A buddhizmus egy önmegfigyelésen és tapasztalatokon alapuló gyakorlati út saját korlátaink meghaladásához, valamint a tartós boldogság és a belső béke eléréséhez. Fölismerése szerint a legtöbb problémánk téves észleléseinkből, előítéleteinkből, önmagunk és az élet félreértéséből fakad.

Az emberiség ősi szakrális nyelveinek egyike a szanszkrit. Ez az a nyelv, amelyen az Indiában keletkezett nagy szellemi hagyományok – a Védák, a jóga, a mahájána buddhizmus – kinyilatkoztatása végbement, amelyen ezek istenségei megidézhetők, varázsigéi kimondhatók.

A szatipatthána gyakorlatokat a buddhista hagyomány alapvető módszereinek tekintjük. Bár nem igényelnek hosszú előkészületeket rendkívül mély belső átalakuláshoz vezethetnek, mivel általuk a valóság intuitív felismeréséhez juthatunk.