Programok

Jelenlegi emberi születésünkben a legtöbben rendelkezünk a nyolc szabadság és a tíz szerencsés körülmény ritka áldásával, ám életünk gyorsan elszalad. Hogyan élhetünk értelmesen a lehetőségekkel, amelyeket különleges helyzetünk kínál? A mulandóság nemcsak abban az értelemben fenyeget bennünket, hogy a test halála véget vet e kivételes adottságunknak.

A bardószemináriumhoz kapcsolódó közös gyakorlásokon olyan meditációs módszereket sajátítunk el és próbálunk ki közösen, amelyek a haldoklás során és a halál utáni köztes lét egyes szakaszaiban, valamint az élet változásai közepette egyaránt segítenek irányításunk alatt tartani a tudatunkat, és lehetővé teszik, hogy a köztes létállapotokban átélt élményeink elvezessenek bennünket a valóság mélyebb természetének átlátásához.

A hétköznapi életben gyakran mások rovására keressük a boldogságot: azt hisszük, hogy az élet értékes dolgait a többi emberrel folytatott versengésben, tőlük elvéve szerezhetjük meg. Ha tudatára ébredünk, mennyire mélyen össze vagyunk kötve az összes élőlénnyel, rájövünk, hogy a szenvedéstől való egyéni megszabadulás teljesen illuzórikus.

Az öt buddhacsalád mandalája a gyémántút buddhizmus egyik legmélyebb tanítási rendszere – nem pusztán egy elvont ábra, hanem élő térkép, amely segít átlátni létezésünk minden rétegét. Az idei elvonuláson egy kozmikus körutazásra indulunk, ahol mindegyik buddhacsalád birodalma új bepillantást enged saját tudatunk természetébe. A mandala analógiarendszere életünk minden területét áthatja: érzelmeink, gondolataink, kapcsolataink, munkánk, még fizikai testünk is megfeleltethető az öt bölcsesség valamelyikének. Az elvonulás célja elsősorban nem az elméleti ismeretek bővítése, hanem az, hogy megtanítson a mindennapi tapasztalatainkban is fölismerni a Dharmát – a reggeli kávétól a munkahelyi konfliktusokig, a természetben tett sétától az esti elcsendesedésig.

A mindennapi életben sok minden kivált bennünk félelmet, aggodalmat, heves érzelmeket – és az agykutatás megerősíti Buddha felismerését: valójában az érzelmeink, nem pedig az értelmünk irányít minket. Ezen az elvonuláson azt gyakoroljuk, hogyan tudatosítsuk érzelmeinket ahelyett, hogy félnénk tőlük, és hogyan változtassuk az érzelmi zűrzavart tiszta tudatossággá. Ez a tudati tisztaság mélyebb belátást ad, mint az értelmi reflexió: képessé tesz arra, hogy megkülönböztessük az üdvöset a nem üdvöstől, és bölcsebben cselekedjünk.