január 19. 
07:30 – 08:30
Ki vagy, ó, Hatalmas,
ki szívem kapuján
kopogtatsz?
Bölcsesség és szeretet sugara,
ki egy hallgatag Muni ragyogó aurájából árad, hogy
megvilágítsa mindazokat,
akiknek tudata kész befogadni
a megszabadulás nemes üzenetét?
Az Eljövendő vagy,
Megváltója minden lénynek,
kik ezer ismeretlen formában
vándorolnak a világban?
Annak vagy futára,
ki már átért a túlsó partra,
s hátrahagyta nekünk a tutajt,
hogy mi is átkelhessünk a vad habokon?
Bárki légy is, Dicső Megvilágosodott:
szívem virágának szirmait
szélesre tárom,
s a lótusztrónus
fogadásodra készen áll.
Nem Téged látlak-e,
bármerre járok?
Hiszen ott lakozol
testvéreim tekintetében,
hallak beszélni
gurum hangján,
s Téged érezlek
anyám szerető karjában.
Nem Te voltál-e,
ki életet leheltél a kőbe,
ki megjelentél
saját alakodban előttem,
kinek jelenléte megszentelte
a beavatás rítusát,
ki bearanyozta álmaim,
és fénnyel töltötte meg életem?
Ó, ezer segítő kart kibocsátó Nap,
mindent megértő, könyörületes,
ó, Ezerszemű, Te,
kinek mindent látó pillantása,
miközben áthatja az életet,
senkit nem bánt,
sem meg, sem el nem ítél,
csak melegít és érlel,
mint a termékeny nyári eső.
Ó, Fény!
Kinek sugarai a részvét erejével
átváltoztatják és megszentelik
még gyengeségeinket is,
A halál mérgét így
az élet borává változtatva ‐
Bárhol, ahol a gyűlölet
és homály tengerében
Felvillan a bölcsesség
és részvét sugara,
Tudom, hogy ott vagy, ó, Dicső Uram,
Kinek sugárzó fénye harmóniához vezet,
Kinek békés ereje, legyőz minden földi viszályt.
Ó, ki magad vagy a Szeretet!
Vedd e földi életem,
és hagyd, hogy Benned
születhessek újjá!
(Lama Anagarika Govinda)
