Hogyan meditáljunk ?

Ahhoz, hogy valóban előnyös meditációt végezhessünk, fontos, hogy találjunk egy tapasztalt és jól képzett tanárt, aki meg tudja mutatni, hogyan kell ezt helyesen csinálni. Azonban, hogy rövid képet adjunk a megfelelő kezdő meditációs technikákról, álljon itt egy rövid és egyszerű bevezetés.

Mivel a mentális figyelemelterelés nagyon megrögzött és gyakran öntudatlan szokás, szükségünk van egy módra, hogy lehorgonyozzuk magunkat a jelen pillanatban. Számos különféle technika létezik, amelyek hatékonyan használhatók.

Például összpontosíthatunk egy külső tárgyra támogatásként, például valamire, amit nézni lehet, például egy kőre, egy fényre vagy folyó vízre, vagy valamire, amit hallgathatunk, például madarak énekét vagy halk zenét.

Dönthetünk úgy is, hogy egy belső tárgyra fókuszálunk támogatásként, például egy vizualizációra vagy egy mantrára.

Mindegyiknek ugyanaz a célja: segítsen összpontosítani, fejlessze az éberséget és megnyugtassa elménket.

Ebben a példában a lélegzetünket fogjuk használni a meditáció támogatására. Először megtaláljuk a kényelmes testtartást. A hagyományos testtartás keresztbe tett lábbal ül a földön az úgynevezett “lótusz pózban”, de az is jó, ha a széken ülünk. Fontos, hogy a hátunk egyenes legyen, a nyakunk pedig egy vonalban legyen a gerincünkkel. Ez segít ébernek maradni, és nem aludni el. Abban is segít, hogy ne fájjon a hátunk. Fizikailag ellazulunk, és figyelmünket fokozatosan a légzésünkre fordítjuk. Természetes módon lélegezzünk, lehetőleg az orron keresztül, és ne kíséreljük meg kontrollálni a légzésünket. Arra összpontosítunk, hogy tudatosítsuk a lélegzet érzését, amint az orrlyukakba belép és elhagyja. Ez az érzés a „meditáció tárgya”, ami azt jelenti, hogy valahányszor elménk elkalandozik gondolatban, ezt észrevesszük, és figyelmünket a lélegzetünkre irányítjuk. Amikor először kezdünk el meditálni, teljesen normális, ha egy kicsit elcsüggedünk, mert úgy tűnik, elménk mindenhol jár. A gondolatok és az érzelmek folyamatosan zúdulnak a csendes térbe, amelyet létrehozni próbálunk, és gyakran nem túl kellemesek. Az igazság azonban az, hogy ez valóban hasznos tapasztalat. Első kézből mutatja meg nekünk, mi járt állandóan az elménkben, és egyszerűen nem vettük észre. Abba is betekintést ad, hogy mennyire hasznos lesz az összes tevékenység leállítása. A másik dolog, amit hajlamosak vagyunk felfedezni, amikor először meditálunk, az az erős hajlam arra, hogy kövessük a gondolatainkat, és elragadjuk őket. Abban a csendes térben, amelyet létrehozni próbálunk, hirtelen bejön a kislányunk születésnapja gondolata, és mielőtt észrevennénk, azon gondolkodunk, hogy vajon szép lesz-e a torta vagy sem, meg kell-e rendelni a cukrászdából, és hogy a ,meghívott gyerekek között biztos van glutén érzékeny!  A meditáció során megtanulunk finoman ellenállni ennek a húzásnak. Egyszerűen csak észrevesszük, hogy gondolkodunk, de ahelyett, hogy követnénk, visszatereljük figyelmünket a légzés érzésére. Gyakran él az a tévhit, hogy a meditáció során meg kell próbálnunk teljesen abbahagyni a gondolkodást. Ez nem túl realisztikus, ezért a meditáció célja nem az, hogy kiürítsük elménket a gondolatoktól. Ehelyett szabadon jöhetnek-mennek, mint az égen átsuhanó felhők, és gyakoroljuk, hogy figyeljük őket, de nem vitorlázunk el velük.

Valójában, amit a meditációval próbálunk elérni, az az, hogy megtanítsuk magunkat arra, hogyan alakítsunk másfajta viszonyt gondolatainkkal és érzelmeinkkel. Ahelyett, hogy megragadnánk azokat, akiket szeretünk, ellöknénk magunktól azokat, akiket nem szeretünk, és figyelmen kívül hagynánk a többit, megtanulunk nyugodtan és együttérzően nyitottak lenni feléjük, minden tapasztalatunkra.