Buddhizmus

A Buddha legmélyebb fölismerését a belső békéhez vezető úton a Négy Nemes Igazságban fogalmazta meg. A szenvedés okainak megszüntetésének módszerét pedig Nemes Nyolcrétű Ösvény néven ismerjük.

A buddhista szemlélet szerint az erkölcsi szabályok és szertartások csak akkor üdvösek, ha helyes szellemben, azaz teljes megértéssel, érett belátással és tiszta tudatossággal végzik őket.

A menedékvétel nagyon fontos fordulópont, amire – olykor számtalan csalódás és fájdalom árán – érünk meg. Bármennyire kényelmetlen is, ezt nem lehet megspórolni.

A meditáció minden esetben a cél tudatosításával kezdődik. Ez a lépés azért nélkülözhetetlen, mert enélkül nem tudhatjuk azt sem, hogy haladtunk-e egyáltalán, vagy csak vakon körözünk egyhelyben.

A Buddha nemcsak szembenézett a szenvedéssel és feltárta annak okait, hanem azt is mindig hangsúlyozta, hogy a félelem és fájdalom béklyóiból lehetséges a szabadulás.

A buddhizmus hozzásegít ahhoz, hogy az életről és a világról valósághű képet alkossunk. Nem a valóságot akarja átformálni, hanem az ember saját szemléletmódját – azt, ahogyan az életre tekintünk. A változás, amit elő szeretnénk idézni, egyfajta belső változás.

Az első hósztúpa akkor épült, amikor Boróka egyéves sem volt, Benke pedig úgy négyéves lehetett. Karácsony volt, és éppen sok hó esett.

Semmi különös. Meditációs tartásban, behunyt szemmel üldögélek a párnámon.

A buddhizmus két tartópillére a bölcsesség és a szeretet. A szeretetből természetszerűen következik az erőszakmentesség és a türelem, míg a bölcsesség révén helyesen ismerjük fel a dolgok belső összefüggéseit, az utat a „csomók kibogozásához”

Dehra Dun – ennek a Himalája lábánál elterülő városnak a neve megannyi emléket idéz. A nyolcvanas években jártam itt utoljára, ...