A problémákkal teli lét összekuszált fonalgombolyaghoz hasonlítható. Minél erőszakosabban húzzuk a szálakat, a gombolyagot annál inkább összekuszáljuk. Minél elővigyázatosabban és türelmesebben látunk azonban hozzá a kibogozáshoz, annál könnyebben oldjuk ki a csomókat és végül is az összekuszált fonalat.
De ez még nem minden: amennyiben ugyanis nem a fonál szabad végével kezdjük (hanem valahol a közepével), és nem a helyes sorrendben végezzük a munkánkat, – azaz amennyiben nem követjük a fonal természetes menetét – fáradozásunk hiábavaló.
Más szavakkal: erőszakmentesség és türelem elengedhetetlen feltételek, melyekhez ezenkívül helyes felismerés kell járuljon. Türelmünk és óvatosságunk célhoz nem vezetnek, ha nem vagyunk tisztában a dolgok természetével és nem ismerjük egymáshoz való viszonyukat, függő keletkezésüket. A helyes eszközöket mindig a helyes felismerés kell kísérje.
A buddhizmus két tartópillére a bölcsesség és a szeretet. A szeretetből természetszerűen következik az erőszakmentesség és a türelem, míg a bölcsesség révén helyesen ismerjük fel a dolgok belső összefüggéseit, az utat a „csomók kibogozásához” – mindenekelőtt saját szellemünk csomóit kell kibogoznunk, hiszen ezek a bogok-görcsök hozzák létre problémáinkat, melyeket hiába próbálunk a külső világban megoldani. Aki ugyanis a „szív csomóit” megoldotta az (erlösen), az valóban megváltott (erlöst).
