Buddhizmus

Támaszkodj olyan mahayana tanítóra aki fegyelmezett, derűs, nyugodt. Szerető kedvességgel rendelkezik; a valóságot alaposan ismeri és jártassága van a tanítványok vezetésében.

A buddhista út központi motívuma az a belső mozzanat, amellyel az illúzióink álmaiból felébredünk a valóságra. Ezt az önmagára eszmélő világosságot nevezzük szanszkritül "bódhicsittának",

Ma éjszaka a Nap a legmélyebb pontján jár. A leghosszabb éjszaka ez, a sötétség csúcspontja. Odakint a világ visszafojtja a lélegzetét. Őseink — minden kultúrában, minden égtájon — tudták, hogy ez a pillanat nem a sötétség győzelme.

Ki vagy, ó, Hatalmas, ki szívem kapuján kopogtatsz? Bölcsesség és szeretet sugara, ki egy hallgatag Muni ragyogó aurájából árad, hogy megvilágítsa mindazokat, akiknek tudata kész befogadni a megszabadulás nemes üzenetét?

Talán meglepő, de buddhistáknak is lehet karácsonya. Mi buddhisták is látjuk, hogy egyre nő a sötétség, és szomjazzuk a fényt. Körülnézünk és lépten-nyomon adventi koszorút látunk. Az ember azt gondolná, hogy az adventi koszorúnak semmi köze a buddhista úthoz,

A sztúpa egy olyan kultikus építmény, amely a buddhizmust megelőző korokból származik, de a buddhizmus őrizte meg egészen napjainkig, és ruházta fel szakrális jelentőséggel.

A tantrikus ikonográfia képein azok az istenségek viselnek csonteszközöket, amelyek radikálisan szembesítenek a valóság tényével.

„Az életnek önmagában nincs értelme, csak abban a jelentésben, amit mi adunk neki. Mint az agyagot a művész kezében, átalakíthatjuk isteni formává, vagy csupán ideiglenes hasznosságú edénnyé.” (Govinda láma, 1969)

Ahhoz, hogy jártasak legyünk a meditációban, megtanulunk azonosulni és dolgozni a figyelemeltereléssel, ami az elme arra való hajlama, hogy gondolatokba és álmodozásokba sodródjon.

Amit a meditációval próbálunk elérni, az az, hogy megtanítsuk magunkat arra, hogyan alakítsunk ki másfajta viszonyt a gondolatainkkal és érzelmeinkkel.