Buddhizmus

„Nem lehetünk boldogok mások nélkül. Ezért arra kell törekednünk, hogy képezzük a tudatunkat annak belátásában, hogy nem létezik elkülönülten.”

Az ember univerzalitásának és megvilágosodási képességének felismerése, bizonyítása, mégpedig anélkül, hogy ebben  istenek, papok dogmák vagy áldozati szertartások segítenék: ez az amit a Buddha a világnak adott.

A szavak félrevezetőek: egyrészt mivel ugyanazt a dolgot, vagy ugyanazon tapasztalást különböző módokon képesek leírni, másrészt mivel ugyanazon kifejezést különböző értelmezésben és különböző célok érdekében használják. 

Mert ami felett uralkodunk, ami felett rendelkezünk, ahhoz nem kell ragaszkodnunk: mindenkor magunkból teremthetjük újra, a bennünk lévő szuverén szellem teremtő ereje segítségével.

Amíg nem tudjuk hogy miben áll a halhatatlanság, ez számunkra éppen olyan haszontalan, mint az elrejtett kincs, amiről semmit sem tudunk.

k olyan vallásnak van értéke és létjogosultsága, amely képes értelmet adni a létnek és a minket körülvevő világnak.

Egészen hasonlóan az íjászhoz, aki miközben a célt szemébe fogja, hogy biztosan eltalálja, eggyé válik vele. Így kell a meditálónak először a célját megjeleníteni és magát azzal teljesen egynek érezni. 

A természet maga adta a kezünkbe a halhatatlanság kulcsát, amikor megmutatta hogy az élet továbbadása az odaadás aktusán nyugszik.

Amilyen gondolatra akar, olyan gondolatra gondol; amilyen gondolatra nem akar, olyan gondolatra nem gondol. Elmetszette a létszomjat, letépte a bilincseket, úrrá lett a tévelygéseken, és véget vetett a szenvedésnek.

A nagyok útja mindig a magányosság ösvénye volt és az emberi ítéletektől és előítéletektől való teljes függetlenség útja.