Polaritás és mélydimenzió

Az intellektus absztrakt gondolkodása megkísérli bagatellizálni azt a polaritást, melyre a világ felépül, vagy megpróbálja tagadni egy elvonatkoztatott egység, egy absztrakt, fogalmi monizmus érdekében. Ez éppoly „lapos” dolog, mint annak a háromdimenziós tárgynak a képe, amelyet csak egyetlen nézőpontból szemlélünk. Ez az oka annak, hogy a fentiekre alapozott filozófia annyira távol van az élettől.

Az a tény hogy két szemmel látunk, hogy két füllel hallunk, utal arra, hogy mennyire szükséges a dolgokat különböző nézőpontokból szemlélni. Csak ezáltal keletkezhet ama mélydimenzió, amit testszerűségnek nevezünk, és amelyhez az idő elemének, vagy az időbeli kiterjedésnek is hozzá kell még járulnia, ha a kérdéses testnek  a valóság követelményét kell kielégítenie számunkra.

Az ősi filozófiai rendszerek élethez való közelsége és időtlen érvényessége azon nyugszik, hogy helyesen értékelik a polaritást és az abban benne rejlő egészet. Ilyen filozófiai szemléletre alapozódott a kínai Ji csing, az indiai és tibeti tantrizmus (a vonatkozások, összefüggések filozófiája), melyek a férfi és női elvnek, az égnek és a földnek, a fénynek és a sötétségnek, a passzivitásnak és az aktivitásnak a polaritására vannak felépítve.

Gondolkodásunk a gondolkozásról való gondolkodássá, másodkézből – sőt harmad- és negyed kézből – való gondolkodássá vált,  ahelyett, hogy „elsőkézből” való gondolkodás lenne, azaz az élet közvetlenül adott szimbólumaival való gondolkodássá válna. A költőnek igazsága annak erejében jelenik, hogy használni tudja ezeket.

Csak miután az értelmi központ magát függetlenné tette, akkor borultak árnyékba a polaritás fundamentális tényei, méghozzá egy abszolút monizmus felé való törekvés következtében. A polaritás semmiképpen sem tagadja az egység ideáját, épp ellenkezőleg: ez teszi az egységet lehetségessé, mivel a puszta egyformaság egységnek nem tekinthető. Az egység szellemi értelemben a különbözőségeknek tökéletes együttműködése és a poláris ellentétek elválaszthatatlansága.

Láma Anagarika Govinda, Meditációs gondolatok, 9