Vijayavajra: Guru jelentősége a szellemi úton

Mi ez a világ? Ki vagyok én? Mi az életem értelme? És ehhez hasonló gondolatok szinte mindannyiunkban felmerültek. Minden ember előbb-utóbb érdeklődni kezd a spiritualitás felé. Persze ez elég ritkán fordul elő, mert szinte minden pillanatban a világi ügyeink, vágyaink, érzelmeink foglalnak le, olyan intenzíven mintha egy hullámvasúton ülnénk.

Kisgyerekeimen figyeltem meg, hogy amíg intenzíven játszanak vagy leköti őket egy játék vagy esemény, akkor ez a történés minden figyelmüket magába szívja. Önfeledten részt vesznek benne. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy önmagukra vonatkoztatják, tehát magukról alkotott kép viszonylatában játszák végig. Amikor nyernek örülnek, amikor veszítenek sírnak. Válogatósak, mert azt szeretnék mindig megkapni, amit szépnek és jónak tartanak. A félelmektől pedig igyekeznek megszabadulni vagy eltusolni.

Ha tükörbe nézünk, azt látjuk ez a helyzet magunkkal is. A világhoz és önmagunkhoz való viszonyulásunk ugyan változik az időről-időre, de alapvetően a szokásaink és reakció mintáink nem változnak. Akárhogy is ösztönösen a boldogságra törekszünk és igyekszünk kerülni a testi-lelki fájdalmakat. Ebben közösek vagyunk mindannyian.

Sokszor krízishelyzetben, nagy testi-lelki szenvedés átélésekor vagy erős félelem hatására magunkba nézünk. A hétköznapi dolgaink elvesztik nyomasztó fontosságukat. Helyette ösztönösen kitisztul a fejünk és a szívünkre kezdünk hallgatni. Eszünkbe jutnak szeretteink, gyerekeink, feleségünk-férjünk, édesapánk-édesanyánk, jó barátaink, és így tovább. Segíteni szeretnénk nekik. Mintha kicseréltek volna minket, egyszer csak másként kezdünk el viszonyulni a világunkhoz. Ez a spirituális megnyílás mozdulata.

Elkezdünk keresgélni a spirituális utunkat. Manapság szinte minden vallás és spirituális irányzat könnyedén elérhető. Csak néhány klikkelés és máris mindenről olvashatunk valamit. Vannak olyanok, akiket a Buddha tanítása inspirál és elkezd érdeklődni. A mérhetetlen mennyiségű információban szinte elveszünk. Hogy induljak el?

Erre sokféle választ lehet adni. Számomra a legfontosabb a tanítóm inspirációja volt. Gyerek koromban már érdekelt a meditáció. 13 éves koromban ellátogattam egy hetes nyári elvonulásra. A témája a ngondro volt, azon belül is a szemlélet megfordítása, bódhicsitta motiváció felébresztése és a Vajrasattva meditáció. Nagyon tetszett mindez. De az igazán átütő erejű inspirációt Tiszteletreméltó Vajramala adta. Amikor az esti puja-t gyakoroltuk, számomra úgy jelent meg mintha ő maga lenne a megtestesült Maitreya. A szívem elkezdett kalapálni, öröm hullámok cikáztak testemen, tudatomat áthatotta a mérhetetlen szeretet. Akkor ráeszméltem, hogy ez az út amin járni szeretnék. Tiszteletreméltó Vajramala inspirációja még a mai napig is tart. Számomra ő a tökéletes tanító. Rendelkezik a tökéletes tanító tulajdonságaival, amit Maitreya a Mahayana Szutrák Ékkövében (Mahayana-sutra-alamkara) kifejt:

Támaszkodj olyan mahayana tanítóra aki fegyelmezett, derűs, nyugodt;

Felülmúlja jó képességekkel a tanítványokat; energikus; a szentírásokban szerzett tudása széleskörű;

Szerető kedvességgel rendelkezik; a valóságot alaposan ismeri és jártassága van a tanítványok vezetésében; valamint felhagyott a csüggedtséggel.

Sokszor a tanítóval azonosítjuk a tanítást vagy vallást. Kezdetben fontos, hogy szimpatikus-e a tanító személye és tanításai, a világi és barátaink mennyire ismerik el, stb. Próbálunk tájékozódni és körültekintőek lenni. Amikor a tanító szimpatikusakat mondd vagy tesz, akkor örvendezünk, amikor nem szimpatikus elhagyjuk a tanításával együtt.

Az elmúlt évtizedekben számtalan esetet láttam, amikor valaki egyszerűen felhagyott a tanulással és gyakorlással, amiből sokat tanult és életminőségét javította, mert a tanítójának egy gyengesége kiábrándította. Nyilvánvalóan a nekünk megfelelő tanítóra rá kell találnunk. Az is lehet, hogy ez nem egy életre szól, hanem miután kimerül az inspiráció továbbállunk egy másik tanítóhoz. Bárhogy is történik amit tanultunk alkalmazhatjuk, gyakorolhatjuk és tovább tanulhatunk minden pillanatban. A gyakorlás lényege, hogy a tanultakat alkalmazzuk, tehát gyakoroljunk. Mert ez az egyetlen lehetőségünk a szenvedésből való megszabaduláshoz és a tartós boldogsághoz.

A tanulmányok és gyakorlás során előbb-utóbb eljutunk ahhoz a ponthoz, amikor a bennünk lévő gyengeségekkel szembe kell néznünk. Hiszen ezek okozzák a szenvedésünket, amitől meg akarunk szabadulni. A tanító felmutatja ezt számunkra. Ha ezért megharagszunk és elfutunk, akkor elveszítjük az esélyünket saját felszabadításunkra.

Igaz buddhista tanító egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy felszabadítja a tanítványokat, és nem magához köti azokat. Jobban tesszük, ha nem keressük olyan tanító társaságát, aki önző motivációból tevékenykedik.

Krízishelyzetekben, amikor haldoklunk, nem lesz más segítség számunkra, mint az amit megtanultunk és begyakoroltunk. Akiknek a szívében bizalom van és meditációs bizonyosság, azok nem félnek a haláltól. Autóvezetés példáját hoznám fel. Nyilván mindenki látott már autót és van fogalma róla milyen az autót vezetni. Mégis csak az tudja ténylegesen megtenni, aki begyakorolta a kocsi irányítását és megtanulta a közlekedés szabályait. Számukra nincs félelem autóvezetés közben. Akikben nincs meg ez a tudás és gyakorlat, azok sokszor még akkor is félnek, ha az autóban utasként utaznak.

A tanulás, elmélkedés és meditációs gyakorlás során a tudatunk felkészül a nehéz helyzetekre, akár rajtunk kívül akár belül jelentkezik.

Azt mondják, hogy a szemléletünk, hajlamaink és szokásaink egy részét a múlt életeinkből örököljük. Buddha rámutatott, hogy nincs én vagy lélek ami változatlan és tovább megy egyik újjászületésből a másikba. Sokkal inkább a karmánk, azaz a tetteink és hajlamaink sodornak egyik újjászületésből a másikba. Pontosan ilyen módon a szemléletünk is feldereng a következő születésben. Ezért van az, hogy gyerekeknél már kis korban megfigyelhetők a képességek és fogékonyságok zene, tánc, ének, és akár spirituális út felé.

A buddhizmus Vajrayana tradíciójában sokszor találkozhatunk tulkuk-kal, meditációs mesterek újjászületésével.  Számos meditációs mesterek meg tudják mondani a következő újjászületésük körülményeit és a legközelebbi tanítványit felkérik, hogy keressék meg őt. A tanítványok 3-7 év elteltével elkezdik megkeresni. A jelöltet számos próbatételnek vetik alá, hogy megbizonyosodjanak mesterük reinkarnációja-e. Például korábbi életéből használati tárgyait mutatják fel neki hasonló tárgyakkal együtt, amelyek közül ki kell választania amelyik nekik jól ismert. Megfigyelik hogyan viselkedik másik gyerekekkel és állatokkal. Számos beszámoló van arról, hogy az emberek ilyen kisgyerekek közelében nyugalmat találnak, szívükben szeretet jelenik meg, tudatuk kitisztul. Gyakran megfigyelték, hogy ezek a gyerekek tapasztalt felnőtt módjára képesek szertartásokat vezetni. A tulkuk folytatják a tanulást, gyakorlást és az emberek megsegítését, mintha csak átszálltak volna egyik vonattól a másikra.

Szükséges-e tudnunk arról, hogy mik voltunk előző életünkben? Alapvetően nincs erre szükség. Mahayana buddhizmus tanításában itt és most ebben a pillanatban benne van a teljes múltunk és a jövőnk. Ha szeretnénk tudni kik voltunk, nézzünk körül, vizsgáljuk meg a tudatunkat, hajlamainkat és szokásainkat. Ha szeretnénk tudni merre tartunk, vizsgáljuk meg tetteinket, beszédünket és szokásainkat. Ahogyan egy cseresznye fa magját elültetve kinő egy a cseresznye fa, éppen ilyen módon a hajlamaink és szokásaink elültetik a jövő tapasztalatainak magvait. Amikor kedvező feltételek állnak össze, akkor ezek a magok kisarjadnak és gyümölcsöznek. Megtapasztaljuk üdvös cselekedeteink következményét örömteli tapasztalatok formájában, a káros cselekedeteink következményét szenvedés formájában.

Mindebből az következik, ha szeretnénk a szenvedésünket és mások szenvedését is csillapítani, akkor felkeresünk egy kellően jó tulajdonságokkal rendelkező tanítót, aki útmutatást nyújt a tanulás és meditációs gyakorlás során. Ez alapján tanulunk, elmélkedünk és meditálunk. Életünk minden pillanatát felhasználva képezzük magunkat. Ha szert teszünk némi megértésre, akkor továbbadjuk másoknak, ezáltal képesekké válnak a szenvedéseik csillapítására.

Nagyon hálás vagyok Tiszteletreméltó Vajramala-nak minden tanításért, de legfőképpen a mérhetetlen kedvességéért, amivel elviseli a gyengeségeimet és Maitreya szeretetét felmutatva inspirál a tanulásra és gyakorlásra.

Kívánom, hogy mindannyian megtaláljuk a számunkra legjobb és legmegfelelőbb tanítót, aki képes elvezetni a megvilágosodáshoz. 


Ima Tiszteletreméltó Vajramala hosszú életéért:

Tiszteletreméltó Vajramālā,
a mindentudó Anangavajra szellemi örököseként szüntelenül árasztod Maitréja Buddha szeretetét és bölcsességét.
A saját példádon keresztül mutatod fel nekünk
a bódhicsitta kibontakoztatását.
Együttérzésed a világ iránt
mindannyiunk javát, üdvét szolgálja.
Teljes szívünkből kívánjuk neked,
hogy tetteid, szavaid és gondolataid még sok-sok világkorszakon át segítsék a szamszára lényeit abban,
hogy minél előbb elérjék a megszabadulást!
A Buddhák és Bódhiszattvák óvják egészséged
és adjanak neked hosszú életet amíg csak a világ áll,
sőt még azon is túl!

Békesség minden lénynek!