Buddhizmus

Egyszerűen maradjunk a meditáció természetes, kiegyensúlyozott állapotában, anélkül, hogy szaladnánk a gondolatok után. Amikor a tudatot zavartalanul magára hagyjuk a saját terében, és felmerül egy gondolat: az jó; de ha nem merül fel gondolat, az is jó.

A Bódhiszattva születésétől kezdve felmutatja a buddhaság fennállásának valamennyi jelét, még akkor is, ha erről nem mindegyik szöveg tesz említést.

A hagyományvonal lényege, hogy a szellemi úton az ember nem puszta végállomás, vagyis nem csak befogadója a tanításoknak, hanem hordozója és továbbadója is egyben. A vonal az ebből fakadó felelősségre figyelmeztet bennünket.

Előbb-utóbb eljön a pillanat, amikor az ember felteszi magának a kérdést: tényleg csak azok a dolgok adják az életem értelmét, amelyeket naponta végzek?

A különféle iskolák, a megfogalmazásbeli különbségek és a sokféle meditációs gyakorlat azért alakult ki, mert mi magunk is sokfélék vagyunk. Mindannyian eltérő élethelyzetekből jöttünk, és ezért más-más dolgok hatnak ránk.

„Nem lehetünk boldogok mások nélkül. Ezért arra kell törekednünk, hogy képezzük a tudatunkat annak belátásában, hogy nem létezik elkülönülten.”

Az ember univerzalitásának és megvilágosodási képességének felismerése, bizonyítása, mégpedig anélkül, hogy ebben  istenek, papok dogmák vagy áldozati szertartások segítenék: ez az amit a Buddha a világnak adott.

A szavak félrevezetőek: egyrészt mivel ugyanazt a dolgot, vagy ugyanazon tapasztalást különböző módokon képesek leírni, másrészt mivel ugyanazon kifejezést különböző értelmezésben és különböző célok érdekében használják. 

Mert ami felett uralkodunk, ami felett rendelkezünk, ahhoz nem kell ragaszkodnunk: mindenkor magunkból teremthetjük újra, a bennünk lévő szuverén szellem teremtő ereje segítségével.

Amíg nem tudjuk hogy miben áll a halhatatlanság, ez számunkra éppen olyan haszontalan, mint az elrejtett kincs, amiről semmit sem tudunk.