddha, Maitreya megvilágosodott tevékenységét.

Tudnunk kell, miért épp itt vagyunk, és miért nem máshol.  Ennek lehetnek racionális okai, és lehetnek észérvekkel megmagyarázhatatlanok. Talán csak érezzük, hogy valami különös kapcsolat, erő miatt itt a helyünk, de nem feltétlenül tudjuk megfogalmazni ezt.  Érezzük, hogy a jelenlétünkkel olyasminek a részeseivé válunk, amiben otthon érezzük magunkat.  Együtt vagyunk olyanokkal, akiket hasonló szelek fújtak ide, hasonló hívás, hasonló látomás mozgat. Társainkkal olyan kört - mandalát - formálunk, amelyet összetart egy kép, amit eszményképnek is nevezhetünk.  Tisztában vagyunk azzal, hogy ebben a pillanatban még egyáltalán nem valósítottuk meg mindazt a tökéletességet, amely felé esetleg törekszünk, de a törekvéseinknek közös az iránya és ezért képesek lehetünk egymást ebben támogatni. 

A mandala olyan kör, amelyet az jellemez, hogy védett minden világi szennyeződéstől - ezt szolgálják a különböző védőgyűrűk: tűz, vajra, lótusz, stb. Ezeken a védőgyűrűkön belül csak tiszta minőségek, tiszta szándékok és tiszta gondolatok lehetnek jelen. Buddhák és bódhiszattvák.

A hétköznapjainkban ezt a tisztaságot meglehetősen ritkán tapasztaljuk. Be-beszűrődnek - a védőgyűrűkön - az önös érdekeink, mohóságunk, ellenszenvünk, és a közösségünk mandalajellegét ezért néha nem tapasztaljuk. Megesik, hogy a tekintetünk középpontjából kikerül ez az eszménykép, mert elvonja a figyelmünket a Tízezer Dolog. Ezért van szükség arra, hogy az eszményképünket újra és újra tudatosítsuk. Ezt szolgálják a rituálék, erre való a púdzsa és a szádhanáink. Ismét fel kell ébresztenünk magunkban a bizalmat önmagunk és a társaink végső lehetőségeiben, hogy az akadályokon, napi konfliktusokon felülemelkedve képesek legyünk újra együttműködni és egymást támogatni.

Maitreya a szeretet, bölcsesség és cselekvő együttérzés megtestesítője, és mi a gyakorlatainkkal ezeket a minőségeket szeretnénk kibontakoztatni, azért, hogy a világot olyan mandalaként tudjuk tapasztalni, amelynek középpontjában ezek állnak. 

2 Eszményképünk

Eszményképünk Maitreya Buddha megvilágosodott maṇḍalája, ami egyszerre testesíti meg a feltétel nélküli szeretetet, a bölcsességet és a cselekvő együttérzést. Ezeknek az erőknek a kibontakoztatásával kívánjuk megvalósítani a megszabadulást és megvilágosodást minden lény javára.

Egy olyan látomást ápolunk, amelyben magunkat és a társainkat efelé az ideál felé tartó gyakorlóknak látjuk. Nem hunyjuk be a szemünket természetesen és nem hitetjük el magunkkal, hogy akár mi magunk, akár a többiek már el is érték ezt a célt, de mindvégig igyekszünk úgy látni e közösség tagjait, mint akik dolgoznak magukon, hogy közelebb kerüljenek ennek az ideálnak a teljes megvalósításához. 

Épp ezért és ebben támogatjuk is egymást.  Tudjuk, mert a tanulmányaink és a gyakorlataink révén erről már meggyőződtünk, hogy bár ez az út nehéz és hosszadalmas, mégis van értelme haladni rajta.  Azzal is tisztában vagyunk, hogy a buddhista hagyomány itt még nem ágyazódott be a kultúránkba úgy, mint a távol keleten, és ezért óvatosan, körültekintően vizsgáljuk azt. Szemügyre vesszük minden megnyilvánulását, ahogyan az térben és időben felbukkant, hogy értsük azt, ami a kulturális egzotikum fátylai mögött, a rejtjelesnek tűnő szavak mögött húzódik.

Látomásunk középpontjában olyan gyakorló közösség áll, amelyet áthat a minden élő iránti tisztelet, szeretet, együttérzés, öröm és részrehajlástól mentes attitűd. Ez a közösség a felébredésünket támogatja, megnyitva szívünket és tudatunkat a teljes buddhista hagyomány mélységes kincsei felé.
 

Miért vagyunk a világon? Mi a célja és értelme ennek a közösségnek? Vagyis mi a

Küldetésünk?

Az elmondottak kijelölték a célt, most meg kell határoznunk azokat a lépéseket, amelyek közelebb visznek ehhez. Meg kell határoznunk, milyen eszközöket vetünk be ehhez. Figyelembe kell vennünk azt, hogy melyek a jelenkor nyugati társadalmában élő ember sajátosságai, lehetőségei és ezekhez kell igazodnunk. Ehhez kommunikálnunk kell egymással. Tudnunk kell egymásról, a valódi szükségleteinkről és igényeinkről. Kapcsolatban kell lennünk egymással, találkoznunk kell és használnunk kell minden eszközt ahhoz, hogy egymást inspirálni tudjuk. Ezért

Hálózatot hozunk létre a tanulást, a meditációt és meditatív elvonulásokatszolgáló központjainkból és közösségeinkből. 

Ezek a központok a Dharmatanulmányaink és a belső átalakulásunk helyszínei. Olyan helyekké kell tegyük ezeket, amelyekben ki tud alakulni a bensőséges, ellazult, támogató légkör. Azt szeretnénk, ha ide belépvén az emberek azt érezhetnék, mintha csak a legbelsőbb szívbéli szentélyükbe lépnének a legmélyebb meditációikban és imáikban.

E központokban és közösségekben az emberek otthonosan és biztonságban érezhetik magukat;

Követjük azt a hagyományt, amelyet az alapítók látomásukban kibontakoztattak, itt az elmélyült tanulmányokat támogatjuk, felismervén, hogy az intellektuális tudás éppoly fontos, mint a meditáció révén megérlelődő intuitív belátás. Ezért itt a közösség tagjai

szert tehetnek a Dharma mélyreható megértésére; kibontakoztathatják spirituális adottságaikat; gyarapíthatják belső erejüket; 

A Buddhát olyan orvoshoz hasonlítjuk, aki az útjára lép, azon haladó gyakorlókat kigyógyítja a szenvedést okozó mérgezésből. A úton való haladás megfogalmazható olyan módon is, hogy a lépéseinkkel az életenergiáinkat, időnket, testünket, szándékainkat, figyelmünket a felébredésnek a szolgálatába állítjuk. A cselekedeteink, beszédünk és a gondolataink megnyilvánulásai a valóságra való ráeszmélést segítik elő. Így tehát a közösségünk tagjai ebben a mandalában

megtanulhatják, hogyan tudnak a Dharma gyógyító bölcsességével összhangban élni és azt is, hogy miként támogathatnak másokat is ebben.

Olyan közösség vesz körül bennünket, amelynek tagjai már eljutottak a valóságuk mibenlétének a felismeréséhez, amennyiben észlelik a hétköznapi, megszokott, a kultúra és a média által sugallt világkép töredékességét, hamisságát, illuzórikus voltát. Felismerik, hogy önmagukon kell változtatniuk ahhoz, eszményibb életet élhessenek. Ezért

A közösség minden egyes tagja

• tanulmányokat folytat;

Felismerik, hogy van valami, amin ténylegesen dolgozhatunk ennek a célnak a megvalósítása érdekében, s ez nem más, mint a tudatunk. A tudatunk az a fókuszpont, ahonnan kiindulnak a gondolataink, vélekedéseink, szavaink és cselekedeteink. Ha a megismerő tudatot szennyeződések torzítják, akkor mindaz, ami ebből kiindul szintén szennyezett lesz, s ennek megfelelően szenvedéshez vezet. Ezért  a közösség tagja

• képezi a tudatát és gyakorolja az etikus viselkedést annak érdekében,hogy megvalósíthassa a benne rejlő legmagasabb szellemi potenciált,amely mentes a káprázattól, a gyűlölettől és a vágytól;

Ez a megtisztulási folyamat, amelynek során a tudatunk eredendően tiszta minőségét megvalósítjuk, valójában felfedezése ennek a tisztaságnak, ezért a közösség tagja 

• arra törekszik, hogy megismerje a tudatát, 

Megismerni a tudatot pedig egyet jelent azzal, hogy a gyakorló feltárja azokat az összefüggéseket, egyetemes erőket és szabályszerűségeket, amelyek e tudatban és a tudat által a világunkat teremtik pillanatról pillanatra. Ahelyett, hogy kifelé, a Tízezer Dolog Világába tekintene, a figyelmét annak forrására irányítja, 

hogy ezáltal mély bepillantást nyerhessen az élet törvényszerűségeibe, és abba, hogy melyek azok a feltételek, amelyek támogatják a szellemi fejlődését.

… mert tudjuk, hogy igazán ez az, ami számít. A világ nem más, a saját magunk által létrehívott feltételek összessége, amelyek éppúgy szolgálhatják az ezekben való elmerülést és a korlátok erősödését, mint azt, hogy ezekre a kötelékekre rálátva megszabaduljunk tőlük. Ezért tisztában vagyunk azzal, hogy e feltételeket mi magunk hozzuk létre és így felelősséget is viselünk ezekkel kapcsolatban.

A buddhista hagyományt a maga sokszínűségében méltányoljuk és minden megnyilvánulását olyasvalaminek tekintjük, ami a felébredést szolgálhatja. E formai sokféleség akár el is bizonytalaníthat, összezavarhat. Felmerülhet bennünk, vajon melyik hagyomány az “igazi”, s melyik tekintendő eltévelyedésnek? Hogyan lehetséges, hogy e tiszta filozófia ilyen látványosan különböző utakat, vallási megnyilvánulásokat bontakoztatott ki? Hogyan fésülhető össze a théraváda hagyomény a tibeti buddhizmussal, a zen a Tiszta Föld hagyományával, Amitábha buddha kultuszával? 

És ami a legfontosabb: hogyan hozható ez kapcsolatba a saját jelen élethelyzetünkkel? Hogyan tudnak ezek ma itt segíteni rajtunk? Hogy e zavart megszüntessük, 

• A közösség minden tagja tanulmányozza a buddhista filozófia különbözőmegközelítési módjait, és követi azokat az útmutatásokat, amelyeket ahagyományvonal mesterei adtak át a gyakorlatokkal kapcsolatban.

Együtt járjuk a megszabadulás útját. A szangha is a menedékünk. Ha ránézünk egy társunkra a közösségben, látnunk kell Maitreyát a másik szívében. Ezért most arra kérek minden jelenlevőt, hogy nézzen a mellette ülő társára, olyan módon, hogy mindenki a szemébe nézhessen valakinek. Addig forgolódjunk, amíg ez nem sikerül.

És tegyük fel a kérdést magunkban: látom a Buddhát a másikban? Ha nem, akkor gondoljunk arra, hogy a megvilágosodás csírája mindenkiben jelen van. A szívében mint egy kis bébibuddha. Próbáld ezt a Buddhababát látni a szív lótuszában. Vagy csak képzeld oda. És most hogy látod őt? (pár perces gyakorlat)

Közösségként (saṅgha-ként) arra törekszünk, hogy kommunikációnkat éscselekedeteinket a bölcsesség, a szeretet és az együttérzés elvei szerintalakítsuk, és a buddhista hagyományt a maga teljességében őrizzük meg. Támogatjuk, s arra ösztönözzük egymást, hogy leküzdjük korlátainkat és hogy ügyes módszereket alkalmazva, konstruktív módon, baráti légkörbenműködjünk együtt.

Benne élünk a világban, nem menekülünk el a világ nyüzsgése elől, hanem azt olyan terepnek tekintjük, amelyen gyakorolhatjuk a megszabadító szeretetet, együttérzést. A közösségünk tagjaként egy roppant értékes hagyomány örökösei vagyunk, amely a megszabadulást a sajátos módszereken és megközelítéseken keresztül sokak számára lehetővé teszi. Ezért

A társadalom aktív részeseként hozzáférhetővé tesszük a múlt és a jelen kiemelkedő mestereinek tanításait, legfőképpen gyökérgurunk, Láma Anagarika Govinda műveit.

A világot a mandala részének tekintjük, s mint ilyet szentnek, tisztának látjuk. A benne lakó lényekkel úgy bánunk, mint ahogy buddhákkal és bódhiszattvákkal bánnánk.Életünk a Földön ezért összeegyeztethető kell legyen ezzel az ideával. Viselkedésünk és attitűdjeink ennek az eszményképnek a kifejeződései. Ezért 

Arra törekszünk, hogy békében és harmóniában éljünk minden érző lénnyel, ennek érdekében olyan ügyes módszereket tanítunk, melyek alkalmasak a szenvedés leküzdésére. A társadalmi felelősségvállalás jegyében óvjuk a környezetet, a természeti erőforrásokat.

Mi, akik megismertük azokat a törvényszerűségeket, amelyek szenvedéshez vezetnek, s azokat, amelyek boldogságot, békét és szabadságoz hoznak, felelősek vagyunk azokért, akik ezt még nem látják. Ezért 

Tanítjuk a Dharmát azoknak az embereknek, akik

• meg akarják szabadítani magukat a szenvedéstől,

• meg akarják ismerni a tudat legbenső természetét,

• szolgálni akarják minden érző lény javát, valamint

• felfedezni, tanulmányozni, megőrizni, fejleszteni és alkalmazni akarják a buddhista tanításokat, látásmódot és módszereket.

Vagyis mindenkinek, aki erre nyitott és a megértésének megfelelő mélységben ők maguk is felelősséget kívánnak vállalni a többiekért. Nem erőltetjük rá a megértésünket azokra, akik erre nem kíváncsiak, de nem tartunk vissza “zárt markunkban” semmilyen tudást azok elől, akik szomjazzák a tudást.

Guruink szellemi örökségével összhangban a teljes buddhista ösvényt tanítjuk olyan integrált módon, amely egyaránt felöleli a tanulást, a meditációt és azok mindennapokban történő alkalmazását. Tevékenységeinket az egyetemes felelősséggel végzett szolgálat attitűdje hatja át. 

A világnak ezen a tájékán  a nyugati gondolatisággal és beállítottsággal nevelkedtünk, s ezt mindenképpen szem előtt kell tartanunk, amikor a Kelet hagyományait kívánjuk követni. 

Govinda láma példáját követve nemcsak hogy nem feledkezünk meg erről a fontos tényről, de a látókörünket tágító szemléletet, kritikai gondolkodásunkat, a modern tudományos eredményeket egyaránt bevetjük a saját szellemi gyakorlásunkban. Ebben magának a Buddhának a nyitottságát és önmagával szembeni kíméletlen őszinteségét tekintjük mértékadónak, amely lehetővé tette számára, hogy ismeretlen útra lépjen a saját tanulmányai során, miután kénytelen volt szembenézni a ténnyel, hogy korábbi mesterei által kínált szellemi eredmény nem hozta meg számára a kívánt beteljesedést.

Láma Anagarika Govinda szellemében a nyugati ember számára különösen alkalmas megközelítési módozatokat alakítunk ki, és ezekkel tanítjuk a vajrayāna hiteles gyakorlási módszereit. Ennek során integráljuk a nyugati természet- és bölcsészettudományok felismeréseit és módszereit, valamint a művészetet és az irodalmat is.

Legbecsesebb kincseink azoknak a megvalósított mestereknek az élő példái, amelyek felmutatják számunkra ennek az útnak a célját és az ehhez vezető lépéseket. Olyan megerősítő képek ők, akikhez fordulva új lendületet vehet a törekvésünk. E példaképek nélkül az út pusztán elméleti agyalás volna, aminek a hétköznapi életünkhöz az égvilágon semmi köze. Ezért az

Értékeink,

Inspiráló példaképeink: a buddhák és bodhisattvák; a múlt és a jelen megvilágosodott mesterei; gyökérgurunk, Láma Anagarika Govinda; és különösen Maitreya buddha, a megvilágosodott szeretet átalakító ereje.

Ha mégis elbizonytalanodunk, - ami egészen addig megtörténhet, amíg nem vagyunk tökéletesen megvilágosodva - lemerülünk, mint a mobiltelefonunk, s ekkor szükségünk van töltésre. 

Erőforrásaink:

• menedékünk a Buddhánál, a Dharmánál és a Saṅghánál,

akikhez fordulva e példaképek világítótoronyként szolgálnak a ködben. 

• Erőforrásunk a bennünk rejlő buddha-természet,

amiről egyelőre esetleg csak halvány sejtésünk van, de valahol érezzük, hogy valami mindennél valóságosabb dologról van szó. 

Ki is erőlködne élete végéig egy olyan eszmének a valóraváltásáért, amelynek realitásában egy kicsit sem képes bízni? Azért vagyunk itt most, mert pontosan érezzük, hogy ami felé törekszünk, az nem egy légből kapott gondolat, hanem nagyon is valóságos. 

A mahajána útját járjuk, felismervén, hogy a lényünk eltéphetetlenül összeköttetésben áll minden más lénnyel. Tudjuk, vagy sejtjük, hogy egy olyan nagy cél, mint amit a bódhiszattvák tűztek ki, nem valósítható meg egy hétvégi szeminárium során. Ha vége a képzésnek, a világba visszatérünk és a szomszéd ugyanúgy kellemetlenkedik, a kocsink tönkremegy, a ráncaink szaporodnak: a szamszára mindig szamszára marad. A bódhiszattva mégis az együttérzés és szeretet mellett dönt, még akkor is, ha látja, hogy minden jelenség álomszerű. Az elkötelezettség olyan vállalás, amelyet az ember akkor is visz magával, ha pillanatnyilag meginog. Ezért

• Erőforrásunk a bodhisattva-fogadalom iránti elkötelezettségünk,

Ehhez az elkötelezettséghez azonban módszerek kellenek. Eszközök, amelyek továbblendítenek benninket a mélyebb megértés felé. Ezért

• Erőforrásunk a guruk hagyományvonalainak beavatásai és áldásai, és

• a Láma Anagarika Govinda által alapított hagyomány.

Bár a lények sokfélék, sokféle problémával, háttérrel, nézettel, meggyőződéssel és hittel, 

Megadjuk a tiszteletet minden érző lénynek, mivel valamennyiük sajátja a veleszületett buddha-természet.

Tiszteletben tartjuk minden lény jogát arra, hogy törekedjen a végső boldogságra. Tiszteletben tartjuk, hogy a megszabaduláshoz különböző egyéni utak vezetnek.

Összegezve, a szemléletünk:

A transzformáció tantrikus ösvényén járunk, és minden jelenséget – legyen az akár külső, akár belső – úgy tekintünk, hogy azt a tudat hozta létre. Nem fordítunk hátat a világnak, ami így egyfelől lehetővé teszi számunkra, hogy tanuljunk és spirituálisan növekedjünk, másfelől azt, hogy felismerjük:

egymástól elválaszthatatlan a forma és az üresség, a bölcsesség és a módszer, a Saṃsāra és a Nirvāṇa. Ezt a célt szem előtt tartva gyakoroljuk a tudat képzését és az éber jelenlétet életünk minden területén, a gondolkodásban, az érzésekben, a világban való cselekvésben – egyéni és közösségi szinten egyaránt. Arra törekszünk, hogy tanuljunk a múlt hibáiból, és hogy a nem üdvös módon megkötött energiákat bölcsességenergiává alakítsuk át. Ennek során kizárólag a megszabadulás céljára összpontosítunk.

Szangháinkban bátorítjuk az önreflexiót; az önmagunkért vállalt felelősséget; a kritikai képességeket; és a szociális készségeket. Olyan módon tanítjuk a Dharmát, hogy az embereket inspiráljuk, kihívások elé állítsuk és képessé tegyük arra, hogy a felszabadulás útját járják, és mások javáért tevékenykedjenek. Spirituális közösségeinkbe mindenkit szeretettel fogadunk.