Skip to content

Függőség és szabadság

A nagyok útja mindig a magányosság ösvénye volt és az emberi ítéletektől és előítéletektől való teljes függetlenség útja.
Mahásziddhák

Gallery of paintings of 84 Mahasiddhas, at the court yard of monastery.

Photo by Prof Raga Sai

A legtöbb ember jobban fél a szabadságtól mint a szolgaságtól. Hisz sokkal kényelmesebb másokat követni, mint saját ítéletünket és lelkiismeretünket, hiszen ezek mindig új egyéni kezdeményezéseket, döntéseket erőfeszítéseket és folyamatos felelősséget követelnek tőlünk.

Ez leginkább azokban a vallásos praxisokban mutatkozik meg, amelyekben az átlagember, hogy személyes felelősségétől szabaduljon, dogmákban menekül. A saját felelősség értelmét újra felébreszteni, az egyik legnagyobb történelmi érdeme az indiai középkor buddhista misztikusainak (siddhák), kik a kolostor élet kényelmét és védelmet feladva, mint magányos zarándokok az otthontalanságban keresték a megvilágosodás felé vezető utat, ahogy azt egykor a Buddha is tette. 

Sokszor excentrikusnak ható, sőt paradox életmódjuk (ami gyakran a zen-módszerekre emlékeztet), mintegy reakció és tiltakozás volt a dogmatikus szűkkeblűség, az önigazolt erény ellen. (…)

A megvilágosodás nagymesterei nem a kolostorokban világában érték el céljukat. A megvilágosodás nem adható át másoknak adományként. A megvilágosodás súlyos, az erdők magányában, a hegyek vadonában, barlangok sötétjében, vagy sivatagok végtelenségében megvívott, önmagunkkal folytatott harcok eredménye. Ezek azok a helyek, amelyeken az emberi szellem nagy, döntő csatáit megvívták. A nagyok útja mindig a magányosság ösvénye volt és az emberi ítéletektől és előítéletektől való teljes függetlenség útja.

Lama Anagarika Govinda: Meditációs gondolatok, 22

Kapcsolódó cikkek
Vajramala
Mindannyian kölcsönös függésben élünk. Életminőségünk attól függ, hogy mindennapjainkat az értékrendünknek megfelelően alakítjuk-e. A Buddha által közvetített értékek azon a belátáson alapulnak, hogy a nem-üdvös cselekvés ártalmas és szenvedést okoz.
Vijayavajra
Támaszkodj olyan mahayana tanítóra aki fegyelmezett, derűs, nyugodt. Szerető kedvességgel rendelkezik; a valóságot alaposan ismeri és jártassága van a tanítványok vezetésében.
Amoghavajra
A buddhista út központi motívuma az a belső mozzanat, amellyel az illúzióink álmaiból felébredünk a valóságra. Ezt az önmagára eszmélő világosságot nevezzük szanszkritül "bódhicsittának",
Vijayavajra
Ma éjszaka a Nap a legmélyebb pontján jár. A leghosszabb éjszaka ez, a sötétség csúcspontja. Odakint a világ visszafojtja a lélegzetét. Őseink — minden kultúrában, minden égtájon — tudták, hogy ez a pillanat nem a sötétség győzelme.
Lama Anagarika Govinda
Ki vagy, ó, Hatalmas, ki szívem kapuján kopogtatsz? Bölcsesség és szeretet sugara, ki egy hallgatag Muni ragyogó aurájából árad, hogy megvilágítsa mindazokat, akiknek tudata kész befogadni a megszabadulás nemes üzenetét?
Amoghavajra, Meditációs gondolatok
Talán meglepő, de buddhistáknak is lehet karácsonya. Mi buddhisták is látjuk, hogy egyre nő a sötétség, és szomjazzuk a fényt. Körülnézünk és lépten-nyomon adventi koszorút látunk. Az ember azt gondolná, hogy az adventi koszorúnak semmi köze a buddhista úthoz,
Buddhista sztúpa, Lílávadzsra
A sztúpa egy olyan kultikus építmény, amely a buddhizmust megelőző korokból származik, de a buddhizmus őrizte meg egészen napjainkig, és ruházta fel szakrális jelentőséggel.
Amoghavajra, Vajrayana
A tantrikus ikonográfia képein azok az istenségek viselnek csonteszközöket, amelyek radikálisan szembesítenek a valóság tényével.
Kezdőknek, Lama Govinda
„Az életnek önmagában nincs értelme, csak abban a jelentésben, amit mi adunk neki. Mint az agyagot a művész kezében, átalakíthatjuk isteni formává, vagy csupán ideiglenes hasznosságú edénnyé.” (Govinda láma, 1969)
Kezdőknek, Meditáció
Ahhoz, hogy jártasak legyünk a meditációban, megtanulunk azonosulni és dolgozni a figyelemeltereléssel, ami az elme arra való hajlama, hogy gondolatokba és álmodozásokba sodródjon.