Buddhizmus

Buddham szaranam gaccshámi. 
A Buddhához folyamodom oltalomért. Dhammam szaranam gaccshámi.
 A Dharmához folyamodom oltalomért. Sangham szaranam gaccshámi.
 A Szanghához folyamodom oltalomért.

OM gaté gaté paragaté paraszamgaté bódhi szváhá!

A szellemi út tehát leszoktat arról, hogy olyasmivel azonosítsuk magunkat, amik nem lehetünk, és így az önazonosságunk alapja az, ami nem változik, nem múlik el, s amit a buddhizmusban Buddhatermészetnek nevezünk.

A Buddha legmélyebb fölismerését a belső békéhez vezető úton a Négy Nemes Igazságban fogalmazta meg. A szenvedés okainak megszüntetésének módszerét pedig Nemes Nyolcrétű Ösvény néven ismerjük.

A buddhista szemlélet szerint az erkölcsi szabályok és szertartások csak akkor üdvösek, ha helyes szellemben, azaz teljes megértéssel, érett belátással és tiszta tudatossággal végzik őket.

A menedékvétel nagyon fontos fordulópont, amire – olykor számtalan csalódás és fájdalom árán – érünk meg. Bármennyire kényelmetlen is, ezt nem lehet megspórolni.

A meditáció minden esetben a cél tudatosításával kezdődik. Ez a lépés azért nélkülözhetetlen, mert enélkül nem tudhatjuk azt sem, hogy haladtunk-e egyáltalán, vagy csak vakon körözünk egyhelyben.

A Buddha nemcsak szembenézett a szenvedéssel és feltárta annak okait, hanem azt is mindig hangsúlyozta, hogy a félelem és fájdalom béklyóiból lehetséges a szabadulás.

A buddhizmus hozzásegít ahhoz, hogy az életről és a világról valósághű képet alkossunk. Nem a valóságot akarja átformálni, hanem az ember saját szemléletmódját – azt, ahogyan az életre tekintünk. A változás, amit elő szeretnénk idézni, egyfajta belső változás.

Az első hósztúpa akkor épült, amikor Boróka egyéves sem volt, Benke pedig úgy négyéves lehetett. Karácsony volt, és éppen sok hó esett.