80 éve – Vajramala születésnapja

80 éve, 1945. április 7-én, szombaton milliónyi dolog történt a Földön, mert mióta világ a világ, mindig és mindenkor milliónyi esemény zajlik egyszerre.

De ezen a napon – a tibeti naptár szerinti Fa-Kakas évében, a nyugati zodiákus kos jegyében – a világ éppen egy nagy háborúban áll. Katonai konvojok, menekültoszlopok, repülőgép rajok szelik át a teret. Emberek milliónyi élnek át irtózatos szenvedést, hagyják el otthonukat. Hatalmas, határok nélküli áradás hömpölyög. Németországban és szinte egész Európában az emberek megállíthatatlanul mozognak, mintha valami láthatatlan erő hajtaná őket. Van, akiket fegyveresek hajtanak, van akik a folyamatosan mozgó frontok elől menekülve biztonságosabb helyeket keresnek, mások a frontok mögött bujkálnak.
A vándorlók minden lehetséges dolgot magukkal cipelnek. Leszíjazott bőröndjeik súlyos terhével vonszolják magukat. Életük hordalékával megrakott babakocsijuk, kis szekerük újra és újra elakad a sárban. Így haladnak tovább, remény nélkül, cél nélkül. Csak az számít, hogy menjenek, hogy ne álljanak meg. A világ, amit ismertek, eltűnt, és mintha nem maradt volna más, csak a mozgás maga.

A boroszlói kismamákat egy hegyi üdülőhelyre, Altheide-Badba – ami ma Csehországhoz tartozik, a neve pedig Polanicza Zdrój – evakuálták, hogy ott talán nagyobb biztonsággal megszülhetik magzatukat a Hazának. Boroszlót (németül Breslau, ma a lengyelországi Wroclaw) folyamatosan bombázzák ebben az időben. Így aztán egy üdülőhelyi kis szállodában születik meg 1945. április 7-én bátyja és nővére után harmadikként rendünk vezetője, Vajramala.

A kisded számára a földi létet nehezíti, hogy Rh-összeférhetetlenség áll fenn közte és édesanyja között, ezért elkülönítették őket. Ez akkoriban, különösen a háború alatt, halálos kimenetelű is lehetett volna, mivel nem voltak megfelelő vérkészítmények a kezelésére. Az elkülönítést azért rendelték el, mert az újszülött besárgult, így csak szoptatásra engedték oda édesanyjához – akkoriban ez volt az általános gyakorlat. Édesapja ekkor már évek óta katona és családtól távol teljesít szolgálatot, harmadikként született gyermekét csak 1947-ben látja majd először.

Szerencsés emberi születés volt ez? A buddhizmusban a “szerencsés emberi születés” (tibeti: dal-jor, szanszkrit: kshana-sampatti) rendkívül fontos koncepció. Arra utal, hogy emberi létformában születni különleges lehetőség, mivel az emberi tudat egyedülálló módon képes a buddhista tanítások megértésére és gyakorlására, az emberi élet ritka és értékes lehetőség a létforgatagban (szamszára), az emberi születés önmagában nem elég. Szükséges, hogy bizonyos kedvező feltételek is teljesüljenek hozzá.

Azok alapján, amit eddig erről a napról elmondtunk, ezek a körülmények nem mondhatók ideálisnak.

Az anya azonban nem adja fel. A tejelválasztás segítése érdekében nyers csalánt eszik. Így olyan bőséges lesz a teje, hogy egy másik kismama csecsemőjét is táplálni tudja vele, míg más asszonyok gyermekei meghaltak, mert nem tudják táplálni őket.
A csalán akár Vajramala szimbóluma is lehetne: kifejezetten szívós növény, olyan helyeken is képes megélni, ahol más növények nem boldogulnak. Jól tűri a szélsőséges környezeti feltételeket, ellenálló képessége rendkívüli.

De térjünk vissza az újszülötthöz. Számára szerencsés körülmény az is, hogy édesanyja – aki ugyan evangélikus családba született és tizenöt évesen konfirmált is – érdeklődik a buddhizmus iránt. Köszönhető ez többek között annak is, hogy a lelkészük korábban Indiában volt misszionárius, és folyton az ottani élményeiről mesélt a katekizmus helyett. Ez annyira felcsigázta az érdeklődését, hogy már kislány korában elkezdett könyveket olvasni Indiáról, a keleti tanításokról, közte buddhizmusről, sőt később jógázni is kezdett. A keleti tanítások iránti érdeklődésében gyermekei közül végül csak a legkisebb, Vajramala osztozik majd.

Az újszülött az időnek ezen a pontján még nem tudhat arról, hogy néhány ezer kilométerre tőle, Dehradun városának határában lévő Premnagar internálótáborának egyik lakója, Lama Anagarika Govinda lesz majd. Ő lesz az, akit aztán 25 évvel később egy zsúfolt előadóteremben fog Vajramala megpillantani, ami radikálisan megváltoztatja majd egész életét. Mestere ezen az évtizedekkel későbbi frankfurti rendezvényen sötétvörös ruhában, nyakában sárga sállal, lótuszülésben ül majd egy nagy asztalon, és több mint kétórás előadást tart a tibeti képi világ és a modern lélektani felismerések összekapcsolásáról. Ez annyira lenyűgözi majd a huszonéves Vajramalát, hogy nemcsak tanítványává szegődik, hanem Mestere méltó szellemi örökösévé, hagyományvonalának folytatójává is teszi majd.

1945. április 7-én Lama Anagarika Govinda, aki közeli barátjával, Nyanaponikával együtt – élve a brit hatóságok engedélyével – elhagyja a lágert, hogy sétálgasson egyet a közeli Dehradunban, és miközben a szanszkrit nyelv grammatikájának valamelyik ritkán használt kivételéről beszélgetnek, talán elhaladnak a mellett a földterület mellett, ahol ma, 2025-ben már Drikung Kagyü irányzat nemzetközi központjának impozáns épületei magasodnak. (És e csodálatos tibeti buddhista komplexum – mely szellemi patrónusunk, a szintén 1945 tavaszán született Őszentsége Drikung Kyabgon Csecang Thinley Lhundup víziója nyomán született meg – gazdag könyvtárral is rendelkezik, melyben külön szekciót tartanak fenn Govinda Láma könyveinek.)

Az 1945 áprilisban született csecsemő akkor még nem tudhatja azt sem, hogy nem sokkal később, már a háború után, édesanyjával és testvéreivel együtt egy tehervagonba zsúfolva el kell hagyniuk szülőföldjüket. Otthagyják Breslaut és ők is egy tábor, egy német menekülttábor kényszerű lakóiként kezdik meg új hazájukban, az NSZK-ban életüket.

Mint ahogyan arról sem lehet fogalma, hogy a buddhizmus iránti kora gyermekségtől meglévő intenzív érdeklődése milyen szenvedéllyé, mennyire egész életévé válik majd. Mily módon hatják majd át Govinda Láma gondolatai, miként veszi át tanítási módszereit. És nemcsak buddhista tanítóként, de a civil életben, tanárként és iskolaigazgatóként is alkalmazza azokat. Ahogyan Vajramala egyszer fogalmazott:

“Ami különösen nagy hatást gyakorolt rám, az a józansága és tisztánlátása volt, ami éles kontrasztot mutatott az akkortájt szintén megjelenő jóga szvámikkal szemben. Rendkívül tiszta és világos megnyilatkozásai mentesek voltak minden túlzástól vagy ezoterikus elemtől. Személyisége is nagyon vonzott, a téma iránti odaadása és lelkesedése képes volt másokat is lelkesíteni. Érezni lehetett a buddhizmus iránti olthatatlan szeretetét és odaadását. Nem pusztán egy előadást tartott, hogy ismertté tegye a nevét, hanem a szívügye volt mindaz, amiről beszélt. Teljességgel hiányzott belőle az, amit számos előadónál megfigyelhetünk: nem törekedett arra, hogy különös hatást gyakoroljon a közönségre, nem igyekezett fitogtatni a tudását. Érezni lehetett lángoló lelkesedését a Dharma iránt.”

Mindaz, amit Mesteréről ő elmond, mi, tanítványai is elmondhatjuk róla. Hiszen közel negyven éve terjeszti lángoló lelkesedéssel, a csalán szívósságával Magyarországon is a Dharmát, teszi könnyebbé nekünk, Buddha mai nyugati követőinek a Megszabaduláshoz vezető utat, és mutat példát arra, hogyan lehet a szerencsés emberi születéssel mindennap élve élni, és önzetlenül, teljes odaadással, lankadatlan erővel segíteni másokat.

Tiszteletreméltó Vadzsramálá, a mindentudó Anangavadzsra szellem örököseként szüntelenül árasztod Maitréja Buddha szeretetét és bölcsességét.

A saját példádon keresztül mutatod fel nekünk a bódhicsitta kibontakoztatását.

Együttérzésed a világ iránt mindannyiunk javát, üdvét szolgálja.

Teljes szívünkből kívánjuk neked, hogy tetteid, szavaid és gondolataid még sok-sok világkorszakon át segítsék a szamszára lényeit abban, hogy minél előbb elérjék a megszabadulást!

A Buddhák és Bódhiszattvák óvják egészséged és és adjanak neked hosszú életet amíg csak a világ áll, sőt még azon is túl!

Drága Vajramala! Boldog Születésnapot Kívánunk!