Újévi üdvözlet a 2021. év kezdetén

Egy kihívásokkal és korlátozásokkal teli esztendőt hagyunk magunk mögött, egy olyan évet, amely egy új évtized kezdetét jelentette. Sokat gondolkodtunk a szükséges változtatásokról, e folyamatnak a „Maitreya Maṇḍala 2.0“ nevet adva. A covid-19 miatt meghozott intézkedések ugyanakkor sok tevékenységet megakadályoztak. Mégis: együtt túljutottunk a nehézségeken és megtaláltuk az útját-módját annak, hogy kapcsolatban maradhassunk, s eközben megtapasztaltuk, hogy a saṅghánk egybenőtt, meghaladva a nemzeti határokkal való elválasztottságot. Ezt nagy eredménynek tekintem.

A nyugati és nemzetközi naptár szerint ma egy új év kezdődik, és mindannyian egészséget, biztonságot, jólétet és békét kívánunk magunknak. Ezek minden ember alapszükségletei, s mint ilyenek, jogos kívánságok. Ne feledjük azonban, hogy e kívánságok csak akkor válhatnak valóra, ha közösen teszünk erőfeszítéseket ezen értékek megvalósítása érdekében. Ennek a kulcsa pedig az átfogó képzés, a „tanulás ésszel, szívvel és kézzel”, ahogy azt a neves pedagógus, Johann Heinrich Pestalozzi (1746–1827) kétszáz évvel ezelőtt megfogalmazta. Ezért a 2021. évet a képzésünk továbbfejlesztésének kívánom szentelni.

Śākyamuni Buddha negyvenöt éven át vándorolt India-szerte, és osztotta meg az emberekkel felismerésének, tapasztalatának és bölcsességének lényegét anélkül, hogy bármit is visszatartott volna előlük. Mi, mint az ő tanítványai szintén ezt a „teljességhez vezető utat” követjük – ahogy azt Govinda láma egyszer nevezte –, azzal a szándékkal, hogy hozzájáruljunk egy élhető világhoz, amelyben kielégíthetőek a lények valódi szükségletei. A belátásmeditációban azt gyakoroljuk, hogy képesek legyünk megkülönböztetni a valódi szükségleteket a nem-valódiaktól, és újra felfedezzük az örömet az egyszerű, kiteljesedett életben azáltal, hogy élesítjük érzékeinket és figyelmünket.

Úgy tartják, hogy Maitreya bodhisattva az utolsó újralétesüléséig a Tuṣita mennyben – az elégedett istenek mennyében – tartózkodik. Ezt érdemes útmutatásnak tekintenünk arra vonatkozóan, mi is a maitrī, a valódi szeretet előfeltétele. Mindaddig, amíg a rászorultságunk, ínségünk gyötör, a szeretetünket a szükségleteink és a feltételek fogják meghatározni. Ha azonban felfedezzük a Dharma és az egyszerű élet értékes kincseit, szabaddá válhatunk – mi magunk és a szeretetünk is – az elvárásoktól és a feltételektől, ami elvezethet az együttérző cselekvéshez, a karuṇāhoz.

Minden testvérünknek és barátunknak azt kívánom, hogy sikerüljön ebben az új esztendőben örömet és megelégedettséget meríteniük mindabból, ami nap mint nap lehetséges, és hogy az elkövetkező 365 napot használják tanulásra és meditációs gyakorlásra, hogy kibontakoztassuk a képességeinket, a tudásunkat és bölcsességünket, s ilyen módon hozzá tudjunk járulni a lények javához és boldogságához.

Vajramālā maṇḍalācāryā