A 108-as szám szimbolikája

Miért éppen 108-szor kell leborulni, 108-szor mantrázni? – Csak. Mert igazából 100-szor kellene, de néhányszor úgyis eltéveszti az ember, s ha még 8-at ráteszünk tartaléknak, akkor biztosan meglesz a 100. (100-ból 8 hiba egyébként túl van a matematikai statisztikában szignifikánsnak számító 5 százalékos hibahatáron, vagyis a plusz 8 alkalom biztosítékot adhat arra, hogy 100-szor valóban éberen hajtottuk végre a leborulást.)

Mert a legkezdetlegesebb számfogalomban összesen 3 szám szerepel: az egy, a kettő és a sok. S ami már 3, az ebben a világképben a sok fogalmába tartozik. Mármost ha az egész világot szeretnénk számokkal elmondani, akkor vegyük az 1-et 1-szer, a 2-t 2-ször és a sokat, vagyis a 3-at sokszor, azaz 3-szor, majd ezeket szorozzuk össze. 1 x 2 x 2 x 3 x 3x 3 = 108. (Persze a hatványozás már egy előrehaladottabb számfogalmat feltételez.)

A vaisnava 108 szent helyet ismer, a buddhista és a hindu mala 108 gyöngyszemből áll, a buddhizmusban 108 arhatot tartanak számon. A kínai harcművészetekben, a kabbalában és a nyugati hermetikus tradícióban is felbukkan ez a szám.
A 108-as szám a hindu mitológia egyik klasszikus történetében is feltűnik. Az Aranykor véget ért, s egy kevésbé tökéletes időszak kezdődött. Siva –az aszkéták és jógik isteni alapformája – folyamatosan mély meditációba merült. Kitartó gyakorlása oly izzóan heves volt, hogy már-már az univerzum megszűnésével fenyegetett. Brahmá , a Teremtő érthetően kétségbeesett. Megkérte hát a Nagy Istennőt, hogy zökkentse ki Sivát ebből az állapotból, vagyis ejtse őt szerelembe, így aztán a teremtés majd tovább folytatódhat. A Világmindenség Anyja egyetértett Brahmával, s belépett Vírinínek, Daksa feleségének méhébe, s rövidesen Szatíként született meg. Szatí Daksa hatvan leánya közül az elsőszülött volt, s miután maga is rendelkezett a Nagy Istenanya hatalmas energiájával, felébresztette Siva érdeklődését maga iránt. Sivát nemcsak kifinomult szépsége ragadtatta el, hanem Szatí aszketikus képessége is. Annyira megtetszett neki, hogy kedvéért emberi formát öltött, és megkérte: legyen a felesége. Később, amikor Daksa egy lakoma során megsértette Sivát, Szatí mély meditációba merült, majd engesztelésül feláldozta magát. Siva azonban fájdalomtól sújtottan levette Szatí testét az áldozati máglyáról, s vállán a holttesttel őrjöngbe táncolt körbe az indiai szubkontinensen. Visnu, hogy könnyítsen terhén, észrevétlenül mögé lopakodott, s rendre levágott egy darabot a nő testéből. A testrészek India 108 helyére hullottak, s mindegyik helyszínen templomot emeltek a Nagy Istennő dicsőségére.

Az egyik leghíresebb templom (pítha) Dzsalándharában található, ide hullott Szatí nagy lábujja, jónija és melle. A jóni, vagy női nemi szerv az elsődleges a Sakti , a minden kreativitást lehetővé tévő kozmikus női energia szimbóluma. (E mítosz gyakoribb változata szerint egyébként Visnu a holttestet 51 részre darabolta, ami azzal függhet össze, hogy a hindu tantrában a legfőbb Sakti differenciálódásából kialakuló speciális saktikat a szanszkrit ábécé betűivel kapcsolják össze.)
Georg Feuerstein szerint az ősi hindu hagyományban a 108 szoros kapcsolatban állhatott a 18-as számmal. A 18 reprezentálta a tökéletességet vagy teljességet. A Mahábhárata eposz 18 könyvből áll, a Bhagavad gíta 18 fejezetből. A bháraták (az eposz névadó főszereplői) 18 napig harcolnak egymás ellen. Természetesen a szembenálló hadseregek (aksauhiník) is éppen ennyien voltak. Egy aksauhiní 21870 szekérből, 21870 elefántból, 65610 lóból és 109 350 gyalogosból állt, s ha ezen számok bármelyikének számjegyeit összeadjuk, összegük mindig 18 lesz.

A Mahábhárata maga is ad egy kulcsot ehhez a számhoz: a tizennégy képesség (indrija ) és a 3 állapot (bhava) teszik ki a 17 minőséget (gunát) A tizennyolcadik rész pedig maga az Önvaló. A 18 részből jön létre az emberi élet teljessége.
Feuerstein úgy véli, hogy a 108 a 18-as szám kiterjesztése. Kevéssé ismert, hogy a nullát nem az arabok, hanem az indiaiak fedezték fel. A már az ókorban is ismert úgynevezett Saros-ciklus, amelyet a napfogyatkozások kiszámítására használtak, éppen 18 évig, egészen pontosan 18 év 11 napig tart.

De nézzünk néhány bámulatba ejtő arányt a Nap, a Hold és a Föld viszonylatából. Különösen fantasztikus mindez, ha az alábbiakat egyszerű eszközökkel mért adatoknak tekintjük, hiszen a régieknek nem voltak precíz mérőműszereik.
A Föld és a Nap közötti távolság (150 millió kilométer) = a Nap átmérőjének (1,391 millió kilométer) 108-szorosa (egészen pontosan 107,8-szorosa).
A Föld és a Hold közötti távolság = a Hold átmérőjének 108-szorosa (egész pontosan 110-szerese)
A Nap átmérője = a Föld átmérőjének 108-szorosa.

A 18 és a 108 a mikrokozmosz és a makrokozmosz kapcsolatára is kiterjed. A tantrikus hagyomány szerint az ember naponta 21 600-szor vesz lélegzetet. Ebből 10 800-szor a holdcsatorna és ugyanennyiszer a napcsatorna az aktívabb. A mikrokozmosz és a makrokozmosz kapcsolatát a következő számadatok példázzák:
21 600 = 18 x 1200 vagy 108 x 200
A nagy kozmikus ciklusok pedig szintén a 21 600 különböző többszöröseiként írhatók le:
Kritajuga = 1 728 000 szoláris év = 21 600 x 80
Trétajuga = 1 296 000 szoláris év = 21 600 x 60
Dváparajuga = 864 000 szoláris év = 21 600 x 40
Kalijuga = 432 000 szoláris év = 21 600 x 20
Mindezeket összegezve egy világkorszak a következőképpen alakul:
1 kalpa = 4 320 000 szoláris év = 21 600 X 200 vagy 108 X 40 000 vagy 18 X 240 000.

Szóval vettünk egy lélegzetet, s eljutottunk a csillagokig, majd egészen a teremtésig. A 108-ban benne foglaltatik a teljesség. Boruljunk le előtte.