Lama Govinda

„Az életnek önmagában nincs értelme, csak abban a jelentésben, amit mi adunk neki. Mint az agyagot a művész kezében, átalakíthatjuk isteni formává, vagy csupán ideiglenes hasznosságú edénnyé.” (Govinda láma, 1969)

A jelenkor embere elveszítette ősi mágikus képességeit. Ezt pedig azért történt, mert minden figyelmét kifelé fordította, mert csak külső eszközöket keresett.

Az egység szellemi értelemben a különbözőségeknek tökéletes együttműködése és a poláris ellentétek elválaszthatatlansága.

A valóság különbözik attól, amit igazságnak nevezünk, méghozzá aképpen, ahogyan egy definíció a tényektől különbözik. A definíció minden esetben körülhatárolást jelent, úgy térben, mint időben.

A természet maga adta a kezünkbe a halhatatlanság kulcsát, amikor megmutatta hogy az élet továbbadása az odaadás aktusán nyugszik.

Közérthető nyelvezetével kitűnő bevezetést nyújt a Dharmával most ismerkedő olvasó számára, szisztematikus felépítése és mély meglátásai folytán pedig a képzettebb gyakorlóknak vagy szakembereknek is fontos kézikönyvként szolgál.

A szenvedés leküzdésének útját ezért a kötődésmentességben, illetve az elengedésben kell keresni ...

A mantra szó azt jelenti, hogy „a tudat eszköze”. Sajátos tartalom és jelentés rejlik benne, amely azonban nem mindig fejezhető ki szavakkal. Olyan mély összefüggésekre világít rá, melyek messze túlmutatnak a szavak lehetséges értelmezésén.

Az ember univerzalitásának és megvilágosodási képességének felismerése, bizonyítása, mégpedig anélkül, hogy ebben  istenek, papok dogmák vagy áldozati szertartások segítenék: ez az amit a Buddha a világnak adott.

A szavak félrevezetőek: egyrészt mivel ugyanazt a dolgot, vagy ugyanazon tapasztalást különböző módokon képesek leírni, másrészt mivel ugyanazon kifejezést különböző értelmezésben és különböző célok érdekében használják.